Kína óriáscégeihez hasonlóan az 1993-ban összeálló Jataj Group konglomerátum is úgy gondolta, hogy fő tevékenységei (ingatlanfejlesztés, cementipar és értékpapír, később gyógyszeripar és szénbányászat) mellett illene a futballba is fektetnie.
1996. június 6-án alapították a kínai futball egyik büszkeségét, azaz a Csangcsun Jataj a nyáron lesz 25 éves. A harmadik vonalbeli kezdet után (ahol az 1998-as évadot egyszerűen kihagyta a csapat…) a Super League 2004-es rajtja már a másodosztályban találta a Csangcsunt, amely nem kis nehézségek után 2005-ben harcolta ki a feljutást, és azóta megszakítás nélkül az élvonal tagja.
Csangcsun Kína északkeleti csücskében, a stratégiailag életbevágó Koreai-félsziget felett fekszik, a maga több mint hétmillió lakosával közepes nagyváros. De a Jatajra rendkívül büszke, végképp az volt 2007-ben, amikor a rövid történelem legragyogóbb eseményeként a csapat megnyerte a Super League-et.
Pedig a kezdet nem volt ilyen nagyszerű, a türelmetlen Jataj Group 2000-ben nem a pályán, hanem a tárgyalóasztalnál harcolta ki az „NB II-be” jutást, amikor 15 millió jüanért megvette a másodosztályú Paji Csaoneng együttesének indulási jogát. Egy évvel később máris beteljesülni látszott az álom, a kínai élvonal, de kiderült, hogy hiába lettek másodikak, ha ehhez 2001. október 6-án egyszerűen megvették a 6–0-s győzelemmel záruló, Hangzsou Greentown elleni meccset, így maradtak a másodosztályban. Két évvel később megnyerték a második ligát, de a Super League kapui ekkor sem nyíltak ki a korruptnak bélyegzett Csangcsun előtt. A 2005-ös második hely aztán már megenyhítette a hivatalos szíveket, és a 2006. márciusi rajt a Super League mezőnyében találta a klubot.
A 2007-es bajnoki címben elévülhetetlenek a holland sportigazgató, Arie Schans érdemei, aki kissé érthetetlen módon a világ akkori leggyengébb válogatottja, Bhután kapitányaként hívta fel magára a csangcsuniak figyelmét. Schans keze alatt a volt kínai válogatott, 41 éves Kao Hong-po edzette a csapatot, a Jataj Group ekkor először érezhette úgy, hogy érdemes irdatlan pénzeket a klubba pumpálnia. (Kao pedig innen avanzsált a szövetségi kapitányi székbe.)
Középkategóriás nemzetközi spílerek szerződtetésére mindig jutott a jüan-, pontosabban a dollármilliókból. A nigériai válogatott Tijani Babangida volt az első fecske 2003-ban, majd jött a hondurasi légió, Samuel Caballero, Víctor Mena és Elvis Scott – és velük a bajnoki aranyérem. 2014-ben pedig a csapat legnagyobb sztárja Huszti Szabolcs volt.
A Development Area-stadion lelátóin 25 ezren férnek el, végleg 2009-ben költözött ide a klub a nagyobb, de az ürességtől sokszor kongó Csangcsun Cityből.
Távol Európától
Ki ne tudná, két honfitársunk is erősítette a Csangcsun Jatajt. Huszti Szabolcs nyitotta meg az utat 2014-ben, ekkor hagyta ott a hannoveri eurómilliókat a kínai pénzkötegekért. Rögtön meg is kapta a Jataj 10-es mezét, és kulcsfigurája volt a Csangcsun játékának a 2014-15-ös idényben, majd 2017-ben is visszatért az egyesülethez.
Hozzá csatlakozott 2015 januárjában Elek Ákos, akit kivásárolt új klubja a Diósgyőri VTK-ból – Elek Dárdai Pállal konzultálva választotta a Csangcsunt, miután a kapitány megnyugtatta: Kínából is számít rá.
Eleket már nem, de Husztit még edzette Dragan Okuka, a horvát vezetőedző, akinek a fia, Drazen éppen a DVTK alkalmazottja, miután korábban megjárta a Kaposvárt is.
És persze ne feledkezzünk meg az immár 32 éves Edixon Pereáról, aki fénykorában, 2008 előtt 26-szor pályára lépett a kolumbiai válogatottban is, korábban pedig tagja volt hazája 2003-as U20-as vb-bronzérmes csapatának. A Csangcsuntól érkezve a Honvédban viszont csak epizódszerepeket kapott, és hat meccs után meg is köszönték a szolgálatait.
CÍMEREZÉS
Bár még húszéves sincs Csangcsun ékessége, a logója mégsem a 21. századot idézi, sokkal inkább a szocialista sport európai stíluselemei köszönnek benne vissza. Persze a pajzsalak, a szalag, a babérkoszorú mind-mind rendben van, mi több, belül az egykori Bp. Honvéd-címert kapjuk meg kicsiben, csak nem a gyakorlatozó kiskatona, hanem egy Donald kacsába oltott rénszarvasborjú a főalak.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. júniusi számában, ahol szükséges volt, frissítettük!)
