Szöveg L. Pap István
Huszonnyolc bajnoki címéből ötöt magyar edző jegyez, egyik legnagyobb sztárja is honfitársunk. A Fenerbahce SK a török futball egyik ékköve, neve „kerti világítótornyot” jelent, a Márványtenger partján, Isztambul ázsiai részén székel, az ottani kozmopolita negyedben, Kadiköyben.
A Fenerbahcét 1907-ben Ziya Songülen, Ayetullah Bey és Necip Okaner szinte titokban alapította, hiszen II. Abdul Hamid szultán uralkodása alatt az angol ihletettségű sportszervezetek ellen szigorúan fellépett az iszlám. Egy évig létezett inkognitóban az egyesület, 1908-ban aztán hivatalosan is bejegyezték. Gyorsan Isztambul bajnoka lett, a harmincas évektől pedig az ország első számú klubja, pedig 1934-ben visszavonult minden törökök legnagyobb gólvágója, a 352 Fener-meccsén 470 gólig jutó Zeki Riza Sporel. A világháború után újabb aranykor köszöntött az isztambuli sárga-kékekre, több magyar szakemberrel, mindenekelőtt az egykori Bocskai-játékos Molnár Ignáccal, aki igazi világvándor volt, de aktív edzői éveiből kilencet is Törökországban töltött. Volt itt szövetségi kapitány is, a Fenerbahcét pedig háromszor is elvitte a bajnoki címig. Ő ült a kispadon 1959 szeptemberében a Csepel ellen vívott BEK-párharcban is, amikor a hazai 1:1 után a Népstadionban 3:2-re nyertek a törökök, és ők jutottak a 16 közé. A Fener egyik legnagyobb európai kupasikere (felülmúlja az Európa-ligában 2013-ban kiharcolt elődöntő) még nagyobb is lehetett volna, ha 1964 tavaszán a KEK negyeddöntőjében 2:0 és 1:3 után a továbbjutásról döntő harmadik mérkőzésen nem kap ki a csapat Kuti góljával 1:0-ra az MTKtól, amely aztán meg sem állt a Sporting elleni fináléig.
Attila, a védelem oszlopa
A válogatott Szalai Attila személyében magyar kulcsembere van a Fenerbahcénak, amely 20 millió euróban rögzítette azt az összeget, amelyért egyáltalán tárgyalni hajlandó a bal oldali középső védő sorsáról. A nyáron egy sor érdeklődő egyebek mellett az Aston Villa és a Dortmund is megtette konkrét ajánlatát, de a törökök ezekkel nem is foglalkoztak. A 41-es mezben futballozó Szalai az idén januárban írt alá Isztambulba. A kispadon ült a két világháború között Schweng József és Nemes-Neufeld Sándor, 1945 után Molnár Ignác (háromszor nyert a Fenerrel bajnokságot), Székely László (1961-ben bajnok lett) és Markos Imre, 1985–86-ban Mészöly Kálmán edzette a klubot, 1987–88-ban pedig Csernai Pál volt a vezetőedző.
A mieink elleni próbálkozásokat sokáig nem kísérte szerencse, hiszen a Fenerbahcét az UEFA-kupából 1971ben a Ferencváros, 1976-ban a Videoton, 1999-ben pedig az MTK Hungária búcsúztatta, de 2008-ban és 2009ben az MTK és a Honvéd ellen már az isztambuliak voltak jobbak a BL-, illetve az első Európa-liga-kiírás selejtezőjében. A Fenerbahce hét játékost delegált az 1954-es vb-re, a törökök másik világbajnoki részvételekor, a csodás bronzéremmel záruló 2002-es tornán pedig a később a Barcelonát is megjáró kapuslegenda, Rüstü Recber mellett három peremember, Fatih Akyel, Ümit Özat és Abdullah Ercan képviselte a Sárga Kanárikat. A 2008-as Eb-elődöntős válogatottban viszont a torna egyik sztárja, Semih Sentürk, továbbá Mehmet Aurélio, Volkan Demirel és Colin Kazim-Richards is Fener-játékosként villogott. Edzőkkel mindig jól állt az isztambuli elitalakulat, hiszen a brazil Didi és Zico, a jugoszláv Todor Veszelinovics, a holland Guus Hiddink és volt kapitányunk, Erwin Koeman (2018), a cseh Jozef Venglos, a spanyol Luis Aragonés, sőt a német Joachim Löw mellett a török kapitányként dolgozó Mészöly Kálmánt is szerződtette 1985 nyarán. És tíz év keserű szünet után a Bordeaux BEK-ből való kiverésével Mészöllyel először élte túl török klub európai kupában az első fordulót.
A nyolcvanas évek végén a Nyugat-Európa felé történő nyitás jegyében lett a Fener kapusa Toni Schumacher, a kispadra pedig a Bayern egykori mestere, Csernai Pál érkezett. Az uruguayi Diego Lugano a 2010-es vb-elődöntőben, a holland Dirk Kuyt pedg a 2014-es bronzmeccsen lépett pályára a klub alkalmazottjaként. Az pedig természetes, hogy a klub legendáriuma szerint a nagy Kemal Atatürk is Fener-szurkoló volt; némi szépséghiba, hogy a modern Törökország atyját Besiktas hívei is a sajátjuknak tudják.
FENERBAHCE SK
28 török bajnoki cím 6 Török Kupa 9 török Szuperkupa KEK-negyeddöntő (1964) Bajnokok Ligája-negyeddöntő (2008) Európa-liga-elődöntő (2013)
A Sükrü Saracoglu Stadionban ötvenezernél is többen, pontosan 50 530-an foglalhatnak helyet. Eredetijét 1908-ban építették, a legutóbbi ráncfelvarráson 2006-ban esett át, akkori áron nem kevesebb mint 85 millió dollárért. Több névváltozás után 1998-ban kapta meg mai elnevezését az egykori Fenerbahce-elnök (1936–50), egyben a modern Törökország ötödik miniszterelnöke, Mehmet Sükrü Saracoglu (1942–46) tiszteletére. Saracoglu jegyezte külügyminiszterként a náci Németországgal kötött 1941-ben szerződést, amelynek következtében a törökök ki tudtak maradni a második világháborúból, miniszterelnökként pedig ő zárta le Moszkvában a Szovjetunióval a háborút követő béketárgyalásokat.
A szebb napokat is látott egykori Real-sztár, Mesut Özil világbajnokként érkezett meg tavaly nyáron az Arsenalból Isztambulba, avagy haza, holott soha életében nem élt Törökországban, már szintén németországi születésű gelsenkircheni török vendégmunkások gyermekeként látta meg a napvilágot. Kötődése az óhazához régóta ismert, muszlim hitét a Nationalelf tagjaként is folyamatosan tartotta, és többször kiverte a biztosítékot azzal, hogy nyíltan kiállt Erdogan török elnök politikája mellett.
Yildirim Ali Koc az egyik leggazdagabb török család harmadik generációs sarjaként lett 2018 júniusában a Fenerbahce Spor Kulübü történetének 37. elnöke. Az 54 éves üzletember egyebek mellett Londonban és a Harvardon tanult, az amerikai bankszektorból tért haza, és biztos kézzel kormányozza Törökország egyik legnépszerűbb sportegyesületét.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. októberi számában.)
