Nagyinterjú: Boudewijn Zenden

Szöveg Arthur Renard Portré Antim Wijnaendts Van Resandt

Amikor az ember autóval indul el Eindhoven központjából De Herdgangba, a PSV edzőközpontjába, elhalad a klub stadionja mellett is. Az út felidéz egy-két emléket Boudewijn Zenden szívében is, hiszen fiatalként eltöltött itt néhány szép órát.

Gyerekkorában naponta ingázott szülővárosa, Maastricht és Eindhoven között. Most, hogy túl van hosszú és emlékezetes játékos-pályafutásán, manapság újra gyakran teszi meg az utat – már autóval –, hogy a fiatalokat inspirálja. Korábban az első csapat szakvezetője volt, az év eleje óta pedig a vezetőedző segédje, ugyanis a klub nehéz időszakon van túl, és a háttérben számos változás történt. Arra érkezünk, hogy eligazítást tart játékosainak a délutáni edzés során, majd ott marad néhány csatárral, és még gyakorolnak egy kicsit. Az egyikük, akinek játékát ő is csiszolta, a Premier League-ben próbálgatja magát.

Steven Bergwijn jó benyomást tett az angol közönségre, és bemutatkozása alkalmával gólt is szerzett a Tottenham mezében. Zenden is megfordult Angliában, de csak miután megtörtént az áttörés a PSV-ben, és három évet eltöltött a Barcelonában is. Üdvözöl bennünket, és már vesszük is elő olvasóink kérdéseit.

Nehéz volt bekerülni a PSV első csapatába a kilencvenes évek közepén?
Joshua Stevenson, Burnley
Amikor a PSV akadémistája voltam, számos példa akadt rá, hogy valamelyik fiatal bekerült a felnőttek közé. Én is bíztam magamban, de előbb látni akartam, mire vihetem. Tizenhét éves koromban meghívtak, hogy tartsak a felnőttekkel egy Alicantéban rendezett tornára. A repülőgépen mellettem ült a vezetőedzőm, Aad de Mos, és megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha a következő idényben megkezdeném a profi pályafutásomat. Ekkor ébredtem rá igazán, hogy a PSV-nél megtörténhet az áttörés. Az első idényemben meg kellett küzdenem a helyemért, újoncként nem léphettem pályára minden egyes mérkőzésen. Egy idő után rendszeres kezdő lettem, és megválasztottak az Év fiatal holland tehetségének is. A válogatott tagja lettem, és külföldről is elkezdtek érdeklődni irántam.

Milyen volt a fiatal Ronaldo csapattársának lenni a PSV-ben? Harmincöt gólt szerzett harminchat meccsen az első idényedben.
Szajid Husszain, Ipswich
Már akkor is rendkívül gyors volt, hihetetlenül technikás, csak a gólra koncentrált, és képes volt betalálni. Emellett kiváló fickó volt a pályán kívül is, nagyon jól kijöttünk egymással. Egy generációba tartozunk, mindketten 1976-ban születtünk, talán egy hónap van köztünk. Amikor külföldi játékos érkezett a csapatba, mindig próbáltam egy kicsit megtanulni a nyelvén, hogy tudjunk kommunikálni. Megvettem egy kicsi, kezdőknek szóló portugál nyelvkönyvet. Emiatt ismertem meg őt már az elején. Mindketten tizenhét évesek voltunk, amikor bekerültünk a PSV első csapatába, csak annyi volt köztünk a különbség, hogy ő akkor már világbajnokságot nyert! Emlékszem, amikor Dick Advocaat lett a csapat vezetőedzője, Ronaldo a kulcscsomóját pörgette, azon pedig ott volt a világbajnoki trófea kicsinyített mása. Advocaat volt Hollandia szövetségi kapitánya abban az évben, amikor a brazilok megvertek bennünket a negyeddöntőben. Ronaldo szerette a tréfát. Ugyanabban a lakóparkban éltünk, de míg én egy egyszobás lakást béreltem, ő luxuslakásban élt! Gyakran átjártam hozzá vacsorázni és tévét nézni. Gyakran voltak ott családtagjai és barátai, ez mindig jó móka volt.

Miért emlegetnek úgy, hogy Bolo? Ez a portugál szó a tortára. Nagyon szereted a tortát?
Roz Sa, Facebook
Nem azért neveznek így, a bátyám adta ezt a becenevet. Imádott gördeszkázni, és azokban a körökben mindenkinek volt beceneve. Ha nyaralni mentünk, a helyiek mindig nagyon nehezen ejtették ki a nevem, úgyhogy a bátyám kitalálta, hogy legyek Bolo. Működött, úgyhogy egyszer, amikor hazatértem Hollandiába, a PSV-ben is elterjesztettem. A többieknek is tetszett, különösen Ronaldónak, aki azonnal használni kezdte. Innentől kezdve rám ragadt, és Hollandián kívül szinte mindenki így ismer.

„A BARCELONÁBAN MINDEN RENDBEN VOLT, HA NYERTÜNK, DE HA KIKAPTUNK, ARRÓL A HOLLANDOK TEHETTEK”

Gyerekkorodban versenyszerűen cselgáncsoztál. Jól ment?
Greg Moore, London
Az apám volt igazán tehetséges, de egy térdsérülés miatt korán abba
kellett hagynia. Viszont a holland olimpiai és világbajnok Anton Geesinkkel társulva világszerte népszerűsítették a sportágat. A holland televízióban ő volt a cselgáncs kommentátora, és nyitott egy iskolát is. Gyerekként egyszerűen csak le kellett sétálnom a lépcsőn, hogy ott legyek, és tanulhassak. Automatikusan csatlakoztam az edzésekhez. Családi vállalkozásként indult, és ma is az. Apám most nyolcvanéves, de még mindig foglalkozik vele. Olyan is előfordult, hogy csapattársakkal játszottam. Egyszer a PSV-vel edzőtáboroztunk, amikor bejött Ronaldo, és kihívott egy összecsapásra. Könnyen elbántam vele, de Vampetával tért vissza. Nem volt gond, egyszerre ragadtam meg őket. A Barcelona játékosaként cselgáncsoztam Xavival, de megcsúszott, és kiugrott a válla. Hetekig nem tudott játszani. Mindent egybevetve nagyon sokat kaptam ettől a sporttól. Futballistáknak is hasznos: meg kell tanulnod megtartani az egyensúlyod, bölcsen felhasználni az energiáidat, és kontrollálni az esésed. Sosem sérültem meg úgy a labdarúgásban, hogy rosszul estem. Tizenhét éves koromig együtt gyakoroltam a cselgáncsot és a futballt.

Visszatekintve nem gondolod, hogy a holland válogatottnak meg kellett volna nyernie az 1998-as világbajnokságot?
Stuart Steelyard, Facebook
Úgy éreztem, azzal a csapattal győzhetünk, de az elődöntőben tizenegyesekkel kikaptunk Brazíliától. Az én életemben azért is különleges volt az a vébé, mert az volt az első. Azonban nem akkor, hanem a 2000-es Európa-bajnokságon nyújtottam a legjobb teljesítményt. Minden egyes mérkőzésen pályára léptem, és ismét az elődöntőig jutottunk, végül azonban Amszterdamban tizenegyesekkel kikaptunk Olaszországtól. A franciaországi vébén szereztem az első gólomat a válogatottban, amikor kikaptunk a bronzmeccsen Horvátországtól. Sokan emlékeznek a bukfences gólörömömre. Nem pont úgy sikerült, ahogy szerettem volna, méghozzá azért, mert Arthur Numan előttem termett, pont akkor, amikor elrugaszkodtam. Felfogtam, hogy amennyiben folytatom, ahogy elterveztem, pontosan ráugrok. Ezért félúton abbahagytam.

Zenden egyike volt a számos hollandnak a katalán csapatban

Ki volt a legkeményebb védő, akivel szembetaláltad magad?
Dean Manley, Instagram
Az edzéseken és mérkőzéseken nem volt túlzottan mókás, ha szembetaláltam magam Jaap Stammal és Michael Reizigerrel. Gyors, ügyes védők voltak. Stam fizikálisan is nagyon erős volt, akár egy buldózer. Szélsőként gyakran kellett csatáznom a jobbhátvéd Reizigerrel.

Hogyhogy 1998-ban a Barcelonába szerződtél?
Luis de la Rocha, Barcelona
Egy évvel korábban lehetőségem lett volna, hogy a Deportivo La Coruna játékosa legyek. Akkor még azt éreztem, hogy túl korai lenne. A következő idényben azonban elérkezettnek láttam az időt, hogy külföldön folytassam, a Barcelona, illetve az Inter is nagyon érdeklődött irántam. Végül a katalán csapatot választottam, úgy éreztem, az illik a leginkább hozzám. Az Interrel kapcsolatban azt gondoltam, hogy nagyon hamar megváltozhat a játékstílus, a csapat kikap néhány mérkőzésen, és az edző személye is könnyen változhat. A Barcelona tartotta magát egy bizonyos stílushoz és játékrendszerhez, reméltem, abban a rendszerben fejlődni tudok. Sajnos Ronaldo épp akkor távozott a Barcelonából, és épp az Interbe, emiatt nem lettünk újra csapattársak.

És ez nagy mértékben volt köszönhető Louis van Gaalnak

Egyike voltál az 1998–99-es idény holland különítményének a Barcelonában. Segített a helyzeten, hogy akkor Louis van Gaal volt a katalánok vezetőedzője?
Arnie Hughes, e-mail
Én voltam a negyedik holland, Patrick Kluivert és Phillip Cocu a nyáron érkezett, a kapus Ruud Hesp pedig 1997-ben. A De Boer testvérek januárban lettek tagjai a csapatnak, ekkor nyolcan voltunk ott. Ha nem mentek éppen
jól a dolgok, akkor a kritika könnyen megtalálta a hollandokat. Ha viszont nyertünk, akkor már rendben volt. A kudarcot azonban mindig a hollandok nyakába varrták.

A Barcelona tizenegy pont előnnyel nyerte meg a La Ligát az első idényedben. Mitől volt ennyire különleges az a csapat?
Sam Lane, Nottingham
Csodálatos volt, hogy része lehettem. Felfogni csak később tudtam. Amikor ott vagy a többiek közt, csak egy vagy a csapatból, az öltözőben olyanok ülnek melletted, mint Luís Figo, Rivaldo vagy Luis Enrique. Nagyon örülök, hogy három évet töltöttem a klubnál, abban a stadionban, azzal a történelemmel. A Barcelona 1999-ben ünnepelte fennállása századik évfordulóját. A Bajnokok Ligája döntőjét a Camp Nouban rendezték abban az évben, emiatt muszáj lett volna eljutnunk odáig. Sajnos nem sikerült, a Bayern München és a Manchester United vívta, két olyan csapat, amelyekkel játszottunk a csoportkörben. Az angolok ellen mindkét alkalommal három három lett a végeredmény, egészen hihetetlen volt.

Milyen volt akkoriban Pep Guardiola? Látszott rajta, hogy egy nap edző válik belőle?
Aaron Rigby, Rochdale
Volt egy ilyen érzésem, de természetesen nem tudtam, hogy ilyen sokra viszi. Senki sem sejthette, hogy négy idénye alatt tizennégy trófeát hódít el a Barcelonával. Mivel azonban a négyes mezt viselte, és középpályás volt, mindig is körbevette a taktika. Egyértelmű volt, hogy Johan Cruyff iskoláját járta ki.

Milyen volt José Mourinho Van Gaal egyik edzőjeként?
Jaspreet Singh, Dakka
Mourinho vezetett le olykor egy-egy edzést, és mindig lehetett számítani rá. Néhány évvel később, amikor már a Porto vezetőedzője volt, összefutottam vele a repülőtéren. Jó volt elbeszélgetni vele egy kicsit. Nagyon jól kijöttünk egymással.

Mit éreztél, amikor kirúgtak a Barcelonától? Eléggé odatett, nem?
Lucas Jansen, Rotterdam
Igazából mindegyik hollandnak odatett. Van Gaalt kirúgták, mert szinte minden kiírásban a második helyen végeztünk abban az idényben a Barcelona a BL és a Király-kupa elődöntőjében esett ki – a szerk.), és ez mit sem ér egy ekkora klubnál. Az új edző, Lorenzo Serra Ferrer mindent másképp akart, és ez a hollandokra nézve is következményekkel járt. Miután Van Gaal távozott, nem várt ránk épp könnyű idény.

Milyen volt a hangulat a Chelsea-nél, amikor 2001-ben oda szerződtél?
Noah S., Instagram
Készen álltam az új kihívásra, és elhatároztam, hogy a Chelsea-be igazolok. Érdeklődött még irántam a Newcastle is, de már csak akkor, amikor szinte mindenben megállapodtunk a londoniakkal. Aztán véletlenül úgy alakult, hogy az első chelsea-s mérkőzésemen éppen a Newcastle ellen játszottam. Gólt szereztem az egy egyes döntetlenre végződő mérkőzésen, de akárhányszor csak hozzám került a labda, szurkolóik énekekkel kezdtek cikizni. A hangulat teljesen más volt a Stamford Bridge-en, mint Barcelonában. A Newcastle elleni meccs után elindultam a parkolóba, és arra gondoltam, hogy jobb lesz vigyáznom, mert éppen, hogy csak döntetlen lett a találkozó. De a drukkerek szerencsémre kedvesek voltak hozzám, azt mondták, hogy minden rendben, minden jó volt, a következő héten majd nyerünk is. Spanyolországban egészen más lett volna a helyzet. Ha döntetlent játszol az első bajnokidon a Barcelonában, azt biztos, hogy megemlegeted.

Vajon Bolo is lesz egyszer vezetőedző, mint Lampard, Zola vagy Solskjaer?

Mi nem működött jól a Chelseanél?
Daniel Sutton, e-mail
Mindent egybevetve jó kihívás volt. Az első idényemben súlyos izomsérülést szenvedtem az egyik Ligakupa-meccsen a Tottenham ellen. Januárban történt, utána hónapokra kiestem. A másodikban megérkezett Roman Abramovics, és elkezdte vásárolni a játékosokat. Valahogyan meg kellett tudnom, kapok-e még lehetőséget, különösen azért, mert közeledett a 2004-es Európa-bajnokság. Ekkor kaptam ajánlatot a Middlesbrough-tól.

Milyen volt a Middlesbrough ahhoz képest, amihez korábban hozzászoktál?
Donal J. O’Driscoll, Facebook
Nem lehet összehasonlítani mással. Teljesen más helyzetben volt a klub, mint manapság, a Premier League-ben szerepelt, és holland társam, George Boateng keltette fel az érdeklődésemet. Beszéltem a menedzserrel, Steve McClarennel, és elhatároztam, hogy kipróbálom. A kezdet nem sikerült túl jól. Az első idényemben a tizenegyedikek lettünk, de mivel megnyertük a Ligakupát, indulhattunk az UEFA-kupában. Ez volt a csapat első nagyobb trófeája, és először indulhatott külföldi versenysorozatban. A második évemben a hetedik helyen végeztünk, és bejutottunk a legjobb tizenhat közé az UEFA-kupában. Szóval szép időket töltöttem ott.

Nem féltél, hogy a játékvezető észreveszi, „két lábbal” lőtted a tizenegyest a Ligakupa 2004-es döntőjében?
Chris Lofthouse, Facebook
Nem féltem, de valóban elvehették volna, különösen ma, a videós világban. Csodálatos mérkőzés volt, és mivel lőttem egy gólt, illetve adtam egy gólpasszt, én lettem a Meccs embere. Néhány nappal később Birminghamben viszont életemben először kiállítottak. Nagy volt a kontraszt. Két sárga lapból jött össze, a másodikat közvetlenül a mérkőzés vége előtt kaptam. Bizarr volt. A következő hétvégén hatalmas ünneplő tömeg előtt buszról ünnepeltük meg a Ligakupa-győzelmet. Nagyon hideg volt, de mégsem fáztunk. Csodálatos nap volt.

Mit tudtál kezdeni a Middlesbrough szurkolóinak olykor élesen gúnyolódó dalaival, amelyek téged sem kíméltek?
Sam Loughran, Instagram
Énekeltek, és ez jó. Mindig is díjaztam ezeknek az eredetiségét, tele voltak humorral. Emlékszem, egyszer a Liverpoollal léptem pályára egy frissen feljutó csapat ellen, és kényelmesen vertük meg őket, amikor egyszer csak meghallottam a nézőtérről: „Premier League? Ne tréfáljunk már!”. Azt akarták viccesen kifejezni, hogy ez a színvonal alacsony nekünk. Nagyon szerettem ezt a fajta iróniát.

A holland válogatott elődöntőt játszott a 2004-es Európa-bajnokságon, te viszont csak egyszer léptél pályára az egész tornán. Biztosan rossz volt. Miért ért utána nyáron hirtelen véget a történet a nemzeti csapattal?
Wim de Jong, Amszterdam
A torna után már csak egyszer szerepeltem címeres mezben, a szövetségi kapitány, Marco van Basten második meccsén. Végigjátszottam a kilencven percet, de soha többet nem hívtak. Nem tudom, miért, senkivel nem beszéltem utána. Négy évvel később, a 2008-as Európa-bajnokság negyeddöntőjére Oroszország ellen a barátaimmal mentem ki, a nézőtérről néztem a találkozót. A sógorom, John Heitinga szerezte a jegyeket. Narancssárga dresszben és kalapban voltam, senki sem ismert fel. Nagyon szórakoztató volt a másik oldalról szemlélni az eseményeket.

”MINDIG IS NAGYON DÍJAZTAM AZ ANGOL DRUKKEREK HUMOROS RIGMUSAIT”

Hogyan derült ki 2005-ben, hogy a Liverpool érdeklődik irántad? Más kluboktól is érkezett ajánlat?
Jack Stewart, Tring
Egykori barcelonás csapattársam, Luis García hívott fel, és jelezte, hogy
az angolok érdeklődnek irántam. Nem sokkal az előtt történt, hogy a csapat BL-döntőt játszott a Milan ellen. Akkor Guadeloupe-on nyaraltam, de már tudtam, hogy esetleg a Liverpoolban folytathatom. A szállodában néztem, hogyan állnak fel háromgólos hátrányból, majd nyernek tizenegyesekkel. Nem sokkal később megkötöttük a megállapodást.

A kétéves liverpooli munka nem volt maradéktalanul sikeres

Hogyan jellemeznéd a liverpooli időszakot?
David Elton, Belfast
Két nagyon szép idényt töltöttem ott, de végig sérülések nehezítették az életemet. Az első évadomban elszakadt a keresztszalag a jobb térdemben. Jól emlékszem, mert a csapat aznap indult Japánba a klubvilágbajnokságra, amikor én az Egyesült Államokba műtétre. Ezzel együtt is jó emlékeim vannak. Rafa Benítez néha odajött hozzám az edzésen, és bizonyos dolgokkal kapcsolatban a véleményemre volt kíváncsi. Az is érdekelte, lennék-e edző a jövőben. Olyan nevekkel jártam a tanfolyamra, mint Jamie Carragher, Steven Gerrard vagy Sami Hyppiä, de egy idő után abba kellett hagynunk, nem volt rá elég időnk.

Mit éreztél, amikor a 2007-es, Milan ellen elveszített BL-döntő után – ahol amúgy kezdő voltál – ott kellett hagynod a csapatot? Benítez mit mondott?
Danny Matthews, Liverpool
Addigra már átbeszéltük a jövőmet, és eldöntöttem, hogy megyek. Két évre írtam alá 2005-ben, de sokat ültem a kispadon sérülések miatt. A második idényemben számos BL-meccsen pályára léptem, de a bajnokságban nagy volt a rotáció. Maradhattam volna, de el kellett volna fogadnom, hogy csökkentik a fizetésemet, mivel Benítez új játékosokat akart. A döntés az enyém volt, az vezérelt, hogy minél többet legyek pályán.

Mit gondoltál akkoriban a Marseille-ről? Mifelénk a szurkolók nem szégyellősek, és megmondják, mit gondolnak egy futballistáról…
Jeremie Bisset, Marseille
Ez így igaz, nekem is elég furán indult. Nem jól alakult az első néhány meccsünk, és hirtelen alulról a negyedik helyen találtuk magunkat. A drukkerek alaposan feldúlták az edzőpályánkat, hogy elmondják, hogyan látják ezt az egészet. A Marseille szurkolói elég intenzívek tudnak lenni. Nem sokkal később távozott Albert Emon, és a helyére Éric Gerets érkezett. De még így is a harmadikok lettünk a 2007–08-as idényben, a rákövetkezőben pedig csak a Bordeaux tudott megelőzni bennünket. Az utolsó tizenegy bajnokiját megnyerte a rivális, pedig gyakran éppen csak az a szükséges egy gól jött össze nekik. Majdnem beleőrültem. Az egyik utolsó meccsünkön veszítettünk a Lyon ellen, és ezzel elúszott az aranyérem. Mégis, nagyon jól sikerült a marseille-i időszak.

„Fussunk! A Marseille szurkolói mérgesek!”

Híres esemény volt, amikor egy PSG elleni gólörömöd közben felugrottál egy narancssárga dobozra, ami beszakadt alattad. Vajon ki tudná utánad csinálni?
Darren Walsh, Facebook
Igen, az jó móka volt! Amíg egyedül álltam rajta, nem is volt baj, de amikor Brandao is mellém mászott, beszakadt. Remek viszonyban voltam ott a többiekkel. Egyszer ültem az öltözőben, amikor bejött egy új srác. Azt hittem, egy újabb francia, de kiderült, hogy angol. Nagyon elcsodálkoztam, mert az angolok ritkán mennek külföldre. Tyrone Mears volt az a Derbyből. Nagyon megkedveltük egymást. A szárnyaim alá vettem, mert egyáltalán nem beszélt franciául. Segítettem neki házat találni.

Mi történt azt követően, hogy a 2011–12-es idény végén otthagytad a Sunderlandet? Azért vonultál vissza az aktív játéktól, mert elfogadtad Rafa Benítez meghívását, és a segédedzője lettél a Chelsea-ben?
Jenny Hughton, Putney
Hivatalosan nem vonultam vissza. Még mindig nyitott szemmel jártam, hátha találok valamit, ami megfelel a családomnak és nekem. A kisfiunk mindössze két hónapos volt akkoriban. Kaptam ajánlatot Kínából is, de nem jött volna ki jól a lépés. A 2011–12-es idényben lehettem volna a Blackburn vagy a Celtic játékosa is. Amikor még csak tárgyaltunk, beszéltünk a pénzről is, de amikor megjelentem személyesen, hirtelen a felére csökkent az összeg. Nem annyira a pénz érdekelt, inkább az, hogy valami másképp lett, mint ahogy megbeszéltük. A Celticnél egy héten át kellett edzenem, hogy bebizonyítsam, megvan az erőnlétem. Minden jól ment, és egy barátságos meccsen is pályára léptem. Pénteken azt mondta Neil Lennon vezetőedző, hogy menjek haza a hétvégére, hétfőn mindent megbeszélünk. Aztán szombat este felhívtak, és közölték, hogy pont akkor nem tudnak szerződtetni, meg kell várnunk a januári igazolási időszakot. Úgy éreztem, harcban áll a menedzser és a vezetőség. Amikor Benítez megkeresett, és megkérdezte, lennék-e a munkatársa a Chelsea-nél, úgy döntöttem, nem várok további lehetőségekre. Így nagyjából ezen a ponton ért véget a játékos-pályafutásom. A Chelsea-nél aztán még rendszeresen edzettem a csapattal.

Együttéreztél Benítezzel, amikor a Chelsea szurkolói kijelentették, hogy nem akarják tovább látni a kispadon? Milyen volt a munka egy ilyen környezetben?
Anton Kolawole, Croydon
A teher leginkább Rafára nehezedett, nem volt könnyű dolga. A szurkolóknak csupán egy kisebb hányada nem örült az érkezésének, de valószínűleg az sem könnyítette meg a dolgát, hogy mindvégig átmeneti megoldásként emlegették. Általában elmondható, hogy nem sokat segít, ha a drukkerek nem állnak ott a vezetőedző vagy valamelyik játékos mögött. Addig sikeres idényt zártunk, a harmadikok lettünk a bajnokságban, elődöntőbe jutottunk az FA-kupában, és megnyertük az Európa-ligát.

Jelenleg a PSV segédedzője vagy. Honnan jött a lehetőség? Szívesen lennél egy nap vezetőedző?
Matthias Sommer, Bécs
Az után lettem főállású segédedző, hogy az előző vezetőedző, Mark van Bommel otthagyta a klubot. Korábban a támadókat treníroztam, most az a feladatom, hogy kielemezzem a teljesítményüket, majd kettesben leüljünk, és megbeszéljük a legfontosabbakat. Szóba kerül, hogyan futnak, és a döntések is, amelyeket egy támadás során meghoznak. Edzettem például Steven Bergwijnt, aki januárban a Tottenham játékosa lett. Sokat fejlődött abban, hogyan helyezkedjen a kapu előtt, és egyre jobbak lettek a támadásbefejezései. Hogy lennék-e vezetőedző? Ezt most nem tudom megmondani, a labdarúgásban nehéz a tervezés. Megvan az UEFA A-licencem, de a pro még hiányzik.

Egy szép pillanat az európai harcmezőn, méghozzá a Sunderlanddel

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. áprilisi lapszámában.)