Nagyinterjú: Michael Carrick

„Egyszerű wallsendi gyerek vagyok, se jobb, se rosszabb, mint bárki más” – mondja rá jellemző szerénységgel Michael Carrick az FFT-nek.

Interjú Sam Pilger Fotó Jon Shard

Ezzel nem mindenki értene egyet. Például Alex Ferguson sem, aki 2006-ban megszerezte Carricket a Tottenhamtől, és olyan játékost faragott belőle a Unitednál, amire később azt mondhatta: „a legjobb angol középpályás és a legjobb angol futballista”.

Végül 12 idényt töltött el Manchesterben, ezalatt ötször akasztottak a nyakába bajnoki aranyérmet, mellé odakerült a vitrinbe három Ligakupa-elismerés, továbbá nyert BL-t, Európa-ligát, FA-kupát és klubvilágbajnokságot is. Az elmúlt nyáron 706 – többségében a West Hamben, a Tottenhamben és a Manchester Unitedban lejátszott – mérkőzés és 34 válogatottság után visszavonult, és José Mourinho asszisztense lett az Old Traffordon.

Amikor egy manchesteri hotelben találkozunk, épp arról harsog minden, hogy válságban a United, mivel az idény nagyon gyengén indult Manchester vörös felében. Ennek ellenére vidáman tekint vissza pályafutására, és szívesen válaszol olvasóink kérdéseire esetleges Arsenal-szerződéséről, első különös napjáról a Tottenhamben, a lasagneügyről és arról, hogy milyen Paul Pogba egyik főnökének lenni.

Miért nem játszottál soha szülővárosod, a Newcastle csapatában? Nem sajnálod?
C. J. Martin, Instagram
Egyszerűen így alakult. Bekerültem a Newcastle U13-as csapatába, de végül nem lettem a futballistájuk. Hogy őszinte legyek, nem nagyon élveztem azt a rövid időt ott, úgyhogy amikor el kellett köteleznem magam valahol, a West Hamet választottam. Nagyon jó lett volna, ha pályára léphetek a Newcastle-ban, hiszen gyerekkoromban nekik drukkoltam, de semmit sem sajnálok. Amikor 2004-ben otthagytam a West Hamet, mehettem volna a Newcastle-ba is, de nem sokat gondolok erre. Kicsit el lettem kényeztetve a pályám során.

Azon futballisták utolsó generációjához tartozol, akik még pucoltak cipőt, söpörtek öltözőt. Milyen érzés volt? Ma is szükség volna ilyesmire?
Graham Porter, Facebook
Nagy híve vagyok annak, hogy a fiatalabb játékosok végezzenek ilyen feladatokat. Az ember tudja, melyik létrafokon áll, és az ilyesmi motiválóan hat, hogy feljebb lépjen. Ugyanakkor a világ ma pihe-puha. Anno, rengeteg mindent meg kellett csinálnunk, például a bozótban kerestük az elrepült labdákat. Ültél, és ebédeltél a vadiúj cipődben, amikor egyszer csak jött valaki, és szólt, hogy szedd össze a labdákat kint a hidegben. Megfagytál, és tiszta sár lett a csukád. Így visszatekintve ezek nagyon szép idők voltak, sokat nevettünk. Kellett cipőt is pucolnom, és olyan alaposan csináltam, hogy szinte vadásztak rám a West Ham idősebb futballistái. Igen, teszteltek bennünket, és ez rajtunk is sokat segített, de nem látom, hogy manapság volna ilyesmi.

Mire vihette volna a West Ham, ha te, Rio Ferdinand, Frank Lampard és Joe Cole sem megy el? Melyikőtök emelkedett ki igazán a többiek közül?
Alan Bird, Instagram
Nem volt reális lehetősége, hogy mindannyian ott maradjunk. Amikor Rio otthagyta a West Hamet, és elszerződött, jó eséllyel ő volt Anglia legjobb védője. A Leeds világrekordot jelentő tizennyolcmillió fontot ajánlott a West Hamnek. Tündérmese lett volna, ha utóbbi lemond ezekről az összegekről, bár egy normális világban ez így működne. Sajnos azonban a valóság nem ilyen, a futballisták a lehető legmagasabb szinten akarják kipróbálni magukat. A West Ham jó üzletet kötött vele. Nehéz lenne egyvalakit kiválasztanom, aki kiemelkedik a többiek közül. Mindannyian nagyon különbözőek, és Cole-lal többet játszottam, mint Lamparddal vagy Ferdinanddal, mert ők két évvel előttünk jártak. Mindannyian kitöltötték a teljes pályafutásukat, és szép ívet futottak be.

Milyen volt az élet Harry Redknapp irányítása alatt, és mit tett a sikeres pályafutásodért?
Grant Southby, Twitter
Azzal tett sokat értem, hogy lehetőséget adott. Ez a legnehezebb lépés minden kezdő életében: lehetőséghez kell jutniuk, utána már minden rajtuk múlik. Nagy szerencsém volt vele. Mindig azt mondta, menjek fel a pályára, és mutassam meg, mit tudok. Bízott bennünk, fiatalokban, és ez más edzők esetében nem biztos, hogy így lett volna.

„TALÁKOZTAM WENGERREL, DE UGROTT A SZERZŐDÉS. FONTOS ÁLLOMÁSA VOLT AZ ÉLETEMNEK”

Három idényen át játszottál Paolo Di Canióval a West Hamben. Milyen csapattárs volt?
Jason Lamb, Facebook
Egyszer fent, egyszer lent, állandóan ez volt vele. Villantott valami hatalmasat, például azt a bizonyos ollózást a Wimbledon ellen az Upton Parkban, utána meg nem lehetett bírni vele. Egyszer a kispadon ültem csereként, amikor Di Canio leült a gyepre, és jelezte Redknappnek, hogy nem játszik tovább. Mindezt azért, mert nem tetszett neki a játékvezető személye. A menedzser nem hagyta, mire nagy nehezen felállt, és gólt lőtt.

Milyen volt a másodosztályban 2003–04-ben? Maradtál volna a West Hamben, ha a csapat megnyeri a pótselejtezőt a Crystal Palace ellen?
Dan Silver, Twitter
Nehéz idény volt, de örülök, hogy átéltem. Minden nehéz szituációból tanul az ember, én mindig a zordabb időkből tudtam meríteni. Azért sem volt könnyű időszak, mert a Premier League-ben futballoztam, néhányszor a válogatottban is pályára léptem, majd egyszer csak a másodosztályban találtam magam. A csúcson jártam, de egy pillanat alatt elvettek tőlem mindent. Hogy maradok-e a West Hamben, ha nyerünk Cardiffban? Nem tudom. Egy év volt hátra a szerződésemből, és a West Ham mindig jól bánt velem. Döntenem kellett, hogy megyek, vagy aláírok egy új szerződést. Szakmai megfontolásból a távozást választottam.

Mennyire volt közel, hogy az Arsenalba szerződj 2004-ben a Tottenham helyett? Miért nem jött össze a megállapodás?
Ben Handiford, Stevenage
Nagyon közel álltam hozzá, hogy az Arsenal játékosa legyek. Szerettem volna, ha összejön, és volt is néhány nap, amíg azt gondoltam, hogy ez már tény. Pénteken találkoztam Wengerrel, vasárnap délután viszont a fiatal Cesc Fábregas kapott lehetőséget a Manchester United ellen, és remekül játszott. Így már nem maradt hely egy másik középpályásnak, és ugrott a szerződés. Fontos állomása volt az életemnek.

„NAGY SZERENCSÉM VOLT REDKNAPP-PEL. BÍZOTT BENNÜNK, FIATALOKBAN, ÉS EZ MÁS EDZŐK ESETÉBEN NEM BIZTOS, HOGY ÍGY LETT VOLNA”

Igaz, hogy a Tottenham menedzserének, Jacques Santininak fogalma sem volt, ki vagy, amikor megérkeztél az első edzésre?
Brian Franklin, Twitter
Igen, igaz. Nagyon úgy tűnt, hogy nem tudja, ki lehetek, furcsa pillanat volt. Megérkeztem az edzőpályára, és mondtam is pártfogómnak, Dave Geissnek, hogy nem vagyok benne biztos, tudja-e, ki vagyok, mire ő azt felelte, hogy valószínűleg igazam van. Aznap reggel írtam alá, már minden meg volt beszélve a klubbal, és bementem az irodájába, hogy bemutatkozzak neki. Az első edzésnapomon rögtön a tartalékok közt kötöttem ki, és kezdtem rájönni, hogy inkább Frank Arnesen sportigazgató akart engem odavinni.

Mire emlékszel a lasagne-ügyből a 2005–06-os idény utolsó napján? Min mentél keresztül azon a végzetes hétvégén?
Stuart Gill, London
Semmi köze nem volt semmiféle lasagnéhoz, egyszerűen egy borzalmas vírus volt. Sokan érezték rosszul magukat azon a hétvégén, de az én állapotom volt a legszörnyűbb. Éjjel felkeltem, rettenetesen éreztem magam, és folyamatosan hánytam. Nem volt szerencsénk, sokan mások is elkapták a csapatból. Kezdő voltam a West Ham ellen, de esélyem sem volt. Már a bemelegítésnél is szenvedtem, de úgy voltam vele, hogy megpróbálom. Ki kellett szaladnom a vécére rókázni, miközben Martin Jol menedzser a beszédét tartotta. Legyengültem, kiszáradtam, és nem sokat tudtam hozzátenni a játékhoz, pedig fontos mérkőzés volt, próbáltuk kiharcolni a BL-t érő helyezést.

Nagyon bizonyítani akartál, amikor 2006-ban a Unitedba kerültél? Mi volt az első benyomásod a klubról és a csapatról?
Barney Croughton, Stretford
Az volt a legfőbb törekvésem, hogy kivívjam a játékostársaim elismerését. Nem a sajtóról vagy a külső körülményekről gondolkodtam, csak arról, hogy az a rengeteg nagy futballista elfogadjon. Hatalmas kaliberek futballoztak ott, gyorsan meg kellett értetnem velük, hogy alkalmas vagyok a játékra mellettük. Emlékszem, a technikát gyakoroltuk az edzésen, amelyek elsősorban a labdaérintésről, a készségekről szóltak, és tudtam, hogy csak rajtam múlik, mit látnak belőlem. Emlékszem arra is, hogy az első nap bementem Alex Ferguson irodájába, és arról beszélt nekem, micsoda kiapadhatatlan vágy hajtja a klubot, hogy nyerjünk valamit. Nem is tudom, miért, de kicsúszott a számon, hogy csakúgy, mint a Chelsea-nél. Azonnal elhallgatott. Azon gondolkodtam, miért mondhattam ezt, és mit fog ezek után gondolni rólam.

Mire tanított meg hét év alatt Alex Ferguson? Miért ő minden idők legnagyobb edzője?
Louis Byfield, Facebook
Napokba telne, amire ezt a kérdést alaposan megválaszolnám. Nagyon sok mindent tanultam tőle, amíg ő volt az edzőm. Ezek közül a legfontosabb talán az volt, hogy miként kell magunkban kialakítani a győztes mentalitást, majd újra meg újra nyerni. Olthatatlan vágy élt benne, és ez lett a klub mentalitása. Megtanított, hogyan legyek lelkileg erős, és hogyan ne érjem be soha kevesebbel, mint amennyire képes vagyok. Miként törekedjek arra, hogy a legjobb legyek. Amióta magam is edző vagyok a Unitednál, rengeteget próbálok meríteni abból, ami belőle rám ragadt. Csinálok néha olyat a tréningeken, amit – bár észre sem veszem – tőle örököltem.

Tényleg azt mondta Alex Ferguson, hogy csak akkor játszottál jól, ha esett az eső? Mire gondolhatott?
Freddie Chan, Manchester
Igen, egyszer tényleg ezt vágta a fejemhez, és a mai napig nem tudom, hogy ez igaz-e, vagy sem, komolyan gondolta-e, vagy nem. Ma már csak nevetünk ezen. Talán arra gondolhatott, hogy akkor kerültem csúcsformába, amikor eljött az október, és beállt a hideg. Ebben állt a nagysága. Tudta, mikor vagyok a legjobb. Az idény első hat hetében hol bekerültem a csapatba, hol ki, utána pedig állandósultam. Így kezelt engem, hogy mindig kellően motivált legyek.

Nagyon rémisztő volt tizenegyest lőni a párbajban a Bajnokok Ligája 2008-as döntőjében Moszkvában?
Barry Holm, Twitter
Abban a néhány másodpercben, amíg odasétálsz a labdához, borzalmas pillanatokat élsz át, képzelhetitek. Aztán amikor bemegy, az a világ legcsodálatosabb érzése. Már a mérkőzésen is tudtam, hogy lőni fogok, ha sor kerül rá, úgyhogy a hosszabbításban már csak ez járt a fejemben. Az volt a tervem, hogy jobbra mozdulok, majd a bal sarokba lövöm. Az idény kezdetén már lőttem egy ilyet a Chelsea ellen. Kíváncsi voltam, emlékszik-e még rá Petr Cech, de végül minden rendben volt.

„EGÉSZEN ŐSZINTE LESZEK: NEM AKARTAM ELUTAZNI A 2010-ES VILÁGBAJNOKSÁGRA. NEM VOLTAM JÓKOR JÓ HELYEN”

Hogyan emlékszel vissza a 2009-ben és 2011-ben a Barcelona ellen elveszített BL-döntőre? Szerinted milyen volt az a Barcelona?
Frank Thomas, Facebook
Nagyon jók voltak, ehhez semmi kétség nem fér, és 2011-ben Londonban a legjobb csapat ellen álltunk ki, amellyel csak pályafutásom során találkoztam. Mindkét döntőt elveszítettük, mégis nagyon más tapasztalat volt az egyik, illetve a másik. Amikor 2009-ben kaptunk ki, az pályám egyik legmélyebb pillanata volt. A 2011-es döntő más kérdés, mert ott tényleg annyira jók voltak, hogy azt nem lehet megkérdőjelezni. De először mi bántunk el saját magunkkal. A római finálé után még sokáig elkísért a kudarc, beletelt egy időbe, amíg feldolgoztam.

Lehet-e annál borzalmasabb pillanat, mint amikor ott állsz a pályán a Sunderland otthonában, azt hiszed, bajnok vagy, amikor jön a hír: Sergio Agüero gólt szerzett a Manchester City csapatában? Milyen volt?
Paul Downes, Facebook
Életem legborzalmasabb pillanata az elveszített római döntő volt. A Sunderland ellen nem gondoltam, hogy már megnyertük a bajnokságot, és ott a pályán nem is tudtunk semmit. Amikor lefújták a mérkőzést, valóban nagy volt a kísértés, hogy elsőnek higgyük magunkat, de nagy volt a kavarodás. Nem tudtuk, mi történt a City mérkőzésén. Valójában nem az utolsó napon veszítettük el a sorozatot, nagyon idegesítő, hogy már hetekkel korábban elúszott. Az Everton ellen négy kettőre vezettünk tíz perccel a vége előtt, majd négy négy lett. Ez sokkal inkább számított.

Visszatekintve az elmúlt öt évre, szerinted miért megy olyan nehezen a váltás Alex Ferguson nyugdíjba vonulása után a Unitednál?
Miloz Lowczynski, Twitter
Persze, hogy változásként tekintünk erre az időszakra, de egy változás sem tarthat örökké. Tovább kell lépnünk, el kell kezdenünk építkezni, és megcélozni a jó eredményeket. A futballban mindig ciklusok alakulnak ki, és nincs olyan, hogy folyamatosan egyetlen csapat nyer meg mindent.

Miért nem vált be David Moyes?
Aritro Sarkar, Instagram
Egyszerűen semmi sem működött. Nemcsak miatta, a játékosok is benne voltak. Volt közös feladatunk, de nem ment. David azt mondta, több futást vár el a csapattól, mert azokat a területeket kereste, ahol még fejlődni lehet. Ez nem jó vagy rossz, egyszerűen ezzel próbálkozott. Mindig magamba nézek először, és nem az edzőt hibáztatom. Egy játékosnak muszáj vállalnia a felelősséget.

Sokat merítettél Louis van Gaaltól abban a két évben, amit az Old Traffordon töltött? A végén már túl sokat kellett védekeznie ahhoz, hogy a United menedzsere maradjon?
Steve Thompson, Twitter
Sokat tanultam tőle, merítettem a stílusából. Abból is sokat lestem el tőle, hogy miként kell előkészíteni egy mérkőzést. Nem mondhatnám, hogy olyan edző, aki túlzottan sokat épít a védekezésre, nem történt olyan, hogy letáboroztunk a saját térfelünkön, és ott töltöttünk kilencven percet. Az időnk jelentős részében birtokoltuk a labdát. Egyedül ahhoz hiányzott a varázslat, hogy a pálya utolsó harmadában dobjunk egy nagyot, és veszélyes csapat benyomását keltsük. Sok mindent nagyon jól csináltunk, de ez így sem bizonyult elegendőnek.

Miért döntöttél úgy, hogy beülsz a United szurkolói közé az Anfield vendégszektorában 2016 januárjában?
Sarah Jones, Facebook
Mindig is erre vágytam, mert azok a drukkereink, akik jönnek a csapattal, egyszerűen csodálatosak. Apámmal is jártunk meccsekre, de amikor valaki aktív labdarúgó, erre már nem sok esélye van. Szép emlékeim vannak, szerettem volna felidézni őket, és megízlelni a légkört. Szerintem más futballisták megtörtént, mert a fiamat elvittem a Burnley vendégszektorába. Nem árt óvatosnak lenni, mert nem szokványos helyzet.

Hogyan értékeled utólag a válogatottságodat? Nem lehet, hogy többször kellett volna szerepelned a csapatban? Végül miért lehet az, hogy több szövetségi kapitány is alábecsülte a tudásod?
Ray White, Brighton
Nincs értelme ezen siránkoznom, még akkor sem, ha szívesen játszottam volna többet a nemzeti együttesben. Annál viszont jóval több lehetőséget kaptam, mint amennyiről a gyerekkoromban álmodozni mertem volna. Nem akarhat az ember egyszerre mindent, nem igaz? Szó sincs róla, hogy bármi is bántana, hogy valamit nagyon sajnálnék, nem is gondolkodom túl sokat ezen az egészen. Az persze zavaró kicsit, hogy elsülhetett volna sokkal jobban is, de oda se neki. Összesen négy szövetségi kapitány irányított a válogatottban, Sven-Göran Eriksson idején mutatkoztam be a 2006-os világbajnokságon, úgyhogy ez a legmaradandóbb emlékem. Összesen csak harmincnégyszer kaptam lehetőséget. Ez picit idegesítő.

Ki volt a legjobb angol középpályás a te idődben? Scholes, Gerrard, esetleg Lampard?
Howard Smith, Basingstoke
Nem szeretnék tiszteletlen lenni a másik kettővel, de az én szememben Scholes volt a legjobb, igaz, vele játszottam a legtöbbet. Gerrard oldalán és ellene is sokszor pályára léptem, de Scholesszal értem el a legtöbbet.

Nehéz volt elviselni, hogy 2010-ben a vébén nem vetettek be? Igaz, hogy úgy érezted, ott sem kellene lenned?
Mark Davies, Salford
Egészen őszinte leszek, nem akartam elutazni arra a világbajnokságra. Nem külső okok miatt, hanem ahogyan éreztem magam. Nem akartam része lenni a keretnek, mivel borzalmasan játszottam. Amikor felhívott Fabio Capello segédje, Franco Baldini, hogy utazom Dél-Afrikába, egészen elkeseredtem, pedig örülnöm kellett volna. Pontosan az történt ott, amire számítottam: egyáltalán nem élveztem, és minden csak rosszabb lett a helyszínen. Nem voltam jókor jó helyen.

Melyik volt a kedvenc mérkőzésed és a legemlékezetesebb gólod?
Dave Langford, Twitter
A kedvenc meccsem mindenképpen az, amikor megnyertük a Bajnokok Ligáját 2008-ban a Chelsea ellen. Azt semmi sem múlhatja felül. A kedvenc gólomat a Wigan ellen lőttem 2009-ben, és azzal tettük biztossá a bajnoki címet.

Ki volt a legjobb futballista, akivel és aki ellen pályára léptél?
Joe Jackson, Twitter
A legjobb, aki a társam volt, egyértelműen Scholes. Játszottam néhány hihetetlen nagysággal, például Cristiano Ronaldóval, őrültség lenne nem megemlíteni, de Scholest emelném ki. Nagyon szerettem játszani vele. Nem értem, hogyan lehetett ennyire jó, és hogyan uralhatta ennyire a meccseit. Minden olyan könnyen jött neki, és nagyon passzolt a stílusunk. A legjobb, aki ellen kiálltam, a Barcelonából kell, hogy kikerüljön, úgyhogy legyen Messi, Xavi, Iniesta vagy Busquets. Clarence Seedorf sem volt semmi, amikor a United a Milan ellen lépett pályára 2007-ben, mégis azt hiszem, talán Messi lesz az.

Paul Pogba azt mondta, hogy nagy hatással voltál rá, és egyfajta mentorának tekint. Hogyan edzitek őt?
Christian Smith, Salford
Paul mesés labdarúgó. A tréner előtt álló legnagyobb kihívás mindig az, hogy a legtöbbet hozza ki a játékosaiból, ehhez keressük a legjobb módszereket. Kedves Pogbától, hogy így gondol rám. A futásán próbáltunk javítani sokat az elmúlt idényben.

Mit tanultál a Mourinhóval közös munkából játékosként, majd edzőként?
Grace Blake, Twitter
Sokat. Most azt figyelem, mi mindent kell tennie egy menedzsernek a színfalak mögött. Hatalmas lehetőség ez nekem. Különleges ajándék, hogy megkaptam tőle ezt az esélyt, nem sok mindenkinek adatik ez meg. Top edző, nem is kérhetnék többet ennél. Nagyon élvezem a munkát mellette, és örömmel segítem a csapatot.

Mi a különbség Ferguson és Mourinho közt a kispadon?
Eddie Banks, Facebook
Nem lenne szerencsés összehasonlítanom őket, mert nagyon különbözőek. Más emberek, más a stílusuk, és mindketten az elmúlt húsz-harminc év legjobb edzői közt vannak. Ha meg kellene neveznem ebből a periódusból az öt legjobbat, biztosan köztük lenne mindkettő.

Érzel esetleg olyat, hogy nem becsültek meg teljes mértékben a pályafutásod során? Sokan úgy gondolják, ha spanyol vagy olasz lennél, még inkább becsben tartanának.
John McMillan, Birmingham
Gyakran hallom ezt, de mégis mit jelent? Nem vagyok spanyol vagy olasz, nem is lehet tehát így megítélni engem. Nem az elismerésért játszottam, sokkal inkább a csapattársakért és az edzőimért.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. januári lapszámában.)