Nagyinterjú: Jermaine Pennant

Interjú Sam Pilger Fotó Richard Cannon

„Szép pályafutásom volt, nem vagyok elégedetlen, de tehettem volna többet is, ezt jól tudom. Kijött volna több is a képességeimből.” Ilyeneken jár Jermaine Pennant agya, amikor egy kicsit elgondolkodik.

Ezzel együtt nagyon hálás, hogy egyáltalán így alakult, miután nottinghami bandaháborúk közepette nevelkedett egy önkormányzati lakásban, heroinfüggő apjával. Anyja hároméves korában otthagyta őket. Pennant túlélte a nehéz gyerekkort, és 1999-ben Nagy-Britannia legdrágább tinédzser labda­rúgója lett, amikor Arséne Wenger kétmillió fontot fizetett érte, hogy tizenöt éves korában az Arsenalba vigye. A fiatal szélső nem állt meg, és hamarosan ő lett a Premier League egyik legizgalmasabb, ugyanakkor legzaklatottabb játékosa. Mester­hármast szerzett, amikor első alkalommal lépett pályára az Arsenal mezében, remekelt a Liverpoolban, amikor a csapat 2007-ben BL-döntős lett, és 13 további klubban játszott, köztük volt a Leeds, a Birmingham, a Portsmouth, a Stoke és néhány további csapat Spanyolországban, Indiában és Szingapúrban.

Most Londonban találkoztunk a 35 éves labdarúgóval, aki őszintén válaszolt olvasóink kérdéseire, és beszélt arról is, hogyan szerzett másnaposan mesterhármast első meccsén az Arsenalban, milyen a börtönfoci, és hogyan hívta meg Steven Gerrard a Liverpoolba.

Milyen volt az élet nottinghami bandák környékén? Nem érezted magad veszélyben?
Zeeshan Hamed, Birmingham
Egyszer késő éjjel kimentem a ház elé, apám haverjainak a hangját véltem hallani. Nagy volt a felbolydulás, azt hittem, spontán buli alakult ki. Alsógatyában voltam, és amint kiértem, észrevettem, hogy valaki folyamatosan tüzel egy fegyverből. Olyan volt, mint a tűzijáték, csak közben törtek be az autóablakok is. Tinédzser voltam, de végigsuhant az agyamon, hogy akár meg is ölhetnek. Talán ez volt a legrémisztőbb élményem.

Igaz, hogy tizennégy éves korodban kihallgatott a rendőrség egy gyilkossággal kapcsolatban?
Amy Walters, Sheffield
Igen, így volt. A KFC előtt álltunk Notting­ham Radford nevű körzetében, amikor egyszer csak megjelent egy banda, és ránk lőtt. Volt, akit lelőttek, két embert megkéseltek, és többek fejét baseballütővel verték szét. Én bemenekültem az étterembe, és elbújtam a pénztár mögött. Amire újra kimentem, mindenki felszívódott. Húsz perccel később egy barátom jött vissza értem, és akkor már tudtuk, hogy a támadók egyike meghalt. Emiatt vittek be kihallgatni. Eljöttek értem, és nagyon meglepődtek, amikor megtudták, hogy még iskolába járok.

Fel tudtad dolgozni, hogy mind­össze tizenöt éves korodban kétmillió fontért adtak el az Arsenalnak?
Freddie Lamb, London
Egy kicsit sokkoló volt, de szó szerint egyik napról a másikra történt, és nem volt beleszólásom, hogy akarok-e menni. Senki sem volt kíváncsi a véleményemre. Apám egy ügynökkel jött haza, beraktak egy Range Rover hátsó ülésére, és Londonba vittek. Kicsit ijesztő volt, csak tizenöt éves voltam. Érkezett egy ajánlat a Tottenhamtől is, de apám nem kedvelte George Grahamet. Eleinte erős honvágyam volt, túl fiatal voltam még, ezért fel-alá utaztam London és Nottingham közt. Nehéz időszak volt, nem voltak barátaim a fővárosban. Az is furcsa volt, hogy mindenki engem figyel. Normális életet akartam élni, de csak problémák vettek körül.

Milyen érzés volt, hogy mester­hármast szereztél első bajnokidon az Arsenal csapatában?
Alan Roberts, Swindon
Előző éjjel szórakozni voltam, és alaposan megnyomtam, mert fel sem vetődött bennem, hogy esetleg pályára lépek. Arra még csak gondolni sem mertem, hogy talán kezdő is lehetek. Előtte sosem kezdtem, és ott volt a keretben Robert Pires, Freddie Ljungberg és Ray Parlour. Teljesen biztosnak látszott, hogy azt a meccset is a padon töltöm. Ezért bátran mentem el egy FHM-partira az előző éjjel, és valamikor reggel hat környékén értem haza. Egyszerűen el sem akartam hinni, amikor megláttam a nevem a kezdők közt. Még meccs közben is másnapos voltam. Hihetetlen, hogy szereztem egy gólt, úgy gondoltam, minden rendben, most már nyugodtan levihet Wenger. Rosszul éreztem magam, a vodka ott rakoncátlankodott a gyomromban. Még érződött a leheletemen! Egész jól ment a játék, csak összejött ez a mesterhármas, ami azt mutatta, hogy van tehetségem a futballhoz, de azért nem rossz, ha ott van melletted Thierry Henry és Patrick Vieira. Ez volt az első mérkőzés abból a negyvenkilenc meccses sorozatból, amelyet az Arsenal veretlenül játszott végig.

Szerinted miért nem működött a történet az Arsenallal, és különösen mi volt a probléma Arséne Wengerrel?
Dave Shute, London
Azt hiszem, túlzottan befeszültem, amikor nem játszottam. Tizenöt éves koromban kerültem hozzájuk, és rögtön elkönyveltek csodagyereknek a magas igazolási díj miatt. Jól teljesítettem az ificsapatokban, egymás után nyertünk korosztályos FA-kupákat, miközben én voltam az egyik legjobb. Készen álltam a feladatra. Ehhez képest nagyon sokat kellett várnom, ami nem volt könnyű. Nem is figyeltem oda annyira, ha már nem szerepelhettem az első csapatban. Egy kicsit elengedtem magam. Emlékszem, egyszer átöltözés nélkül érkeztem meg az éjszakai mulatságból az edzésre, és Wenger az ablakból nézte végig, ahogyan kikászálódom a kocsiból két éjjel összeszedett csajszi kíséretében. Nem mondhatnám, hogy túlzottan megkönnyítettem a saját dolgom. De mivel nem játszhattam, gondoltam, egy kicsit élvezem az életet. Szerintem túl korán lettem az Arsenal futballistája, és akkoriban egy fiatal nem könnyen jutott fel a felnőttek közé. Ma minden másképpen lenne.

Arséne Wengere segédedzője, Pat Rice azt mondta neked akkoriban, hogy nem vagy elég jó, és nem lesz belőled semmi. Motivált ez a vélemény?
Ralph Goodman, Twitter
Ezt nem nekem mondta, hanem az ügynökömnek, méghozzá a hozzá­állásom miatt. Nem igazán jöttünk ki egymással, pedig mindig igyekeztem udvarias lenni vele. Amikor aztán a Birminghamben és a Liverpoolban értem el sikereket, kérdeztem is az ügynököm, vajon mit gondolhat Pat Rice. Néhány évvel később én is betaláltam, amikor a Stoke-kal három egyre vertük az Arsenalt, és úgy mentem le a pályáról, hogy rá tudjak nézni, de lesütötte a szemét.

Milyen volt az a harminc nap a börtönben? Mi volt a legfájdalmasabb benne, és mit tudtál meg önmagadról abban az időszakban?
Graeme Ainsworth, Twitter
Szörnyű volt, amikor egy kisbusz hátuljában vittek a börtönbe, mert fogalmam sem volt, mire számíthatok. Csak a filmek jutottak az eszembe. Amikor megérkeztem, pontosan olyan kiábrándító volt minden, ahogy vártam. Borzasztóan unatkoztam, nem tudtam, hogyan múlassam az időmet. Volt időm elgondolkodnom a bűneimről.

Futballoztál a börtönben, amikor bevittek?
Patrick Dorsey, Facebook
Igen, egy meccsen pályára léptem, valóságos vérontás volt. Műfüvön játszottunk, de azon a régi fajtán, ami inkább hasonlított szőnyegre. Amikor átjutottam néhány ellenfélen, úgy csúszkáltak felém, mintha csak jég lett volna. Semmi sem érdekelte őket, és féltem, hogy ebből nagy baj lesz. Mi lett volna belőlem láb nélkül? Azért szereztem néhány gólt.

Milyen volt, amikor nyomkövetővel kellett futballoznod? Kényelmetlen? Hogy ment a játék vele?
Barney Avon, e-mail
Nem is foglalkoztam vele. Hogy őszinte legyek, nem is éreztem, mert bebugyoláltuk, csak amikor odanéztem, akkor láttam, hogy az egyik bokám kétszer akkora, mint a másik. A szurkolók is szívattak vele, de amúgy nem volt gond.

Igaz, hogy Steven Gerrard meccs közben jelezte, hogy jól jönnél a Liverpoolba?
Tony Mulrone, Twitter
Teljes mértékben igaz. A Birmingham csapatában léptem pályára a Liverpool ellen, és meccs közben kérdezte meg, hogy ki az ügynököm. Sky Andrews, feleltem, és megkérdeztem, ismeri-e. Azt mondta, nem, de majd utánanéz. Ezek után még próbáltam a meccsre koncentrálni! Utána elmondtam az esetet az ügynökömnek is. Nem sokkal később hívás jött a Liverpooltól.

A 2007-es Bajnokok Ligája döntőben bemondta a hangosbemondó, hogy jelenésed van a bejáratnál valamilyen jegyek ügyében. Miközben a pályán voltál! Ez meg mégis mi volt?!
Jack Davidson, Facebook
Hagytam néhány jegyet a recepción a családtagjaimnak, de még mielőtt megérkeztek volna, valaki felvette a nevükben helyettük. Aztán az első félidőben hallom, hogy bemondják, Pennant fáradjon a portára. Teljesen összezavarodtam, vajon tényleg rám gondolhatnak? Végül kiderült, hogy teljesen feleslegesen utaztak Görögországba, nem sikerült bejutniuk. Még engem vádoltak, hogy elfelejtettem otthagyni nekik a jegyeket.

Állítólag Spanyolországból hazafelé egyszer nagyot hánytál a repülőn. Igaz ez?
Matty Balgowan, Eastbourne
Marbellán és Ibizán jártunk, ezekre a helyekre csak bulizni jár az ember. Reggel tízkor indult haza a gépünk, úgyhogy reggel nyolcig nyomtuk, és egyenesen a repülőtérre mentünk ki. Elég súlyosan éreztem magam. Amikor felszálltam a repülőre, már tudtam, hogy baj lesz. Folyni kezdett rólam a jeges veríték, ezért rohanni kezdtem a mosdó irányába, de a következő, amire emlékszem, már az, hogy négykézláb mászok a folyosón.

Igaz, hogy a garázsod mini éjjeli mulatóként üzemelt, amíg a Liverpool játékosa voltál?
Steve Overton, Twitter
A kocsibejárómon akár tizenegy autó is elfért volna, ehhez képest a garázs egy kis zug volt, itt rendeztem be egy kis helyiséget. Volt benne egy DJ-pult és egy söntés. Mindig ide érkezünk vissza, ha csavarogtunk egy kicsit a városban.

Jól kijöttél Steven Gerrarddal és Jamie Carragherrel? Ők uralták az öltözőt?
Geoff Barnes, Kirkby
Nemcsak az öltözőt, a klubot is. Jól kijöttem velük, tudták, hogy egy kicsit őrült vagyok. Nem voltunk a legjobb barátok, de jóban voltunk egymással, tiszteltem őket. Egyszerűen csak csapattársak voltunk.

Szerinted miért nem lettél soha angol válogatott?
Adam Blandford, Twitter
Az ittas vezetésem miatt. Ahhoz, hogy valaki válogatott legyen, fontos a jó megítélés, az én megítélésem viszont csorbát szenvedett, mindegy is, mennyire voltam jó a pályán. Kicsit bosszantó, amikor olyanok bukkannak fel a válogatottban, akik gyengébbek nálam, de ez már csak így marad. Tudom, hogy nagyokat hibáztam.

Igaz, hogy a Real Madrid is bejelentkezett érted? Miért nem lett szerződés?
Simon Blake, e-mail
A Real Madrid akkor akart engem, amikor a Tottenham korábbi edzője, Juande Ramos került a csapat élére. Az elnökség nagyon akarta az ügyletet, mert szükség volt egy jobbszélsőre. Az igazolási időszak utolsó napján felhívott az ügynököm, és azt mondta, tartsam bekapcsolva a telefonom, mert valószínűleg indulok Madridba. Az elnökség viszont az edző feje felett döntött, amitől az berágott, és hogy kiengeszteljék, visszamondták az egészet. A klub szerette volna a szerződtetésemet, a vezetőedző nem.

Milyen volt az élet Spanyolországban, amikor a Real Zaragoza játékosa voltál? Miért nem mentek ott a dolgok?
Duncan Kingham, e-mail
A futballra örömmel emlékszem. Nagyon tetszett, mennyire technikás arrafelé mindenki. Az időjárás csodálatos volt. A pályák hibátlanok. Ám az élet Zaragozában nem volt egyszerű, mivel tradicionális spanyol város, nem valami multikulturális. Ha volt egy kis szabadidőm, Barcelonába vagy Madridba mentem mulatni, majd vonatra szálltam, és hajnalban utaztam vissza a délelőtti edzésre, de ilyenkor általában olyan rosszul voltam, hogy beteget jelentettem. A csapatorvos eljött hozzám, hogy meglátogasson, de nem nyitottam neki ajtót. Szerintem tudták, miről lehet szó.

Tényleg Spanyolországban felejtetted a Porschédat, amikor hazatértél Angliába?
Jordan Potter, e-mail
Nem, csak otthagytam. Mindvégig tudtam, hol van. A határidő napján írtam alá a Stoke Cityhez, gyorsan oda kellett jutnom, úgyhogy a vasútállomáson hagytam az autót. Három hónapon keresztül állt az állomás parkolójában, majd elküldtem érte az egyik barátomat. De addigra már felfigyeltek rá a biztonságiak is. Köröztették a rendszámot, ami hozzám vezetett, az ügy elkezdett kiszivárogni, és rossz fényt vetett rám.

Mindent kihoztál a képességeidből és a pályafutásodból?
Jason Nolan, Twitter
Ha onnan nézzük, hogy milyen mélyről jöttem, akkor jól ment minden, de sokkal többre vihettem volna, ha nem követek el súlyos hibákat. Az egész a gyerek­koromból ered, nem kaptam meg a megfelelő eligazítást, ami jól jött volna. A kezdetektől fogva hiányzott belőlem a fegyelem. Ha azt vesszük, honnan indultam, és ehhez hozzá adjuk, hogy BL-döntőt játszottam, akkor nem is olyan rossz pálya, amit befutottam.

Igaz, hogy valaki névtelenül írogatott különböző kluboknak, abban a reményben, hogy nem igazolnak majd le téged?
Stuart Northam, Kent
Igen, igaz. Sokkoló volt, mert elmentem egy csapathoz, ott két héten át tündököltem az edzések során, és vártam, hogy szerződtessenek. Majd a menedzser leült velem, és amikor a megállapodásra került volna sor, a költségvetésre hivatkozva elküldött. Nem értettem, mert ez többször is előfordult. Aztán az ügynököm kapott egy fülest az egyik helyről, hogy névtelen e-mailek érkeznek rólam, és ezekben az áll, hogy drogozom, nem foglalkozom a gyerekemmel, állandóan szórakozni járok, ezek miatt nagy kockázatot jelentek. Mára tudom, ki küldte őket, de csak azért sem beszéltem vele. Így rosszabb lehet neki: tudja, hogy tudom.

Azok után, hogy az Arsenal és a Liverpool futballistája voltál, milyen érzés volt a non-­league Billericay Townban az elmúlt idényben? Próbáltak lerúgni az ellenfél játékosai?
Alfie Battison, Ipswich
Egyértelműen kiemelt célpont voltam. Nagyon rendes srácokkal focizhattam, akadt azonban kis probléma a tulajdonossal és a vezetőséggel, úgyhogy nem maradhattam. De nagyon izgalmas időszak volt. Sufnikban öltöztünk át, és bár nem számítottam hibátlan pályákra, de egyszer csak azt vettem észre, hogy legelőkön futballozom száz néző előtt. Érdekes tapasztalat volt, de örülök, hogy nem tartott örökké!

Nem bántad meg, hogy annyira kritikus voltál Kariusszal, miután elvesztette a Liverpool az idei BL-döntőt?
Connor Shields, Southend
Nem tudom, hogy sajnálom-e. Hatalmasat hibázott. Én magam is követtem el nagy hibákat a pályafutásom során, és ezeket általában gyorsan a tudtomra hozták. Azért, mert egykori profi játékos vagyok, még lehet véleményem. Remélem, ez nem veti vissza. Azt mondtam csak, amit mindenki gondolt.

Ki hozta ki a legtöbbet belőled: Arséne Wenger, Rafa Benítez vagy Steve Bruce?
Barry Stevenson, London
Steve Bruce a Birminghamben, mert tudta, akármit is csinálok a pályán kívül, mindig száz százalékra törekszem, ha játszom. Ez jó formát eredményezett, el is hívtak a Liverpoolhoz.

Tony Pulis, a Stoke menedzsere félelmetes figura?
Chris Pawlton, Bexhill
Nagyon kedves ember, amikor megérkeztem az edzésre, a családomról kérdezősködött. Ugyanakkor létezik egy sötét oldala is. Kering róla az a rémisztő sztori, hogy az öltözőben meztelenül megfejelte James Beattie-t. Ezt minden játékosa észben tartja, és igyekszik nem keresztezni az útját.

Hogyan viselted a Sun címlap­sztoriját ez év elején, hogy pornószínész vagy?
David Larsen, Brighton
Kaptam már ennél rosszabbat is. De a családomat megviselte. Természetesen nem vagyok pornószínész.

Olyan pletykák keringenek, miszerint elszenvedője voltál egy emberrablásnak. Igaz ez?
Fraser Sprackling, e-mail
Csak a rendőrség gondolta úgy, hogy emberrablás történt, de végül kiderült, hogy nem. Találtak egy szatyrot, amiben ott volt a fényképem, és mellette egy fegyver. A nottinghami rendőrség megjelent az Arsenal edzésén, hogy figyelmeztessen. Később megtudtam, hogy egy barátom betett egy fegyvert egy szatyorba, de nem vette észre, hogy a fényképem is ott volt.

Hol tudnád elképzelni magad öt év múlva? Mivel lennél elégedett?
Gary Peyton, Essex
Szívesen dolgoznék a tévében, akár kommentátorként, akár egyéb műsorokban. Jó lenne visszakerülni a futball világába, mondjuk edzőként. Szerintem jól kijönnék a játékosaimmal, mindig azt mondogattam, hogy más leszek, ha edző válik belőlem. Azzal motiválnám a csapatom, hogyha mindent beleadnak a fiúk, akkor kapnak egy kis extra szabadságot. Ez általában beválik. Ha szabad vasárnapot és hétfőt ígért valamelyik edzőm, az nagyon sokat számított. Azt gondolom, szeretnének a játékosaim. Aktívan futballozni viszont nem fogok már, annak az időszaknak vége.

Nem bántad meg, amiről olvashattunk is, történetesen, hogy lányokat osztályoztál az Old Kent Roadtól a Mayfairig, és pontot ért, ha valamelyik haverod utánad hempergett velük?
George Crepton, e-mail
Nem, egyáltalán nem bánom. Nem voltunk tiszteletlenek senkivel. Vicces történetként raktam bele a könyvbe. Ezek a lányok saját magukat sem tartották túl sokra. Nem arról van szó, hogy fogtunk egy kedves lányt, és kitettük őt mindenféle megpróbáltatásoknak. Pontosan tudták, akik velünk tartottak, hogy miben vesznek részt. Ők is csak szórakozni akartak. Abban az életkorban bármelyik srác csajozik, együtt alszik lányokkal. Biztos vagyok benne, sokan, akik olvasták, azt mondták magukban, „jé, ezt én is csináltam”. Csak tanultam még az életet, tinédzser voltam, a húszas éveim elején jártam. Nem bántam meg, de ma már nem így csinálnám.

Ha visszamehetnél az időben, min változtatnál?
Goal Scorer, Twitter
Hosszabb ideig maradnék a Notts County csapatában, mert már tizenöt évesen is a felnőttek közt léptem pályára. Ha maradok, még több rutinra teszek szert. Sam Allardyce volt az edzőm, vele jól kijöttem. Hosszú távon így lett volna sokkal jobb.

Élvezted a Pune Cityben töltött idő­szakod?
Aadil Kiaan, Mumbai
Borzasztóan meleg volt ott, és nagyon más volt minden, de azért igen. Nagyon szeretik arrafelé a futballt. Voltak olyan mérkőzéseink, amelyekre hatvanezren jöttek ki. Nem volt valami magas minőségű a futball, de érdekes volt felfedezni azt a kultúrát.

Mi volt pályafutásod legszebb pillanata, melyik gólodat tartod a legszebbnek? Megneveznéd álom kispályás csapatodat azokból, akikkel játszottál?
Charlie Ellis, Instagram
Pályám csúcspontja az volt, amikor Bajnokok Ligája-döntőt játszottam a Liverpoollal 2007-ben, ehhez semmi kétség nem fér. A legnagyszerűbb gólomat a Liverpool mezében lőttem a Chelsea ellen, az Anfielden értem el, és jó barátomat, Ashley Cole-t, illetve a kiváló kapust, Petr Cech-et vertem meg. A legerősebb kispályás csapatomban pedig Thierry Henry, Dennis Bergkamp, Steven Gerrard, Ashley Cole és David Seaman szerepelne.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. decemberi lapszámában.)