Az olasz futball Genovában született, de korántsem a Sampdoria, hanem az angol matrózok által alapított Genoa Cricket and Athletic Club 1896-ban életre hívott futballszakosztálya révén. Sőt a Sampdoria pofátlanul fiatal, a Serie A legifjabb tagja.
Csak 1946-ban jött létre, két ősi genovai klub, a Sampierdarenese és az Andrea Doria összeolvadásával (utóbbi nevét Kolumbusz kortársáról, a szintén neves genovai admirálisról kapta). A háború utáni első évben, az 1945–1946-os szezonban a kikötőváros még mindhárom klubja az első osztályban szerepelt, de világossá vált, hogy Genova nem bír el három A-ligás csapatot, és mivel sem a Sampierdarenese, sem az Andrea Doria nem tudta önállóan összegyűjteni a nevezéshez szükséges ötmillió lírát, a fúzió mellett döntöttek, még a klubszíneket is összevonták, ezért van a Sampnak szinte egyedülálló módon négy klubszíne is (kék-fehér-fekete-piros). Az új csapat így első idényében (1946–1947) máris a Serie A-ban kezdhetett, és a 10. helyen végzett, de ennél fontosabb, hogy rögtön megnyerte a genovai rangadót 3:0-ra a kilencszeres bajnok ellen (a „Derby della Lanterna” azóta is az olasz futball egyik legvehemensebb összecsapása, ahol gyakran villan a kés).
Második évében már a Juventust is elkapta a Samp (5:2), 1951-ben pedig az egyik legemlékezetesebb derbin 3:2-re győzött, így maradt benn az élvonalban, a Genoa pedig kiesett. Az ’50-es években tipikus középcsapat volt a Sampdoria, de már két játékos legendássá vált azokból az évekből is: Adriano „Nano” Bassetto 196 meccsen szerzett 92 góljával Roberto Mancini 1994-es csúcsdöntéséig a csapat örökös házi gólkirálya volt, az argentin Ernesto Cucchiaroni pedig a ’80-as években a Samp és az olasz futball első igazi ultracsoportjának lett a névadója. 1961-ben volt először versenyben a csapat a scudettóért (végül negyedik lett), ’62-ben az európai kupaporondon is bemutatkozhatott (a Fradi búcsúztatta 6:1-es összesítéssel a VVK-ban), utána viszont több mint húsz szűk esztendő következett, ’67-ben pedig először kapott léket a hajó, és süllyedt le a Serie B-be. Amikor 1979-ben a másodosztály középcsapatát megvette a hajózási vállalkozó Paolo Mantovani, még sokan kinevették, amikor azt mondta játékosainak: „Mindenki váltsa ki az útlevelét, mert hamarosan meghódítjuk Európát”. Pedig csaknem igaza lett. 1985-ben összejött az első Olasz Kupa-győzelem, ’88-ban és ’89-ben a második és harmadik, majd ez utóbbi évben az első európai kupadöntő is (2–0-s vereség a Barcától a KEK-ben). 1990-ben viszont már megnyerte a KEK-et, a következő évben (1991) pedig a Pagliuca – Mannini, Vierchowod, Lanna, Pari – Lombardo, Katanec, Cerezo, Mihajlicsenko – Mancini, Vialli alapfelállású csapatnak köszönhetően a Sampdoria mezére is felkerült a várva várt kis trikolór pajzsocska, 67 év után került ismét genovai csapathoz a scudetto. Újabb év múltán pedig kis híján eljött a teljes nemzetközi megdicsőülés is, az 1992-es BEK-döntőben a Wembleyben 119 percig partiban volt a Sampdoria Johan Cruyff Barcelonájával, de aztán Ronald Koeman szabadrúgásgólja révén a kupa a katalánoké lett.
Ennél azonban sokkal súlyosabb veszteség volt, hogy 1993-ban elhunyt Mantovani elnök, a klubot pedig fia, Enrico vette át, és elkezdődött a lassú hanyatlás. A Serie A-ból 1999-ben kiesett, csak 2003-ban tudott visszatérni, az elnöki székben immár a dúsgazdag Riccardo Garronéval. Vele a Samp stabil középcsapat lett az élvonalban, de a Mantovani-éra fényes napjai máig nem tértek vissza a Luigi Ferraris-stadionba.
Bodnár Zalán
Négy Samp-magyar
Nincs élvonalbeli olasz csapat – legyen még oly fiatal is, mint a Sampdoria – amelyik ne dicsekedhetne azzal, hogy a hőskorban magyar mester edzette. A Sampnál Czeizler Lajos volt az úttörő, aki korábban három évig a Milan trénere, az 1954-es vb-n pedig Olaszország szövetségi kapitánya volt. Az 1954–1955-ös bajnokság közben vette át a csapat irányítását, és két év múlva kellett távoznia, mert nyíltan bírálta a klubvezetőséget. 1938-as vb-ezüstérmesünk, Sárosi György pedig a Samp utánpótláscsapatát edzette 1961-től 1963-ig. Játékosaink viszont a legújabb időkig elkerülték a csapatot, az első fecske Koman Vladimir volt, aki 2005-ben szerződött Genovába, két év múlva gólpasszal mutatkozott be a Serie A-ban a Torino ellen, a Primavera-csapattal bajnokságot és kupát nyert, majd egy avellinói és bari kölcsön után tavalytól ismét az első keret tagja. A szintén válogatott Laczkó Zsolt pedig 2011 januárjában lett a klubé.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. júniusi lapszámában.)
