Nagyinterjú: Dani Alves

Meglehet, nem váltott ki túlzottan nagy visszhangot a világsajtóban, amikor a Paris Saint-Germain 2–1-re legyőzte a Monacót a francia Szuperkupa-találkozón, viszont akadt egy brazil, akinek az életében hatalmas változást hozott ez a mérkőzés.

Interjú Felipe Rocha Fotó Antoine Doyen

„Ezer és ezer futballista él világszerte – mondja a FourFourTwo-nak Dani Alves, amikor látogatást teszünk új városában. – Viszont csak egy Juazeiróban született, apró srác mondhatja el magáról, hogy több elismerést hódított el, mint bármelyik másik. Ez egyszerűen hihetetlen.”

A júliusi Szuperkupa-győzelem volt a 34. trófeája, ezzel ő lett a még aktívak közül a legeredményesebb. Most rendelkezésre áll, hogy megválaszolja olvasóink kérdéseit pályafutásáról, ami az istállóból a halhatatlanok csarnokáig ívelt.

 

Gyerekkorodban farmon dolgoztál. Mi volt a feladatod? Meg tudnál fejni egy tehenet?
Daniel Tayasco, Peru
Sokféle feladatot kellett ellátnom, és olyan ez, mint a kerékpározás: sosem felejted el, hogyan kell. Fejtem tehenet, gyomláltam is. Ez utóbbit ma már nem javasolnám egy gyereknek, mert rengeteg vegyszerrel kellene dolgoznia. Viszont amikor a család nehéz helyzetben van, és azt látod, hogy apád megszakad a munkában, muszáj segítséget nyújtanod.

Egészen lenyűgözően öltözködsz. Honnan kaptad az inspirációt ahhoz a tarka öltönyhöz, amelyet az előző FIFA Év játékosa díjkiosztón viseltél?
Junior Leoes, Facebook
Az inspirációm abból a vágyból fakad, hogy ne úgy nézzek ki, ahogyan a többiek. Kezdetben is azért kezdett el érdekelni a divat, hogy másképp öltözzek, mint mások.

Az ösztön rendszerint előrefelé visz téged. Hogyan élted meg, hogy szélső voltál, mielőtt végleg hátra kerültél?
Doug Powell, Facebook
Valójában csatárként kezdtem. Amikor apám elkezdett engem futballistává faragni, csatárt látott belém, azt akarta látni, hogy támadásokat vezetek, gólokat szórok. Amolyan kilences, máskor tízes, tizenegyes számú játékos voltam. Aztán, amikor focisuliba kerültem, mindenki más is csatár akart lenni. Nincs olyan csapat, amelyik tisztán csatárokból áll. Gondolom, a magasságomnak, a játékstílusomnak és a sebességemnek köszönhető, hogy viszonylag könnyen alkalmazkodtam más pozíciókhoz is. Az évek során a kapust kivéve szinte minden poszton pályára léptem.

Kik voltak a példaképeid? Nem vágytál rá, hogy felülmúld például Cafut?
Marcos Sousa Santos, Twitter
A példaképem az apám volt. Rettenetesen szerette a futballt. Amikor elkezdtem felfogni, mennyire szenvedélyesen szereti a labdarúgást, már ott is voltam a profik világában, és a legnagyobbakat csodálhattam. Természetesen Cafu, hihetetlen múltjának és a brazil válogatottal elért sikereinek köszönhetően mindig is csodálatra méltó volt.

Emlékszel még arra, hogy a 2003-as ifi-világbajnokságon Andrés Iniesta spanyol válogatottja ellen játszottatok, és legyőztétek őket? Emlékeztetted erre bármikor is a Barcelonánál?
Carlos Allende, Facebook
Nos, természetes, hogy néhány viccet megeresztettem ezzel kapcsolatban. Különleges és ritka élmény volt mindannyiunk számára. Fiatalok voltunk, és arról álmodoztunk, hogy profikká válunk. Szerencsés voltam, mert akkoriban már Európában játszhattam. Ennek ellenére bátran mondhatom. hogy az a torna fordulópontot jelentett az életemben. A Sevillában játszottam kölcsönben, de kétséges volt, hogy maradhatok-e, és megkapom-e a külföldieknek járó egyik helyet a csapatban. A világverseny után azonnal leigazoltak, és ekkor vette kezdetét igazán az európai kalandom.

A fiatal Sergio Ramos csapattársa voltál a Sevillában. Meg tudtad volna mondani akkor, hogy világklasszis védő válik belőle?
Marta Rivero, Facebook
Természetesen. Már akkor is kiváló képességei voltak. Mi is láttuk, mennyi lehetőség rejlik benne középhátvédként, ahol a legtöbb siker várhatott rá. Szerencséjére – hogy Spanyolországét és a Real Madridét már ne is említsük – csodálatos középhátvéd vált belőle, akit az egész világ csodál. Nem hiszem, hogy ugyanide jutott volna, ha mondjuk balhátvéd lesz. Természetesen ott is nagyon jó lenne, bizonyította is néhányszor, például a spanyol válogatottban is, de maga is rájött, hogy mi az igazán neki való poszt. Nagyon kemény volt ellene, de hát ilyen az élet, ha a Barcelonába vagy a Realba igazolsz, az akár egy záradék is lehetne a szerződésben. A rivalizálás azonban a pályán kívülre nem terjedhet.

„ÉSZSZERŰ DÖNTÉS VOLT A PSG, DE BIZSERGETŐ LENNE ÚJRA PEP GUARDIOLÁVAL DOLGOZNI, ÉS ANGLIÁRÓL SEM MONDTAM MÉG LE”

Mennyire jártál közel hozzá, hogy a Liverpool játékosa legyél 2006-ban? Nem voltál mérges, amikor kútba esett?
John Stirzaker, Facebook
Készen volt a megállapodásunk a Liverpoollal. Aztán valamiért, nem lett belőle semmi. Fogalmam sincs, miért, nem én vezettem a tárgyalásokat, és akkoriban még mások képviseltek engem. Nem tudom, miért nem jött össze a szerződés, igaz, később hasonló volt a helyzet a Chelsea-vel és a Real Madriddal kapcsolatban is. Ennek végül a Barcelona szurkolói látták a hasznát, és persze én, mert csodálatos éveket élhettem meg a Camp Nouban.

Köztudomású, hogy vitában álltál a Sevilla korábbi elnökével, José María del Nidóval, mert szerettél volna a Chelsea-be igazolni. Igaz, hogy Antonio Puerta halálát követően fogyott el nálad a cérna?
Luke Jordan, Facebook
Hallottam, hogy hajmeresztő dolgokat állít, például, hogy a saját helyzetem sokkal jobban érdekel, mint az, hogy mi történt Antonióval. Pedig nagyon szenvedtem én is, sokkal inkább, mint ők. Antonio a csapattársam és a barátom volt, nagyon sok vidámságot hozott az öltözőbe. Nehéz időszak volt, de már Puerta halála előtt is szerettem volna távozni. Amikor viszont a tárgyalásaim zátonyra futottak a Chelsea-vel, úgy döntöttem, nem erőltetek semmit, már csak a Puerta iránti kegyeletből sem. De a döntést én hoztam meg, és nem más. Új kihívásra vágytam. Szerettem volna olyan trófeákat nyerni, amelyeket a Sevillával nem lehetett. Kerültünk közel ilyenekhez, de nekem nem elég csupán közel kerülni.

Akkor szerződtél a Barcelonába, amikor Pep Guardiola hivatalosan is a csapat vezetőedzője lett. Ő vitt a klubba?
Miguel Caballero, Twitter
Úgy sejtem, igen, bár nincsen információm arról, hogy ő kezdeményezte-e. De már hat hónappal az igazolási időszak kezdete előtt tudtam a Barcelona szándékairól, és nagyon szerettem volna odakerülni, főként a brazil játékostársaim remek ottani szereplése, illetve a klub nagysága és a gyönyörű játékstílus miatt. Sikeres egymásra találás volt, nagyon sokat köszönhetek Guardiolának, Txiki Begiristainnak és Joan Laportának, mivel lehetőséget adtak rá, hogy nagy sztárrá váljak.

Mennyire volt nehéz pályára lépned abban a bizonyos 2009-es Bajnokok Ligája-elődöntőben a Chelsea ellen, ahol kiderült, hogy nem játszhatsz majd a fináléban? Iniesta kései góllal tette biztossá a győzelmet. Szerinted szerencsétek volt?
Victor Simmons, Facebook
Ilyen helyzetben nincs mód azon gondolkodni, hogy mi jön majd később. Csak a játékra koncentrálunk. Tudtuk, hogy kemény mérkőzésre számíthatunk, de mindig is megvolt bennünk a képesség, hogy fordítsunk. Nemcsak játékosainknak köszönhetően, hanem azért is, ahogyan az idény addig alakult. Nem szerencsével jutottunk a döntőbe, hanem kiérdemeltük azt. A mérkőzés azt bizonyította: a futballban tényleg minden megtörténhet, ha megteszed, ami tőled telik. Mi megtettük, és a jutalmunk az lett, hogy elutazhattunk Rómába. Ha csak a döntőben játszhatok, már az is addigi pályafutásom csúcspontja lett volna, de az élet még ennél is többet tartogatott számomra. Két évvel később a Wembleyben is ott lehettem, nincs is ennél nagyobb dicsőség. Ugyanúgy ünnepeltem a végén, mintha magam is a pályára léphettem volna, és minden egyes percben ott lettem volna a többiekkel. Szívben és lélekben ez így is volt, és biztos vagyok benne, hogy én is hozzájárultam a sikerhez.

Milyen érzés, hogy része lehettél annak a nagy csapatnak, amelyik megverte a Manchester Unitedot 2011-ben a Wembleyben? Szerinted az volt a legjobb Barcelona, amíg náluk szerepeltél?
Carmen Guzman, Facebook
Igen, egyértelműen. Számos futballszakértővel beszéltem már, de mindenki így látja, nem láttak még ehhez foghatóan hihetetlen csapatot. Olyanokról van szó, akik régóta vannak benne a labdarúgásban, és állítják, ilyesmire nem volt példa korábban. A közös játék iskolapéldáját mutattuk. Ettük, ittuk, lélegeztük a futballt. Az olyan pillanatok, mint például a Bajnokok Ligája-győzelem jelentették a jutalmat erőfeszítéseinkért.

Amikor a Barcelona játékosa voltál, melyik angol csapattól tartottál a leginkább a nemzetközi porondon?
Ruby Davis, Facebook
Nos, az Arsenal ellen kifejezetten szerettünk pályára lépni. Játékstílusuk hasonlított a miénkhez, ez pedig megkönnyítette a felkészülést ellenük. Gyakran kerültünk szembe velük (2009–10-ben, 2010–11-ben és 2015–16-ban – a szerk.), és ebből általában jól jöttünk ki. Olyan csapat volt, amelyet tudtunk uralni és kontroll alatt tartani. Akárhányszor kerültünk velük szembe a BL-ben, általában ránk nézve pozitív eredmény született.

„AZ ARSENAL ELLEN KIFEJEZETTEN SZERETTÜNK PÁLYÁRA LÉPNI. OLYAN CSAPAT VOLT, AMELYET TUDTUNK URALNI ÉS KONTROLL ALATT TARTANI”

Meglepődtél, amikor Guardiola a Bayern Münchenbe távozott? Azt mondta, már nem tudta motiválni a csapatot. Ez igaz?
Daniel Bloxham, Twitter
Mi is ezt hallottuk magyarázatként. Guardiola teljes egészében a futballnak él, és ez néha kis görcsöt okozhat. Rendkívül intelligens ember, aki ismeri a saját korlátait. Szerintem azonban sem neki, sem Luis Enriquének nem lett volna szabad ennyire hamar bejelentenie a távozását. Ezzel bizonytalanságot teremtettek, mivel van is ilyenkor edző, meg nincs is. Ezzel csorbul a tréner hitelessége, ez pedig gyakran az eredményekben is megmutatkozik. Ezért többnyire nyomás alatt játszottunk, emlékszem, én is küldtem egy sms-t a honfitársamnak, Paulinhónak, hogy a rám nehezedő nyomás nekem adrenalin.

Felajánlottad a májad egy részét csapattársadnak, Éric Abidalnak. Ez hihetetlenül nagylelkű gesztus. Mennyire áll közel hozzád, és mennyire hajtott a vágy, hogy segíts neki a betegsége idején?
Bobby Lewis, Shrewsbury
Erről sehol sem beszéltem korábban részletesen, és attól félek, most sem fogok. Ő mondhatja csak el, hogyan is történt. Magam csak annyit fűzhetek hozzá, hogy Éric olyan, mintha a testvérem volna. Éppen ezért nem nézhettem tétlenül, hogy az élete véget érjen. Semmit sem teszek olyan megfontolásból, hogy az tetsszen az embereknek.

Melyik El Clásicót tartod most a legikonikusabbnak barcás korszakod idejéből, és miért?
Nancy Roberts, New York
Azt hiszem, az öt nullás győzelmünket választom 2010 novemberéből. Hihetetlen volt: az erőnkkel térdre kényszerítettük a legnagyobb riválisunkat. Akkoriban leckéket adtunk labdarúgásból. Kétségtelen tény, hogy mint csapategység az volt a legszebb győzelmünk. Ha a személyes oldaláról közelítem meg, akkor a 2012. januári mérkőzést kell megemlítenem, mert ott én is betaláltam. Az volt pályafutásom legszebb gólja. Azt is otthon játszottuk a Király-kupa visszavágóján, és a kettő kettővel továbbjutottunk. Rohadtul szerencsés voltam, hogy jó szögből lőhettem!

Szerinted átment az üzenet, amikor banánt ettél a Villarreal otthonában 2014 áprilisában? Mindent megtesz a futball a rasszizmus ellen?
Felipe Gomes, Twitter
Hogy őszinte legyek, nem azért tettem, hogy üzenjek. Szerintem nem volt annyi erő abban az akcióban, hogy megszűnjön vagy akár csak csökkenjen is a rasszizmus. A rasszisták nem fogják meggondolni magukat. Szerintem manapság sokan csak azért csinálnak bizonyos dolgokat, hogy királynak tűnjenek, nem azért, mert olyan eredetiek. Természetesen ha meg lenne bennem az erő, hogy megváltoztassam a világot, megtenném, de mivel ez nem megy, megpróbálom hozzátenni, amit csak én tudok. Igyekszem ráébreszteni az embereket, hogy bizonyos dolgokat nem helyesen tesznek. Rengeteg színes bőrű sportember létezik. A dolgok változnak, fejlődnek, de erről többen tudomást sem vesznek. Nekik is tudniuk kellene, hogy mindenki egyenlő.

Az előző idényben dupláztatok a Juventusszal, és játszottál egy újabb BL-döntőt. Szerepeltél valaha is ennél jobb védelemben?
Paul Baker, Twitter
Igen, hiszen a legjobb védelem, aminek része lehettem, Pep Guardiola Barcelonájának hátvédsora volt, ehhez kétség sem fér. Abban a csapatban éreztem magam a legkényelmesebben. Guardiola elmagyarázta, hogy az a legjobb védelem, ha megtartod a labdát, és nem adod el másnak. Ha ez így történik, senki sem lendülhet támadásba ellenünk. Amikor labdát vesztettünk, messzebb kerültünk a célunktól. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a Juventus védelme is kiváló volt. Ez nem egyszerűen csak annak köszönhető, hogy egyénileg jó védők alkották, hanem csoportként is remekül működött. A futball közösségi sportág, és ha magukra hagyod a védőidet, nem tudnak majd védekezni. Épp ezért a Juventusnál minden egyes labdarúgó részt vesz a védekezésben, még ha ezt nem is minden focista élvezi. Ezt a stílust világszerte tisztelik. Ennek ellenére szerintem Guardiola Barcelonája sokkal nagyobb buli volt.

Miért a Paris Saint-Germaint választottad, és nem egy Premier League-klubot? Kapcsolatban álltál a Manchester Cityvel. Mennyire volt mérges Guardiola, amikor az ügylet kútba esett?
Michael Edwards, Twitter
Nos, ez egy több tényezős ügy volt. Több barátom is van a PSG-ben, az élettársam lakott már Párizsban, és nagyon szerette a várost. A klub minden erejével azon volt és van, hogy nagyobb legyen. Ezekből állt össze a döntésem. Persze, bizsergető volt, hogy esetleg újra Pep Guardiolával dolgozhatnék, egyszer már nagyon sokat adott nekem, és tudtam, hogy még nagyon sokat is adhatna. De alaposan megvizsgáltam minden szempontot. Egyszer már köteleződtem el úgy a Juventushoz, hogy nem latolgattam előtte, és ez többeknek fájt körülöttem. Torinóból alig indult járat Barcelonába, nehezen találkozhattam a gyerekekkel. Az élettársam nehezebben talált munkát magának Torinóban. Ezek mind együttesen távolítottak el a Juventusból, és mutattak a PSG irányába. Mondtam már: nagyon magával ragadó lett volna újra Guardiolával dolgozni, ő is tudja, mennyire felnézek rá. Ő hozta el a fordulatot a pályafutásomban, és a Manchester Cityt miatta választottam volna. Aztán elkezdtem gondolkozni, és rájöttem, hogy nem hozhatok döntést a szeretteim nélkül, nem ismételhetem meg azt, ami a Juventusnál történt. Majd eljött a lehetőség, hogy csatlakozzam a barátaimhoz egy nagyszerű városban, egy olyan klubban, amiben nagy lehetőségek rejlenek. Tudom, hogy hozzátehetek valamit ehhez a klubhoz, ami több mint a futball. Sajnos vagy szerencsére, de az ösztöneim ezúttal Párizsba vezettek, és nem Manchesterbe, de ettől még ugyanúgy csodálom Guardiolát, és nem vetettem el, hogy egyszer Angliában futballozzak.

”ÉRIC ABIDAL OLYAN, MINTHA A TESTVÉREM VOLNA. ÉPPEN EZÉRT NEM NÉZHETTEM TÉTLENÜL, HOGY AZ ÉLETE VÉGET ÉRJEN”

Még mindig úgy gondolod, hogy játszol majd Angliában a pályafutásod vége előtt?
Leon Ferguson, Facebook
Megvan bennem a vágy, de nem tudnám megmondani, hogy tényleg így lesz-e. Úgy látom, most a PSG-nél van dolgom, méghozzá rengeteg. Játszani és nyerni is szeretnék, egészen negyvenéves koromig. Ezt követően pedig ötvenévesig szeretnék a futball világában maradni. A mai napig átélem a játékot, és nagyon szeretem a hivatásomat. Arra vonatkozóan is vannak terveim, hogy a zene világában folytassam. Nagyon kedvelem a zenét, úgy nőttem fel, hogy körbevett, lapul bennem egy zenész. Néhány barátommal alapítottunk egy produkciós irodát Brazíliában. De egyelőre teljes erőmmel a labdarúgásra koncentrálok. Még nagyon sokat kell tennem a visszavonulásom előtt.

Luiz Felipe Scolari kitett téged a brazil válogatott pályára lépő keretéből a 2014-es világbajnokság egyenes kieséses szakaszában. Haragszol rá?
P. Franco, Twitter
Nem könnyű az élet a kispadon, hiszen teljesen impotensnek érzed magad, viszont én nem vagyok az. Azért nem szerettem ott ülni, mert onnan nem segíthettem a csapatnak. De nem táplálok rossz érzéseket, hiszem, hogy Isten mindent okkal rendez úgy, ahogy.

Ki az a jobbhátvéd, akinek a játéka kedvedre való? Akad valaki az angol futballban, aki megfogott téged?
Rob Woods, Twitter
Nagyon tetszik Héctor Bellerín stílusa, kedveltem Dani Carvajalt is a Real Madridnál, és Rafinhát a Bayern Münchennél. Rafinhát szoktam is tanulmányozni játék közben. Lenyűgözően futballozik, intelligens, és nem veszít labdát. Én is szeretném tudni, hogyan kell úgy futballozni, hogy nálad maradjon! Biztos vagyok benne, hogy a passzainak a kilencven százaléka célba ér. Ez szinte hihetetlen, hatalmas koncentrációt igényel.

Egy Peru elleni világbajnoki selejtezőn voltál századszor brazil válogatott. Megtisztelő volt? Melyik volt a kedvenced?
Rodrigo Azevedo Cardoso, Facebook
Számomra minden egyes mérkőzés különleges a Selecaóval, mindegy, melyikről beszélünk. Akárhányszor is öltöttem magamra a mezt, mindig sajátos érzés lett rajtam úrrá. Hatalmas izgalom. Valami olyasmi jár ilyenkor a fejemben, hogy „nem semmi, a válogatottban játszom!”. Mindenki engem néz, és apám is ott van a lelátón, vagy esetleg otthon a tévé előtt. Ez az érzés mindent megér, nincs az a pénz, amivel kiváltható lenne.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. decemberi lapszámában.)