Nagyinterjú: Pepe Reina

Interjú Chris Flanagan Portré Marco Rosi

„Választhattam, hogy kutya lennék-e, vagy pingvin. Nem tudom, miért, de a pingvint választottam.”

Esik az eső a Lazio erődítményszerű edzőpályáján, Rómától északra a hegyekben. De nincs olyan borús reggel, amelybe ne vinnének egy kis fényt Pepe Reina történetei.

A FourFourTwo azért érkezett Olaszországba, hogy elbeszélgessen a 39 éves futballistával, aki a mai napig a Serie A játékosa. Korábban a Liverpoolnál vált idollá, miután 400 alkalommal lépett pályára; 36-szor volt válogatott, és három egymást követő trófeát nyert Spanyolországgal, sőt még az Álarcos énekes című reality show-ban is szerepelt.

Reina mindig is kapus szeretett volna lenni. Apja, Miguel is az volt, méghozzá kiváló, szerepelt a Barcelonában és az Atlético Madridban is, bár az utóbbiban az 1974-es BEK-döntő utolsó percében elkövetett hibájáról maradt emlékezetes. Pepe tízéves fia, Luca szintén felhúzta a kesztyűt.

Apja nincs híján a tapasztalatnak, és biztosan szívesen mondja el gyermekének, milyen az, amikor egy szurkoló megüt az el Clásicón, strandlabda miatt kapsz gólt, vagy megkörnyékez a halál az Aston Villánál. Most az FFT olvasóival is megosztja élményeit.

Milyen volt a Barcelona La Masia utánpótlás-nevelő rendszere?
Aleix Bujan, Sabadell
Az átlagember szemével nézve még sokkal csodálatosabb volt, mint a labdarúgóéval. Amikor tizenhárom éves koromban elmentem otthonról, apám azt mondta, nem számít, hogy futballista leszek-e a végén, de biztos benne, hogy megkapom azt a képzést, amire szükségem van. Szerencsére valóra vált az álmom, és alkalmas lettem arra, hogy a Barcelonát képviseljem. Nem sokan jutnak el a felnőttcsapatig a La Masiáról, én a kevés szerencsések egyike lehettem. Mikel Arteta az alattam lévő ágyon aludt. Egy kicsit horkoltam, úgyhogy amikor a többiek megdobáltak cipővel vagy bármi mással, olykor őt találták el. Jó móka volt.

Nem nehezedett rád nyomás amiatt, hogy édesapád is a Barcelona játékosa volt?
@spursdab, Twitter
Mindig is jelentett egy kis terhet. Most ugyanezt látom a fiamon. Ettől nem lesz könnyebb neki, de talán egy kicsit gyorsabban fejlődik, és a többiek előtt lesz érett. (FFT: Tudtad, hogy apád nagyot hibázott a BEK-döntőben?) Mesélte. Azt mondta, az ilyesmi megtörténik, úgyhogy tegyem túl rajta magam, ha ilyen van. Része a kapussorsnak. Egyben nagyon szép is, hogy ekkora felelősség hárul ránk. Amikor az ember kezelni tudja, és amilyen hamar csak lehet, túllép a hibáin, az csodás pozíció.

Hogyan emlékszel vissza arra, hogy a Barcelona UEFA-kupa-elődöntőt játszott a Liverpool ellen a 2000–01-es idényben?
Jordan Darcy, Wirral
Csodálatos hangulat uralkodott az Anfielden, egész pályafutásom egyik legnagyobb estéje volt. Mindössze tizennyolc éves voltam. Null nullás döntetlent játszottunk az első mérkőzésen, a visszavágón pedig Gary McAllister értékesített egy tizenegyest. Emiatt kikaptunk egy nullra, de amikor mentem ki a második félidőre, a Kop közönsége megtapsolt. Rá kellett jönnöm, hogy ez nekem szól. Egyfajta hagyományról volt szó. Visszatapsoltam, és azonnal egymásba szerettünk. Jel volt ez a jövőre nézve. (FFT: Megfordult már ekkor a fejedben, hogy egyszer esetleg a Liverpool játékosa leszel?) Mindenkinek, aki egyszer pályára lép, megfordul a fejében. Nagyon büszke vagyok rá, hogy hétről hétre megtapasztalhattam azt a hangulatot, és szerencsésnek érzem magam, hogy azt a közönséget képviselhettem.

Milyen volt, amikor tizennyolc évesen bemutatkoztál a Barcelonában?
Victoria Russell, Terrassa
Nagyon fiatal voltam, és akkor még sok hajam volt! Gyerekkoromtól fogva Barcelona-drukker voltam, így aztán valóra vált az álmom. Az együttesnek valószínűleg szüksége volt valakire, aki olyan lehetne, mint Iker Casillas, ő ugyanis egy évvel korábban került a Real Madrid első csapatába, és folyamatosan összehasonlítgattak vele. Ugyanakkor nem ez volt a Barcelona legjobb időszaka: a negyedik helyért harcoltunk, és hogy őszinte legyek, nem álltam készen a feladatra. Egy kicsit érettebbnek kellett volna lennem, ami akkor következett be, amikor a Villarreal játékosa lettem. (FFT: Igaz, hogy egy szurkoló megütött az el Clásicón a Bernabéuban?) Igen, először azt hittem, hogy Raúl volt az. Volt kis csata a sarokban, hogy visszaszerezzük a labdát, és azt hittem, ő akarja mindenáron elvinni. Aztán később, a repülőtéren tudtam meg, hogy valaki a lelátóról ütött meg.

Mennyire volt nehéz otthagynod a Barcelonát a Villarreal kedvéért?
Cristian Serrano, Tarragona
Nagyon kemény volt, talán a legnagyobb vitát folytattam apámmal, szerinte a Barcelonában kellett volna maradnom. Számomra azonban minden a játékról szólt. A csapat akkor igazolta le Robert Enkét, nekem pedig azt mondták, választanom kell: vagy a harmadik számú kapus leszek, vagy máshol elcsíphetek perceket. Erre csak egy választ adhattam, mégpedig azt, hogy játszom, és befejezem a tanulóéveket. A Villarreal a mai napig ott van a szívemben. (FFT: A Barcelona nagyot menetelt, nem érezted úgy, hogy kimaradtál valamiből?) Nem álltam készen akkoriban, semmiképpen sem lehettem volna a csapat tagja. Ki tudja, ha a része vagyok, lehet, hogy rosszabb az együttes. Nem sajnálom, hogy a távozás mellett döntöttem.

Élvezted a Villarrealban töltött időszakot?
Julian Clarke, Bedford
A csapat részének éreztem magam, és eljutottunk az UEFA-kupa elő-, illetve negyeddöntőjébe. Büszke vagyok a Villarrealban töltött napjaimra. Olyan, mintha csak azért léptem volna hátra kettőt, hogy utána ötöt menjek előre. Hétről hétre ott voltam a pályán, és amikor úgy döntöttem, hogy odébbállok a Liverpoolba, készen álltam.

Nem volt nehéz átvenni Jerzy Dudek helyét a Liverpoolban, mindössze néhány hónappal az után, hogy ő volt a 2005-ös BL-döntő egyik hőse?
Patrick James, Warrington
Nem féltem. Bíztam magamban, és tudtam, Rafa Benítez akarta, hogy ott legyek. Scott Carson, Chris Kirkland és Jerzy Dudek is lehetőséget kapott abban az idényben, és nem volt egyértelmű az első választás. Benítez sokszor felhívott azzal, hogy szeretne szerződtetni, elég kitartó volt. Amikor akar valamit, mindent megtesz, hogy meg is kapja. Amikor a menedzser ekkora bizalommal van irántad, az jel, hogy menned kell. Már áprilisban megszületett a megállapodás, úgyhogy a BL döntőjét a Villarreal játékosaként néztem végig, de a Liverpoolnak drukkoltam. Ha kikap az angol csapat, csak az UEFA-kupában indulhatott volna, én azonban ki voltam éhezve a Bajnokok Ligájára. Félidőben felhívtam az ügynököm, és mondtam neki, b…a meg, már megint egy idény az UEFA-kupában. Aztán a második félidőben jött a boldogság. Egyedül ültem otthon, elég ideges voltam, de megérte.

Első liverpooli idényedben klubrekordot döntöttél, miután tizenegy mérkőzésen nem kaptál gólt. Milyen érzés volt?
Andrew Lane, Widnes
Elég magabiztosan kezdtem. Benítez csapatai jól össze voltak rakva, nehéz volt megverni őket. Nagyon kevés gólt engedtünk be. Kimondottan szerencsés vagyok, hogy Sami Hyypiä és Jamie Carragher állt előttem. Micsoda páros! Azt hiszem, az övék a legnagyobb érdem ezekben a gól nélküli meccsekben. Carragher biztosan azt mondaná, hogy neki köszönhető. Eközben új kultúrát is vittem Angliába, mert akkoriban arrafele nem sűrűn használták a lábukat a kapusok. El sem tudom mondani, milyen érzés volt pályára lépni az Anfielden. Ezt át kell élni, ki kell sétálni a fűre, miközben szól a You’ll Never Walk Alone.

Nagyon ijesztő volt, amikor a nagy Danny Shittuval ütköztél mindjárt az elején?
Mark Elliott, Pinner
Ó, igen, gondoskodott az üdvözlésemről! Amikor a két csapat kezet fogott a Watford elleni találkozónkon, azt mondta, szét fog csapni. Azt feleltem, rendben, várom a helyemen. Az angol labdarúgásban a játékvezetők több fizikai kontaktust engednek, mint máshol Európában. Próbált megfélemlíteni, de ez is a játék része.

Elmondhatjuk, hogy a 2006-os FA-kupa-döntő életed legrosszabb napjából életed legjobbjává vált?
Libby Johnston, Crewe
Azt hiszem, igen. Kétszer hibáztam, na jó, másfélszer. A West Ham harmadik gólját nem tekintem nagy hibának, Paul Konchesky keresztlabdája beesett mögöttem, ilyen előfordul. De borzalmas érzés volt, hogy én vagyok a mérkőzés bűnbakja. A második félidőben reszkettem. Amikor Gerrard kiegyenlített, nagyon megkönnyebbültem, arra gondoltam, most már ne legyek s…fej, el ne rontsam. A száztizenkilencedik percben bemutattam életem egyik legnagyobb védését, miután Nigel Reo-Coker fejelt kapura. Így nagyobb önbizalommal vágtam bele a tizenegyespárbajba. Az eggyel korábbi idényben kilencből hét büntetőt megfogtam, csak az vezérelt, hogy a meccsen nem voltam túl jó, most eljött az én időm. Szerencsére jól ment. (FFT: Mit mondtál Gerrardnak, miután három tizenegyest megfogtál?) Megköszöntem a gólját. Megmentett vele.

„A TIZENEGYESEK ALATT KIRABOLTÁK A HÁZAM. TALÁN NÁLAM NÉZTÉK A PÁRBAJT”

Igaz, hogy a 2006–07-es idény gyenge kezdete után elgondolkodtál, hogy a Valenciába távozol?
Tom Mills, Worcester
Néhány hónapot hezitáltam. Liverpool fantasztikus város, de nagyon hideg volt. Spanyolországból érkeztem, így nem könnyen szoktam hozzá az időjáráshoz. Beszéltem Benítezzel, ő viszont azt mondta, hogy bár nem kezdtem jól az idényt, teljes bizalommal van irántam. El lehetne képzelni hasonlót Spanyolországban azokkal a szurkolókkal és sajtóval? – tette fel a kérdést. Teljesen igaza volt.

Nagy volt a rivalizálás a Liverpool és a Chelsea közt? Milyen érzés volt, hogy a 2007-es BL-elődöntő hőse lehettél?
David Hamilton, Abingdon
Egy idényben tízszer léptünk pályára egymás ellen! A Chelsea volt a legnagyobb riválisunk, és a 2005-ös elődöntő és „szellemgól” miatt ez csak egyre nagyobb lett. De 2007-ben is megvertük őket. Talán a legnagyobb este volt az Anfielden. Olyat azóta sem tapasztaltam. Egy nullra kikaptunk a Stamford Bridge-en, viszont egy nullra nyertünk a hazai visszavágón. Jól játszottam, akárcsak az egész csapat, és éreztem, hogy valami nagy siker vár ránk. Szerencsés vagyok, mert két tizenegyest is megfogtam a párbaj során. (FFT: Jó érzés volt, hogy Arjen Robbené volt az egyik, aki miatt egy évvel korábban kiállítottak a Premier League-ben?) Igen. Később csapattársak lettünk a Bayern Münchenben, és ma már jó barátok vagyunk, igazán remek fickó. De azok után, ami történt, akkor nagyon örültem.

Miután a 2006–07-es idényben megnyertétek a Chelsea elleni elődöntőt, arra mentél haza, hogy kirabolták a házad. Elég nagy hullámvasút lehetett az az este…
Melissa Bradley, Preston
Úgy volt, hogy hazamegyek, átöltözöm, és néhányan bemegyünk a városba ünnepelni. Aztán hazaértem, és ezt találtam. Az egész éjszakát a rendőrökkel töltöttem, és még örültem is, hogy senki sem volt otthon, és csak értéktárgyakat vittek el, de a magánéletem súlyos kárt szenvedett aznap. Szerintem a tizenegyespárbaj idején törhettek be. Lehet, hogy még nézték is, amíg ott voltak…

Mennyire volt lesújtó, hogy elveszítettétek a 2007-es BL-döntőt a Milan ellen?
Richard Baker, Skelmersdale
Nagyon hirtelen történt. Még fel sem fogtam, hogy a Bajnokok Ligája döntőjében vagyok. Napokkal előtte sem tudtam rendesen felfogni, mi is történik velünk, talán a nyomás miatt. Akkoriban valamiért azt hittem, több BL-döntőt játszunk majd, de aztán csak az az egy lett. Szerintem jobbak voltunk aznap este, de kikaptunk. Az első gól egy perccel a félidő vége előtt kivégzett bennünket. A másodikat Filippo Inzaghi lényegében a bokájával lőtte, és a testem alatt ment be. (FFT: Ismerve apád történetét, nem szerettél volna főként miatta nyerni?) Győzni akartam magamért, a társaimért, az apámért. Mondjuk úgy: a BEK/BL tartozik egy serleggel a Reina családnak. Talán majd a fiam összehozza! Luca a Lazio ifijének a játékosa, így a nyomdokainkba lép. Legalábbis remélem.

A spanyol válogatott egymás után három nagy tornát nyert meg 2008-ban, 2010-ben és 2012-ben. Mondhatjuk-e, hogy te voltál a ceremóniamester a madridi ünnepségek idején?
Zoe Obrero, Sevilla
A Plaza de Colón, ó, igen! Olyan volt, mint egy álom. Voltam olyan szerencsés, hogy ott lehettem egy csapat fickó közt, akik az egész országot boldoggá tették. Nem játszottam túl sokat, de így is a történet részeként tekintek magamra, mert a csapat különleges és szilárd volt. Azt hiszem, megtérült, hogy jó kapus voltam, mert tizennégy-tizenöt éven át lehettem része a válogatottnak, és valószínűleg nem azért, mert vicces gyerek vagyok. (FFT: Küldött üzenetet Benítez, miután megnyertétek a 2008-as Európa-bajnokságot?) Igen, valami olyasmit, hogy „Gratulálok, Rafa!”. Nagyon rövid, nagyon Benítez!

Beszéljük át, hogyan történt, hogy Barcelona-mezt húztál Cesc Fabregasra a világbajnoki cím megünneplése idején, miközben még az Arsenal játékosa volt…
Ese Ogundeji Agboaye, Facebook
Gerard Piqué és Carles Puyol tehet róla, nem én! Megtudtam, hogy erre készülnek, aztán csak azt csináltam, amit mondtak nekem. Tudom, hogy az Arsenal szurkolói nem voltak olyan boldogok emiatt. Elnézést kérek, de nem én tehetek róla!

Sohasem érezted úgy, hogy több esélyt is kaphatnál bebizonyítani, alkalmas vagy a spanyol válogatott első számú kapusának?
Donal O’Driscoll, Facebook
Nem igazán. Talán 2006-ban nyílt volna egy kis esély. Észak-Írország ellen játszottunk, és Luis Aragonés azon gondolkodott, hogy én leszek a kezdő, mert Iker Casillas nem volt épp a legjobb formájában, nekem pedig nagyon jól ment. Akkor voltam a legközelebb ahhoz, hogy kezdjek. Ezzel együtt is nagyon boldog vagyok, hogy Iker Casillasszal és Víctor Valdésszel, a korszak két legikonikusabb kapusával lehettem egy csapatban. Egyszerre egy időben csak tizenegy ember lehet a válogatott mezében a pályán, ők a legjobbak a legjobbak közül. Sosem volt ezt nehéz elfogadnom.

Miért látogattál meg szinte már megszállottan egy benzinkutat minden egyes liverpooli meccs előtt?
Bradley Powell, Ormskirk
Ez csak az egyik hülye rituálé a sok közül, amelyek a pályafutásom során a szokásommá váltak. Babonás vagyok, ezért szívesen tartom be a dolgok sorrendjét, és nézem meg, hogy készen állok-e a játékra. Ha előtte teletankoltam az autómat, nagy eséllyel nem kaptunk gólt a meccsen. Így aztán minden mérkőzés előtt teletankoltam. Volt, hogy csak öt fontért kellett benzint vennem, és láttam a kutas arcán, hogy „ez meg mi a f…t szórakozik itt”. (FFT: A Lazio mérkőzései előtt is kerestél benzinkutat?) Nem, én is beláttam, hogy ez őrültség, és amikor otthagytam a Liverpoolt, leszoktam róla.

Elképzelhető, hogy Benítez hírhedt januári sajtótájékoztatója rosszul jött a csapatnak, miután minden jel arra utalt, hogy 2008–09-ben meglesz a bajnoki cím?
Marcus Butler, Nottingham
Nem, tényekről szólt, és ezek valós tények voltak. Igaza volt. Karácsony után esélyesek voltunk a bajnoki címre, de januárban elveszítettünk hat-hét pontot, ami az aranyérembe került. Ez viszont nem a beszéde miatt volt. Az egész idényben mindössze két mérkőzésen kaptunk ki, nyolcvanhat pontot szereztünk, de még így sem sikerült. Ha jól emlékszem, a Manchester United tizenkilencet nyert az utolsó húsz mecscséből (19-et az utolsó 22-ből – a szerk.), és kései gólokkal nyert többször is, ahogyan például az Aston Villa ellen. Szinte hihetetlen, elismerésem. Mindent megtettünk.

Az Albert Rierának adott gólpasszod az Aston Villa ellen a mai napig emlékezetes a Liverpool szurkolóinak körében. Nagy átadás volt, vagy eltévedt kirúgás?
Danny Chandler, Facebook
Fernando Torresnek szántam a passzt! A labda egy kicsit hosszabbra sikerült, és így lett tökéletes. Életem egyik legszebb gólpassza. Egy héttel korábban az Old Traffordon is összejött Andrea Dossenának, bár az egy kicsit szerencsésebb volt, egy rendes labda a védelem mögé, amit szerintem nem kezeltek túl jól. Az Aston Villa elleni szándékos volt, csak nem Rierának!

A hírhedt gól után, amelyet a Sunderland ellen kaptál, engedted bármikor is a gyerekeidnek, hogy strandlabdával játsszanak?
Stephen Little, Twitter
Egyszer adtam egy vicces interjút, és széttéptem egy strandlabdát. Életem legbizarrabb gólja, és nem is lehetett volna megadni, de nem ismertük a szabályokat akkoriban. Őrület, mert amiatt kaptunk ki egy nullra. Ha észrevettem volna, hogy ott a strandlabda, ellövöm onnan, de Darren Bent lövéséig nem vettem észre. Amikor jött a lövés, a szememmel a strandlabdát követtem, nem pedig a rendeset, ösztönös reakció. Utána odamentem a partjelzőhöz, aki azt mondta, hogy a labda nem ért hozzá a strandlabdához. Visszakérdeztem, hogy most az arcomba hazudik, vagy teljesen hülyének néz. Egészen egyértelmű, hogy hozzáér, ez látszik a felvételeken a mérkőzés labdáján, a strandlabdán és a reakciómon is. Olyan eset volt, ami soha többet nem fog megtörténni még egyszer.

Mennyire volt komoly az Arsenal érdeklődése 2010-ben?
Daniel Porter, Finsbury Park
Huszonötmillió fontot ígértek, ami őrületes összeg volt akkoriban egy kapusért. A Liverpool más irányba indult el, valami véget ért, ennek ellenére úgy döntött, nem fogadja el az ajánlatot. A tulajdonosok, Hicks és Gillett meg akarták tartani a legnagyobb neveket, mert el kellett adniuk a klubot, így aztán nekem és Fernando Torresnek maradnunk kellett. Mindössze három hónappal korábban írtam alá az új szerződést, amely öt vagy hat évre szólt, és megtiszteltetés volt, hogy maradhattam, de sok minden megváltozott a klubnál, miután Rafa távozott. (FFT: Mi nem működött Roy Hodgson idején?) Nem tudom. Már nem voltunk képesek ugyanazon a szinten versenyezni. Az egyik olyan csapat voltunk, amelyik az idény végéhez közeledve már semmilyen tétért nem harcolt, és ez elég nyomasztó volt.

Mit mondott Kenny Dalglish a csapathoz intézett beszédeiben?
Aidan Baxter, Whalley
Nagyon keveset, és igen vicces volt: nem sokan értették, különösen a külföldiek nem, de fantasztikus ember, és lenyűgöző volt a jobb kezével, Steve Clarke-kal együtt. Megnyertük a Ligakupát, és bejutottunk az FA-kupa döntőjébe, úgyhogy jól ment. Mindig is a Liverpool egyik legfontosabb embereként fogják számontartani.

Miért hagytad ott a Liverpoolt?
Denzel Dee Muzavazi, Facebook
Úgy éreztem, eljött az ideje. Amikor Víctor Valdés egy évvel a szerződése lejárta előtt távozni akart, majdnem visszamentem a Barcába. Elmentem vacsorázni Brendan Rodgersszel, és az mondtam neki, ha minden úgy megy, ahogyan kell, akkor szívesen hosszabbítom meg a szerződésem, de egy esetben a segítségét kérem: ha a Barcelona bejelentkezik értem, mert az hatalmas lehetőség. Ebben megegyeztünk, és úgy is volt, hogy megyek vissza a Barcába, de végül Valdés maradt. A Liverpool közben megszerezte Simon Mignolet-t, ami óriási anyagi vállalás volt, ezért kölcsönbe adtak. A legrosszabb az volt, hogy nem is tudtam a Napolival történt megállapodásról, amíg vissza nem tértünk a felkészülésre. Mások döntéseket hoznak a fejünk felett, és el kell fogadnunk, hogy másokat részesítenek előnyben. Így történt, nem nagyon tetszett.

„A LIVERPOOL MÉG ISZTAMBUL ELŐTT MEGSZERZETT. A SZÜNETBEN GONDOLTAM, EBBŐL ÚJRA UEFA-KUPA LESZ”

Találkoztál Diego Maradonával, amikor a Napoli játékosa voltál?
Diana Pearson, Southport
Igen, Maradona istennek számított Nápolyban, vallás épült rá, számunkra pedig kiváltság volt, ha elcsíphettünk vele néhány pillanatot. A Real Madrid elleni mérkőzésünk előtt bejött az öltözőbe, és azt mondta, hogy az emberekért kell harcolnunk, a Napoli szellemiségének megfelelően nem félhetünk senkitől. Azt már mondtam, hogy a Liverpoollal nyolcvanhat pontot begyűjtve végeztünk a második helyen, a Napolival kilencvenegyet szerezve alakult így a Juventus mögött. De nagyon szerettem azt a csapatot. Brendan Rodgers használta többször azt a kifejezést, hogy „futball általi kivégzés”: bárki ellen is léptünk pályára, a hetvenötödik percre kimerítettük, és kegyelemért könyörgött.

Milyen volt korábbi csapattársad, Guardiola keze alatt a Bayernben?
Vincent Kiesinger, München
Nem játszottam túl sokat. Talán életem legjobb edzője formált, de úgy éreztem, nagyobb szerepet is játszhatnék ott. Nem gondoltam, hogy előbbre való vagyok, mint Manuel Neuer, tudtam, mire számíthatok, de legalább egy kupameccset megkaphattam volna valamelyik másodosztályú csapat ellen. Ennyit azért reméltem.

Biztosan nagyon sokkoló volt, amikor 2020 márciusában elkaptad a koronavírust. Nagyon megijedtél?
Ashley Moss, Solihull
Elég félelmetes volt, mert akkoriban még nem sokat tudtunk a vírusról. Korábban sohasem volt ilyesmiben részem. Huszonöt-harminc percig nem kaptam levegőt. Naponta hallottuk a híreket, tudtuk, hogy emberek halnak meg, majd’ össze…tam magam. Átvillant az agyamon, hogy veszélyben van az életem. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor túljutottam rajta. Pályafutásom egyik legnagyobb teljesítménye, hogy utána elkerültük a kiesést az Aston Villával, és ezt a legőszintébben mondom. Megérkeztem, utána jöttek a lezárások, egy ideig nem léptem pályára, ezt követően ki kellett vívnom a helyem, majd az utolsó négy mérkőzésen én is kellettem ahhoz, hogy nyolc pontot szerezzünk. Megkönnyebbültem, tényleg nagyon fontos volt. Azt mondtam a többieknek, hogy az én pályafutásomnak már lényegében vége, de nekik ez egy hatalmas lépés lehet előre, és mindenki jövője nagyban megváltozik majd, ha most segítjük a csapatot.

Élvezted, hogy pingvinként tűntél fel az Álarcos énekes című műsorban?
Mikel Minguez, Gijón
Mindig is szerettem ezt a show-t. Nem mozgok idegenül a tévében, és énekelni is tudok. Azért nem gondolom, hogy a szórakoztatóiparban próbálok majd boldogulni, valószínűleg felkopna az állam. Énekes nem lennék, de a tévében vállalhatnék valamilyen munkát, ki tudja. Otthon érzem magam ott, ennek ellenére az edzősködés jár inkább a fejemben. Szívesen lennék edző, méghozzá jó. Higgyétek el, így is lesz.

Negyvenéves leszel, de még mindig a legmagasabb szinten teljesítesz, ezt az idényt a Lazio első számú kapusaként kezdted a Serie A-ban. Mi a titka a hosszú pályafutásodnak?
Alexis Levine Phariz, Facebook
Nagyon szeretem, amit csinálok. Úgy érkeztem az előző idényben, hogy háttérmunkás leszek, segítek, ahol tudok, és szemmel tartom Thomas Strakosha fejlődését. Aztán a járvány miatt kihagyott öt mérkőzést, én pedig hirtelen a csapatban találtam magam. Jól teljesítettem, ezért a vezetőedző úgy döntött, hogy maradok az idény végéig. Nagyon szeretem a labdarúgást és a kapuskodást, ez egy életforma. Könnyen előfordulhat, hogy valaki három-négy-öt éven át a topon van, de a húsz vagy huszonhárom már egyáltalán nem garantált. Nem könnyű. Nem tudom, mennyi ideig folytatom még, talán egynéhány idényt. Ha már nem érzem, hogy izgalomba hoz, ideje lesz elköszönni.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2022. márciusi számában.)