Ki ne emlékezne a 2001-es UEFA-kupa-döntőre, az elmúlt évtizedek leggólgazdagabb európai kupafináléjára, amelyben egy tökismeretlen spanyol kiscsapat csak „aranyöngóllal” kapott ki 5–4-re a Liverpooltól. A Deportivo Alavés.
Észak-Spanyolország, Baszkföld, azon belül is Álava kerület, Vítoria-Gasteiz városa. Itt székel az európai klubfutball egyik tündérmeséjének főszereplője, a Club Deportivo Alavés, melyet 1921-ben alapítottak, és nyolc évvel később máris a spanyol első osztály büszke tagja lett – ez sem sűrűn esett meg vele az azt követő évtizedekben.
Az 1933-as kiesést követően például legközelebb 1954-ben, de az alavái futballmennyország csak két esztendeig tartott, a következő szünet pedig egészen 1998-ig. A csapat ekkor viszont nem csupán feljutott a Primera Divisiónba, de a Király-kupában is elődöntőzött, az azt követő évben a Barcelonát oda-vissza megverve bajnoki hatodik lett, és az ebből következő európai kupaindulás majdnem meghozta a csodák csodáját.
Ám a Liverpool elleni varázslatos finálé 116. percében Geli szerencsétlen öngólt fejelt, és Angliába került a kupa (Michael Owenhez meg az Aranylabda). Pedig az 1–3-ról és Jordi Cruyff 88. perces találatával 3–4-ről egyenlítő baszkok igazán rászolgáltak volna a még nagyobb dicsőségre – nem véletlenül El Glorioso (A Dicsőséges) az egyik becenevük. A döntőig vezető úton egyébként a Rosenborgot, az Internazionalét és a Kaiserslauternt is elintézték, Európa megtanulta Contra, Javi Moreno vagy Karmona nevét.
A saját határaikkal viszont mindig is tisztában voltak, stadionjuk, az 1924-ben épült Mendizorrotza ma sem fogad be 19 840-nél több szurkolót. A klubtörténet legsötétebb évei kétségtelenül egy odesszai születésű ukrán-amerikai üzletember, a volt szovjet válogatott hármasugró, Dmitry Pietrman nevéhez fűződnek. 2004-ben lépett a színre, három év alatt mindenkivel összerúgta a port, edzőkkel, játékosokkal és szurkolókkal, az együttes kiesett a másodosztályba, miközben Kaliforniában is futballcsapatot (California Victory) vett, és a fehér-égszínkék Alavés-színekben játszatta – aztán elege lett az egészből, és otthagyta a futballbizniszt. A Deportivo ezek után egészen a harmadik vonalig süllyedt…
Pedig a középkategória teteje, csupa jól csengő név erősítette az elmúlt két évtizedben az Alavést. Nicola Berti, Adrian Ilie, Iván Campo, Mário Jardel, Jordi Cruyff, Alekszandr Mosztovoj, Martín Palermo, Mauricio Pellegrino, Richard Witschge vagy Meho Kodro – és néhány igazi sztár a nyolcvanas és kilencvenes évekből: az 56-szoros spanyol válogatott Julio Salinas és az 1994-es világbajnok brazil Mazinho, Thiago Alcántara és a barcelonai Rafinha édesapja. De itt nevelkedett a vítoria-gasteizi születésű kapuslegenda, Andoni Zubizarreta, és ez volt az argentin gólvágó, Jorge Valdano első európai klubja is.
S ma? Mivel 2001 óta még csak két évtized telt el, az Alavés hívei nem nyugtalankodnak. A következő fellángolásig nyilván még jó harminc esztendőt várniuk kell, ahogyan az lenni szokott.
Kispesttől Baszkföldig
Ha mély nyomot nem is hagyott a magyar labdarúgás az Alavésen (még hagyhat!), a múltban és a jelenben is van példa a jelenlétére.
Mindjárt a hatvanas évek végén a valaha volt leghíresebb magyar tette meg első edzői szárnypróbálgatásai egyikét – San Franciscóban és Vancouverben már dolgozott, de Európában az Alavés volt az első klubja, hogy aztán alig két esztendő múltán már BEK-döntőbe vezesse a görög Panathinaikoszt. Az aktív játékkal 1966-ban felhagyó Puskás Ferenc a spanyol másodosztályban ült le az Alavés kispadjára, más kérdés, hogy a csapat vele is alászállt a harmadik ligába, és Pancho mindenki (főleg a görögök) örömére Athénba tette át székhelyét.
Az ugyancsak exhonvédos Vadócz Krisztián 2015 szeptemberében írt alá egyéves szerződést a baszkokhoz, ha úgy tetszik, visszatért Spanyolországba, hiszen 2011-ig az Osasunát erősítette. (Azóta viszont megjárta Hollandiát, Dániát, Indiát és Svájcot és még a fél világot).
CÍMEREZÉS
A 94 éves klub címere többször változott az elmúlt majdnem egy évszázad alatt (legutóbb 2011-ben, a 90. évfordulóra készült egy ünnepi, ideiglenes változat), de a legfontosabb elem, a háromszögletű, fehér-égszínkék-fehér zászló mindegyikben hangsúlyos elem maradt. Mint ahogyan a DA monogram és az 1921-es alapítási év is jelen van, a piros-zöld baszk színeket azonban meghagyják a szurkolók által lengetett nemzeti lobogóknak.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. decemberi számában.)
