Nagyinterjú: Kolo Touré

Interjú Joe Brewin

A korábbi középhátvéd már majdnem négy éve visszavonult, de joggal mosolyog 40. születésnapja előtt nem sokkal.

A FourFourTwo azzal kereste meg Kolo Tourét, hogy alaposan kikérdezze trófeákkal, rekordokkal és némi tánccal szegélyezett pályafutásáról. Hét alkalommal került igazán nagy fogás a vitrinjébe, és kétszer fordult meg nagy európai kupa döntőjében. Emellett két Premier League-bajnoki címét két évvel fiatalabb öccsével, Yayával ünnepelhette.

Ő maga is tudja, hogy Angliában mindig is a legnagyobbak közt ünneplik majd, nemcsak bajnokként, de „legyőzhetetlenként” is tekintenek rá, utóbbi két esztendővel azt követően lett, hogy 20 évesen megérkezett Afrikából.

Az elefántcsontparti kiválóság manapság Brendan Rodgerst segíti a Leicester első csapatánál, ahová a Celticből követte a menedzsert 2019-ben. „Az edzői munka nem pontosan ugyanolyan, mint a játékosé, tulajdonképpen naponta munkába kell járnom” – vonja le az egyik legfontosabb következtetést, mielőtt nekilát, hogy megválaszolja olvasóink kérdéseit.

Sokat versenyeztetek egymással gyerekként két testvéreddel, Yayával és Ibrahimmal? Szerinted miért sikerült neked és Yayának a legmagasabb szinten is helytállnotok ugyanabban az időszakban?
Ezra Cohen, Twitter
Mindig nagyon sokat versenyeztünk, de ez azért is van, mert nemcsak hárman voltunk, hanem kilencen, hét fiú és két lány. Elképzelhetitek! Komplett mérkőzést játszhattunk otthon! Gyerekként mindennap küzdenem kellett, mert az idősebb testvéreim erősebbek, nagyobbak és jobbak voltak nálam. Muszáj volt megtalálnom a saját utam. Yayával a sikerünk apánknak és anyánknak köszönhető. Apám a hadseregben szolgált, ezért egy katonai táborban nőttünk fel, ahol megtanultuk a fegyelmet és az elköteleződést. Megtanultuk, hogy nincsen könnyű út, mindennap keményen kell dolgoznunk.

Az ASEC Mimosas küldi a legtehetségesebb labdarúgókat Európába. Mi a csapat titka?
Jamie Gill, Coleshill
Ennek a klubnak abban a szerencsében lehetett része, hogy az egykori francia válogatott Jean-Marc Guillou szolgálta. Ő szintén amolyan apafigura volt az életemben. Neki köszönhetem, hogy akadémiára kerültem, ahol mindent megtanulhattam a futballról. Másokkal is foglalkozott, és egyszer csak ott volt a nagy elefántcsontparti generáció: Yaya, én, Didier Zokora, Salomon Kalou, Gervinho és még sokan mások (például Emmanuel Eboué, Kolo Touré jövőbeli csapattársa az Arsenalban – a szerk.). Guillou rajta tartotta a szemét a legnagyobb tehetségeken, és fontosnak tartotta, hogy technikás, intelligens gyerekekkel foglalkozzon, akik aztán tudnak fejlődni. Ezzel rengeteget segített rajtunk. A labdarúgás csak játék, de rengeteg olyan részlet lapul benne, amitől jobbá és hatékonyabbá válhatsz.

 

Mindig is érdekelt, vajon mit mondott Arsene Wenger, amikor becsúszva szerelted a próbajátékodon az Arsenalnál.
@MaxPollard92, Twitter
Nagyon szerencsés vagyok, hogy ott lehettem azon a próbajátékon. Két hetet töltöttem ott, és mint mindenki tudja, becsúsztam Arsene Wengernek! Ezzel együtt azt gondolom, hogy az a mozdulat megváltoztatta az életem. Ő is látta, mennyire szeretnék sikeresen szerepelni és profi labdarúgóvá válni. Ő is ezt szűrte le belőle. (FFT: Mit mondott rögtön utána?) Mindenki nevetett, én pedig alaposan berezeltem! Azt hittem, ott rögtön megszabadulnak tőlem. Wenger azonban intelligens figura, ő csak annyit szűrt le az egészből, hogy ott egy afrikai gyerek, aki el akarja varázsolni, és megadta a lehetőséget, hogy megmutassam, mit tudok.

Úgy emlékszem, kezdetben csatárként is pályára léptél az Arsenalban és szereztél is néhány gólt. Mi volt az elsődleges posztod akkoriban, és mit éreztél, amikor visszahúztak a védelembe?
Josh Green, Ilford
Szélsőként kezdtem. A képlet egyszerű volt: egy fiatalember megérkezett a Premier League egyik hatalmas csapatába, és kíváncsiak voltak, vajon alkalmas vagyok-e arra, hogy váltogassam a pozíciókat. Erős voltam, gyors is, és keményen dolgoztam, de ahhoz, hogy rendszeresen ott lehessek az Arsenal védelmében, olyanokkal kellett felvennem a versenyt, mint Sol Campbell vagy Martin Keown. Csodálatos játékosok voltak, így nem volt könnyű a helyzetem. Ennek ellenére többször is lehetőséget kaptam csereként, mert amolyan megmentő voltam, aki bárhol bevethető. Taktikai tudásomat tekintve rendben voltam: nem kiemelkedő ugyan, de jó. Az egyik első meccsemet a Chelsea otthonában játszottam szélsőként. Csereként álltam be, és én szereztem az egyenlítő gólt az egy egyes döntetlen során. Emberhátrányban játszottunk, Patrick Vieirát kiállították. Minden ott kezdődött, mert Wenger tudta, hogy megbízhat bennem.

Milyen volt Wenger keze alatt fejlődni? Mennyiben segítette elő a pályafutásod alakulását?
Matthew Templeton, Facebook
Az életben nagy szerencse kell ahhoz, hogy legyenek körülötted, akik segítenek. Akadt néhány apafigurám a futballban, ilyen volt például Jean-Marc Guillou, a második pedig Wenger. Mindketten mindent megváltoztattak körülöttem. Jobb játékos lettem a keze alatt, és fejlődtek a képességeim. Minden gyengeségemen dolgozott velem.

Mi játszódott le a fejekben az Arsenalnál a 2003–04-es idény kezdetén? Sejtetted, hogy ekkora részed lesz az eseményekben?
Joe Quigley, Facebook
Sejtelmem sem volt róla. Új voltam a klubnál, nagyot léptem feljebb, és tudtam is élni a lehetőséggel. Minden egyes meccsen úgy léptem pályára, mintha az volna az utolsó. Mindent beleadtam. Nagy dolog volt, hogy az Arsenal játékosa lehetek, és meg akartam mutatni, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Az idősebbek csodálatosan bántak velem. Sok csapatban fordultam meg, de arra az Arsenalra mindig emlékezni fogok. Ragyogó játékosok és kiváló emberek alkották. Sosem fogom elfelejteni. Azok, akik a legtöbbet érték el közülük, egyben a legszerényebbek is. Ők az én testvéreim, csak így szoktam mondani. Ott van például Dennis Bergkamp! Micsoda ember! Elkötelezett és példakép, aki azt mutatja, hogyan kell mindennap a legjobbnak lenned. (FFT: Keown sem csak kiabálni tudott veletek?) Micsoda? Ő is a tesóm! Fantasztikus volt, sokat segített a beilleszkedésben. Az ő posztjára érkeztem, mégis rengeteget segített, és sok tanácsot adott. (FFT: Mi volt a legkiemelkedőbb abban az idényben?) Rég volt már, sok minden történt azóta. Nagy mérkőzéseket játszottunk. Amikor a „legyőzhetetlen” csapatról beszélünk, mindig a védelem kerül előtérbe. Pedig, őszintén, én inkább azt mondom, a csatárok érdeme volt. Volt néhány nagyszerű támadónk, akik, ha látták, hogy vereségre állunk, minden erejükkel visszahoztak minket a játékba. Fantasztikus csapatszellem uralkodott, erre emlékszem a legjobban abból az időszakból.

„ELKEZDTÜNK PÁNIKOLNI A BL-DÖNTŐBEN. EGY IDŐ UTÁN MÁR CSAK KÜSZKÖDTÜNK”

Sokan állítják, hogy Thierry Henry nagyon sokat követelt a társaitól. Szerinted is így van? Milyen példát tudnál felhozni ennek igazolására?
Richard King, Doncaster
Henry nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sokat követelt! Ennek köszönhető, hogy a világ egyik legjobb játékosa vált belőle. Sokat várt el a körülötte lévőktől, de még sokkal többet saját magától. Ilyen a top játékosok hozzáállása. Minden idők legjobbja akart lenni. Teljesen logikus, hogy sokat akar másoktól, aki magától is sokat követel. Nincs ebben semmi rossz. Fiatalon természetesen nem olyan könnyű ezt megélni, de ma már csak köszönettel tartozom neki. Ilyen az élet: aki tanulni akar, és a kiválóságot célozza meg, annak magasra kell tennie a mércét.

Élvezted a Manchester United elleni mérkőzéseket ebben az időszakban? Mire emlékszel a 2003-as Old Trafford-i ütközetből?
Rory Thomas, Cambridge
Nagyon élveztem azokat a meccseket. Emlékszem arra a mérkőzésre is, még mindig a fejemben vannak azok a képek Keownról. Én voltam az ifjú titán, aki próbálta lecsillapítani a kedélyeket. Ez is csak azt mutatja, milyen mentalitás uralkodott: a nagy játékosok inkább megölték volna egymást, csak nyerhessenek. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennek a fantasztikus történetnek a része lehettem. (FFT: Hol voltál, amikor egy évvel később Cesc Fabregas megdobta pizzával Alex Fergusont?) Nem láttam az esetet, csak később hallottam róla.

Ki volt a legjobb középhátvéd, akivel együtt játszottál? Csodálatos párost alkottál Sol Campbell-lel.
Jake Gable, Facebook
Egyértelműen ő. Nagyon más játékosok voltunk: ő a levegőben volt kiváló, én pedig gyors voltam, mindenhova odaértem a pályán. Remekül kiegészítettük egymást.

Nagyon bántott, hogy nem nyertétek meg a 2006-os BL-döntőt az Arsenallal? Főleg, hogy te lőtted az elődöntő egyetlen gólját a Villarreal ellen…
Nathan Gent, Facebook
Jó érzés, hogy az enyém lehetett a Highbury utolsó BL-gólja, de nehéz volt feldolgozni, hogy nem mi nyertük a sorozatot. A Villarreal ellen még öröm volt minden, különösen az első meccs, amelyet egy nullra nyertünk. Jól emlékszem a másodikon megítélt tizenegyesre is, és arra, hogy Juan Román Riquelme kihagyta Jens Lehmann ellen. Az utóbbi fantasztikusan védett azon a mérkőzésen, de már előtte is jó néhányon. A csapat is erős volt, de a kapus kiemelkedett. Nagyon kemény volt a helyzet, amikor a Barcelona ellen vívott döntőben hamar leküldték. Tudtuk, hogy hosszú éjszaka lesz, de még utána is egyben maradtunk, és igyekeztünk a saját játékunkat hozni. Azt hiszem, kicsit fáradtak lehettünk, mert elkezdtünk pánikolni, és a második félidőben már hosszú labdákat küldtünk mindenhova. Nem voltunk képesek megtartani a labdát, és szusszanni egyet, folyamatos hullámokban jött a támadás. Előbb-utóbb óhatatlanul meg kellett törnünk. Passzolhattunk volna egy kicsit bátrabban is. Egy idő után már csak küszködtünk.

 

Mindig kínosan ügyeltél rá, hogy utolsóként menj fel a pályára. Miért alakult ki ez a babona? Még sárga lapot is kaptál miatta a Roma ellen!
Anthony Anka, Archway
Igen, valóban mindig erre törekedtem. Az ember azt hiszi, nyerni fog a csapata, ha ilyesmiket csinál. De ha veszítünk, még akkor is reménykedem az ilyenekben. A Roma ellen egy kicsit visszaütött, de mit tehet az ember?

Miért hagytad ott 2009-ben az Arsenalt? Mi történt közted és William Gallas közt a 2008-as karácsonyi mérkőzés alkalmával, amiért kérvényezted a távozásod?
Jamie Cook, Watford
Nem könnyű és nem is szeretnék ma már erről beszélni. A labdarúgásban érik ilyen érzelmek az embert. Akkoriban az Arsenal volt a családom, egy olyan klub játékosa lehettem, amelynek köszönhetően Angliában dolgozhattam, és megvalósítottam önmagam. De ez is csak olyan, mint bármi más az életben: egyszer vége lesz. Senki sem hibáztatható. Hét éven át dolgoztam ott, és akkoriban, amikor eljöttem, mások is távoztak. Köztük volt Patrick Vieira és Thierry Henry is. Az Arsenal szurkolói jól tudják, hogy ma is mellettük állok, és örökké hálás leszek nekik.

Milyen csapat volt a Manchester City, amikor oda szerződtél? Sejtetted, hogy egyszer megnyeri a bajnokságot?
Eleanor Martin, Stockport
Tudtam, hogy nagy változások lesznek. Én voltam az egyik nagyobb név Emmanuel Adebayor után. Persze még több játékosra volt szükség, hogy kialakuljon a csapat mentalitása, de mindig nagyon nehéz feladat, hogy egy adott klub valamilyen szintről a következőre lépjen. Vannak bizonyos feladatok, amelyeket végre kellett hajtani, hogy végül elit csapat álljon össze, ehhez pedig idő kell. Ez játszódott le a Manchester Cityben akkortájt. Életem egyik legnagyobb élménye volt. Csodálatos emberek dolgoznak a klubnál, a szurkolók kiválóak, végig remekül éreztem magam. Hittem benne, hogy egyszer bajnok lesz a csapat.

 

Milyen volt az élet Roberto Mancini keze alatt összehasonlítva Mark Hughesszal?
Darren Hugill, Ashton-under-Lyne
Mark nagyon szeretni való ember volt, rajongott a labdarúgásért, és megadta a játékosainak a szabadságot. Nagyon szerettem a csapatában futballozni. Ő tett meg csapatkapitánnyá, és végig nagyon jó volt velem. Sajnos azonban egy idő után a dolgok nem úgy működtek, ahogyan az mindenkinek jó lett volna, emiatt változtatni kellett. Mancininek egészen másfajta, olaszos hozzáállása volt. Fegyelmet követelt a pályán. Nem adott szabadságot a labdarúgóinak, inkább azt akarta, hogy belepasszoljanak egyfajta keretbe. Ez mindenkinek furcsa volt, de végül is működött, és sikereket értünk el. Nekem sem volt könnyű, eleinte gyakran lehettem ott a pályán, aztán azonban zűrök támadtak az életemben, és később már nehéz volt visszakerülnöm a csapatba, és újra azzá válnom, aki korábban voltam.

„EGÉSZ PÁLYAFUTÁSOM SORÁN A CELTIC PARK ADTA A LEGNAGYOBB HANGULATOT”

Hogyan élted meg, hogy testvéred, Yaya is a Manchester Citybe igazolt? Melyikőtök volt a jobb a teljes pályafutásotok során?
Bailey Gibson, Beccles
Csodálatos volt. Fantasztikus. Természetesen én voltam a jobb, ha-ha! A szememben Yaya a világ egyik legjobb játékosa volt akkoriban, igazi legenda. Még amikor Ukrajnában ját-szott, akkor is úgy beszéltem róla, hogy van egy testvérem, aki jobb nálam. Igyekeztem ügynököket találni, hogy vigyék el valamelyik jelentős klubhoz, de nem akarták. Közben szépen felnőtt, nagyon ügyes lett, és amikor úgy döntött, hogy csatlakozik a Cityhez, nagyon boldog voltam. Gondolkodott más megoldáson is, de mondtam neki, hogy minket válasszon, mert a csapat hamarosan nagyra nő. A Chelsea-ben és a Manchester Unitedban akkor már nagy legendák léptek pályára, sokkal nehezebb dolga lett volna. Mondtam neki, hogy a Citynél ő is legenda lehet. Az is lett. Büszke vagyok magamra, mert jó tanácsot adtam az öcsémnek. Az ember mindig sokkal jobbat akar a családjának, saját magának. Sajnos Ibrahim már nem volt ennyire szerencsés. (Másik labdarúgó testvére 28 évesen, 2014-ben meghalt – a szerk.)

Nem lehettél ott a 2011-es FA-kupa-siker alkalmával, mert dopping miatt eltiltottak. Mennyire volt nehéz az az időszak az életedben?
Callum Howard, Manchester
Életem egyik legnehezebb korszaka volt. Nem is szívesen térek ki rá, annyira megviselt. Az élet olyan, mint a tőzsde, néha felfelé mennek a grafikonok, néha pedig lefelé. De fontosabb az, hogy amikor felfelé tartasz, ugyanolyan maradj, mint amikor lefelé. Nem a zuhanás számít, hanem az, hogy miként kelsz fel ismét. Nekem sikerült, a Liverpool játékosa lettem egy olyan pillanatban, amikor a csapat majdnem megnyerte a bajnokságot.

Nem sajnálod, hogy nem volt nagyobb szereped a City 2011–12-es Premier League-címében?
Jack Flanders, Sale
Minden futballistának van akkora egója, hogy része akarjon lenni a sikernek. Azért nekem is szerepem volt benne, hozzátettem a magamét. Érkeztek újak, akik jobbak voltak nálam, ez rendben is van. Előfordul, hogy részt veszel valaminek az elindításában, és ebből mások profitálnak. Még mindig úgy érzem, hogy nagy szerepem volt a sikerben.

Otthon, a zuhanyzóban is elő szoktad adni a táncotokat?
Michael Maskell, Facebook

Ha egyedül vagyok, természetesen igen! Ha látom, hogy mások csinálják, annak is örülök. Azért nem szokták utánozni, csak Angliában. Emiatt nagyon büszke vagyok. A családom is nagyon szereti.

Milyen volt a Liverpoolban töltött időszakod? Miért nem sikerült megnyerni a bajnokságot 2013–14-ben?
Max Riley, Bootle
Jó volt, élveztem. Nagyon nagy szerencsém van, hogy kapcsolatba kerültem Brendan Rodgersszel. Minden megváltozott, mert be akartam bizonyítani, hogy talpra tudok állni a velem történt blama után. Továbbra is képes voltam a legmagasabb szinten teljesíteni, egy csodaszép időszakban vettek körül nagy játékosok. Hogy miért nem lett meg a bajnokság? Volt néhány oka. Sokan Steven Gerrard hatalmas hibáját hozzák fel a Chelsea ellen, de nemcsak erről volt szó. Néhány hónappal korábban én is nagyot hibáztam a West Brom ellen. Mindenki felelősséggel tartozik. Nem akarom, hogy azzal intézzék el, Gerrard elcsúszása volt a fő ok. Nagyon fontos gólokat szerzett a csapatban. Közösen kell vállalnunk a felelősséget.

Két klubban is játszottál Mario Balotelli oldalán. Mik a kedvenc emlékeid róla?
Rebecca Kelly, Bury
Igazi őrült. Nagyon mókás figura, akinek különleges kapcsolata volt Mancinivel. Kicsit úgy beszéltek egymással, mint apa és fia. Mancini állandóan veszekedett vele, Balotelli pedig nem figyelt rá. Ezzel együtt az edző nagyon szerette, és próbálta segíteni, amiben csak tudta. A legtöbben nem ismerik Balotellit. Nagyon kedves ember. Megvan benne az infantilizmus, de volt néhány nagy pillanata. Kiváló játékos volt.

Milyen volt Jürgen Klopp Brendan Rodgers után?
Ross Stead, Birkenhead
Nem volt valami nagy változás. Brendan Rodgers stabilizálta a klubot, majdnem megnyertük vele a bajnoki címet, aztán viszont egy kicsit nehezebb lett a helyzete, és távoznia kellett. Nagyon jól megszervezte a csapatot, szerettünk támadni, agresszívak voltunk. Ha elsők vagyunk a 2013–14-es idényben, tovább maradhatott volna. Sajnos nem így alakult, de akadtak vidám időszakaink. Az első idény nem volt valami könnyű Kloppnak, mert amíg ismerkedett az angol labdarúgással, elég sok mérkőzést elveszített. A hozzáállása viszont közel állt Rodgerséhez: a támadásokra épített, és az intenzív labdarúgást kedvelte. És ez néhány év múlva elkezdett működni.

Az utolsó idényedben a Liverpool közel került ahhoz, hogy megnyerje a Ligakupát és az Európa-ligát, de végül mindkét döntőt elveszítette. Elég idegesítő lehetett…
Matt Sayer, Leigh
Micsoda mérkőzés volt a Sevilla elleni 2016-os Európa-liga-döntő! Hasonlított ahhoz a BL-végjátékhoz, amelyet a Barcelona ellen vívtunk az Arsenallal. Jól kezdtünk, egy nullra vezettünk, de később rosszul indult a második félidő. A Sevilla rögtön az első percben kiegyenlített, és utána hatalmas nyomás alá helyezett minket. Egyszerűen nem bírtuk. Örökké emlékezni fogok Ever Banegára. Ő tartotta a kezében a játékot aznap este, magasan kiemelkedett a mezőnyből. Az elején meglepődtem, mert a Sevilla hosszú labdákkal operált. Fogalmam sincs, miért. A szünet után azonban bemutatták az igazi spanyol futballt, amit nagyon nehéz volt kezelni.

Két Afrikai Nemzetek Kupája-döntőben is kikaptatok, 2006-ban és 2013-ban. Milyen érzés volt, amikor 2015-ben végre meglett a győzelem?
sogaddd, Instagram
Mindig azt mondom, hogy a pályafutásom legfontosabb győzelme ez volt. Nagyon megérdemelte az országom. Már előtte is meg kellett volna nyernünk négy-öt tornát, de nem sikerült, nem álltunk össze csapattá. Mindenki csak magával volt elfoglalva, nem kapcsolódtunk egymáshoz. A világbajnokságok sem alakultak sokkal jobban, ezek is mindig a játékosokról szóltak, sohasem a szövetségi kapitányról. Az utóbbiak mindent megpróbáltak, de volt néhány önző emberünk. Nagyon büszke vagyok rá, hogy végül nyerni tudtunk 2015-ben, különösen, mert ez volt az utolsó az életemben, mielőtt visszavonultam. Nem minden selejtezőre hívtak, de jeleztem Hervé Renard szövetségi kapitánynak, hogy bármikor számíthat rám, megyek, és bármit megteszek a hazámért. Nem ment minden simán, ezért megkért, hogy menjek. Nem léptem pályára minden héten a Liverpoolban, nem is voltam tökéletes formában, de szerettem volna a lehető legtöbbet nyújtani. Napról napra keményebben edzettem, hogy készen álljak. Végül kijutottunk, és megnyertük a tornát.

Ismét összehozott a sors Brendan Rodgersszel, a Celticben találkoztatok 2016-ban. Ugyanannyira szereted őt, amennyire ő téged?
Dan Maidment, Instagram
Nagyon kedvelem. Neki nem is kell szeretnie engem. Már többször megmutatta, mennyire odafigyel rám. Két klubban is a játékosa voltam, aztán pedig megtett edzőnek a Leicesterben. Ez mindent elárul. A Celtic fantasztikus élmény volt. Ismét egy klub, amelyiknek hatalmas a történelme, és rengeteg sikert ért el. Nagy kihívás volt, mert ott minden mérkőzést meg kell nyerni, de nagyon élveztem. Emlékszem, 2016-ban három hármas döntetlent játszottunk a City ellen a BL-ben. Hihetetlen volt a hangulat, egész pályafutásom során a Celtic Parkban volt a legnagyobb. Rodgers megváltoztatta az életemet. Egy edző azért választ valakit, mert megbízik benne, nekem pedig csak ez számít. Nem fogom elfelejteni, mit tett és tesz értem nap mint nap. Olyan, mintha a bátyám lenne. Most ismerkedem a labdarúgás másik oldalával, ebben ő segít, valamint az asszisztense, Chris Davies. Mindig edzőként akartam folytatni, mert szerettem volna a labdarúgásban maradni. Úgy éreztem, a tapasztalatom a legtöbb, amit átadhatok a fiataloknak.

A Celtic szurkolói elég mérgesek voltak, ahogyan te és Rodgers leléptetek 2019-ben. Mit mondanál erről?
Lee McAllister, Glasgow
A legtöbb kapcsolat úgy működik, hogy egy adott pontján az egyik fél már szeretne tovább lépni, de még mindig ott van a szerelem. Mindig tiszteletben tartjuk a szurkolókat, de néha menni kell. Csodálatos eredményeket szereztem ott, kivételezettnek érzem magam.

Mennyire élvezed az edzők életét? Miért éppen a Leicester a megfelelő hely számodra?
Danny Chandler, Facebook
A klub története csodálatos. A csapat 2016-ban teljesen esélytelenül megnyerte a bajnokságot, korábban ilyesmire senki sem mert volna még gondolni sem. Nem sok csapattal történik meg az ilyesmi. Arra törekszünk, hogy stabilitást teremtsünk, és a Leicester mindig kiszámítható eredményt érjen el. Nagyon élvezem a munkát mindenkivel. A játékosok és a tulajdonosok is nagyszerű emberek. Megszereztem az UEFA pro licence minősítését, hosszú volt az út, még akkor kezdődött, amikor a Liverpool játékosa voltam. Korábbi futballistákkal tanulhattam együtt, és a legjobb edzők oktattak. Nagyon tetszett.

Kevin Phillips egyszer azt mondta, Jamie Vardyt nem mindig könnyű edzeni. Milyennek találtad vele eddig a munkát?
Jonathan Baker, Leicester
Nagyon kedves ember, mondhatnám, ő Mr. Leicester. Rajong a labdarúgásért, és azt akarja, hogy a csapata mindig megnyerje a mérkőzéseket. Ha ott van a pályán, nem számít mennyi az eredmény, mindig azon van, hogy gólt szerezzen, és a csapata nyerjen. Amikor megérkeztem, rögtön elénekelte a Kolo-Yaya dalt, és manapság is gyakran megteszi. Gyakran táncolunk együtt. Vannak még néhányan, akik klasszisok, és megnyerték a bajnoki címet, például Wes Morgan, Christian Fuchs, Kasper Schmeichel. A fiatalok is jól teljesítenek, többek közt James Maddison és Harvey Barnes. Remek az egész klub.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. márciusi számában.)