Nagyinterjú: Andrés Iniesta

Szöveg Andy Mitten Portré Setszuda Hirojuki

Andrés Iniesta arca Kobe minden szegletében visszanéz ránk az utcán. Japán hatodik legnagyobb városában ott van a plakátokon, miközben a J1-et hirdeti, de megtalálható vonaljegyeken és kekszek csomagolásán is.

Kobe kikötőváros, a tenger és a hegyek között fekszik. Arra azonban hamarosan rá kell jönnünk, hogy a Vissel Kobe futballcsapat edzőpályája egyórányira van a belvárostól. Harmincórányi utazást követően, amelynek része volt repülés, vonat, metró, megint vonat és taxi, épp tíz perccel az edzés vége előtt érkezünk, hogy még találkozhassunk Andrés Iniestával.

Hideg, napos idő van, és mi vagyunk az egyedüli újságírók. Elnyargal mellettünk David Villa. A Vissel szert tett néhány igazán nagy névre, mert célul tűzte ki, hogy Ázsia legnagyobb labdarúgóklubja legyen. A bajnokságban eddig nem minden a terv szerint alakul, a 18 csapat közül a nyolcadik helyen végzett a városi csapat. A Császár-kupát viszont sikerült megnyernie januárban, ezért ott lehet az ázsiai Bajnokok Ligájában. Ez Iniesta 26. jelentős trófeája.

Az edzésnek vége, a 35 éves spanyol futballista, odajön hozzánk, aláír egy mezt az olvasóknak, és elkezdi megválaszolni a kérdéseiket.

Kinek a posztere volt kint a szobádban gyerekkorodban?
RedAnt10, Twitter
Pep Guardiola és Michael Laudrup képe, ők voltak a példaképeim, mindkettejükről volt kint poszter. Mellettük pedig Michael Jordan is ott volt. Nagy tisztelettel tekintettem rá, amikor a híres Chicago Bulls csapatában kosarazott.

Milyen volt az élet a kezdeti időben a La Masia akadémián, ahová tizenkét évesen kerültél?
Carlos Rodríguez, Barcelona
Nagyon nehéz volt ennyire fiatalon távol az otthonomtól. Egy kisvárosból származom, a neve Fuentealbilla, és ez igencsak messzinek tűnt Barcelonától az apám Ford Orionjával. Úgy edzettem, ahogyan a grundon is fociztam, az akadémián nem tudtam eljátszani, hogy könnyű egy kisvárosból bekerülni a Barcelonába. A családom eljárt meglátogatni, és bármikor hazamehettem, amikor nem volt futball. Az esetem egyáltalán nem volt egyedi, voltak velem olyan srácok is, akik sokkal messzebbről érkeztek. Persze még nem úgy volt, mint manapság, hogy a világ minden tájáról jöttek volna a játékosok.

Szia! Emlékszel még, hogy egy szobában laktunk a La Masián, és együtt melegítettünk, illetve tanultunk? Veled voltam aznap is, amikor először meghívtak a válogatottba.
Arnau Riera, Mallorca
Arnau! A mindenit. De jó, hogy hallok rólad, barátom! Jól emlékszem mindenre, még a családodra is. Jó kis csapat volt a Barca B, ott volt benne Thiago Motta, Fernando Navarro, Jordi López, Víctor Valdés, Roberto Trashorras és Oleguer. Az edzéseken a négy három hármas rendszert gyakoroltuk, amely Johan Cruyff irányítása óta a Barcelona sajátja. Passz, egy érintés, továbblépés, nyomásgyakorlás elöl, gyors labdavisszaszerzés. Ehhez nagyon technikásnak kell lenni. Te is nagyon jó voltál. Emlékszem, hogy a felnőttcsapattal edzettél, és néhány felkészülési mérkőzésen pályára is léptél, mielőtt Angliába távoztál volna (a Sunderlandbe – a szerk.). Sajnos néhányszor súlyosan megsérültél. Nekem nagyobb szerencsém volt.

Amikor először voltál kezdő a Barcelonában, állítólag valaki azt mondta, nem úgy nézel ki, mint egy futballista. Számított valaha a testmagasságod abban, hogy milyen középpályás vagy?
Tom Hutchings, Lincoln
Sosem tekintettem hátránynak, hogy alacsony vagyok, és sosem kértek meg arra, hogy olyan ellenfelet fogjak, aki két méter magas. Úgy éreztem, így sokkal több múlik a találékonyságomon, és tudtam, nem kell magasnak lennem ahhoz, hogy átjussak az ellenfelemen. Az, hogy alacsony vagy, néha még előnyös is lehet. Lionel Messi sem óriás, nem igaz? A labdarúgást lábbal a földön játsszák, és az alacsonyabbak közelebb vannak a földhöz.

A Barcelona akadémistájaként kitől tanultál a legtöbbet?
Jakob Batic, Instagram
Carles Puyol és Víctor Valdés nagyon sokat segített, amikor az első csapat tagja lettem. Pepe Reina jó volt hozzám, továbbá egy középpályás, akit Rúbennek hívtak. De amikor először hívtak meg az első csapatba, még mindig a második öltözőjébe mentem. Magam sem tudom pontosan, miért. Luis Enrique kérte meg az egyik őrt, hogy hívjon le, majd bemutatott a játékostársaknak. Nagyra értékeltem ezt a gesztust. Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán tudta, ki vagyok, de ő volt a rangidős és a csapatkapitány.

Milyennek találtad Louis van Gaalt fiatal játékosként?
Chris Coles, Salford
Ő a modern labdarúgás egyik legfontosabb edzője. Pontosan tudja, hogy mit akar, és ezt világosan képes is elmondani. Még úgy is, hogy nem a spanyol az anyanyelve. Bízott a fiatalokban, még akkor is, amikor nehéz idők jártak.

Melyik volt az a pillanat, amikor megtörtént a nagy áttörés?
Samuel Okoye, Lagos
Fokozatosan történt. Amikor meghívtak az első csapatba, azt éreztem, hogy mindenki nagyon gyors. A tempó a legnagyobb különbség. Ehhez nem lehet rögtön hozzászokni, idő kell hozzá. Alkalmazkodni és tanulni kell. Aztán az ember egyszer csak híres játékosokkal találja magát egy öltözőben, akik a világ minden tájáról érkeztek, és állandóan ott vannak a tévében, a hírekben. Ezek lesznek a barátaid. A következő lépésben már kaptam játéklehetőséget, de gyakran voltam csere. Xavi ugyanúgy. Egyedül Messi az, aki azonnal bekerült a csapatba. Én először csak húsz percet kaptam, később már harmincat. Az ember azt gondolja, hogy készen áll, de végül még nem. Ez a helyes módja egy fiatal beszoktatásának.

Mit tett Frank Rijkaard, amitől megfordult a Barcelona szerencséje a 2000-es évek közepén?
Keith Jenkinson, Canberra
Nagyon sok mindenen változtatott. A Barcelona nehéz időket élt az évezred kezdetén. Változott az elnök személye, tüntetések voltak, és hogy a csapat indulhatott a BL-ben, az csak Rivaldónak a 2000–01-es idény utolsó mérkőzésén a Valencia ellen szerzett mesterhármasának volt köszönhető. A csapat élén öt év alatt öt vezetőedző fordult meg, de aztán 2003-ban jött Rijkaard, és olyan labdarúgókat hozott magával, mint Deco és Ronaldinho. Van Gaal idején rengeteg holland játékosa volt a Barcelonának, Rijkaard viszont nem egyszerűen csak további hollandokat hozott, hanem hazai futballistákat is kipróbált, köztük például Xavit és Puyolt. A jelszava az volt, hogy lépésről lépésre, nem is kezdtünk el azonnal mérkőzéseket nyerni. Megértette a Barcelona játékfelfogását, és mindig azt mondogatta, hogy szeretné, ha örömet szerezne a játék. Tudta, hogy ha jól megy a csapatnak, akkor mindenki boldog lesz. Nagyon sokat voltam a pályán, de általában csereként álltam be. Akkor kaptam több lehetőséget kezdőként, amikor Xavi a 2005–06-os évadban megsérült.

„MESSIEK FIATALON MINDEN TERÜLETEN FEJLŐDNIE KELLETT”

Mennyire volt jó futballista Ronaldinho? És igaz a történet, hogy felhívott hajnali háromkor, és közölte veled, hogy a Real Madridba távozik?
Daniel Conway, London
Sohasem hívott fel hajnali háromkor. Valószínűleg akkoriban nem is én lettem volna az első, akit tárcsáz. Igazi varázsló volt a csapatban, mindig mosolygott, mindig boldog volt, és megőrült a labdarúgásért. Számára művészet volt a sport, ő pedig igazi művész. Teljes mértékben különbözött minden más játékostól, akivel valaha is dolgom volt. Néha csak néztem az edzésen, és azon gondolkodtam, vajon hogyan csinálja. Aztán a mérkőzéseken is ugyanazt tette, és a közönség nagyon megszerette. Nagyszerű fickó volt, csak az a kár, hogy nem maradt velünk tovább. A Bernabéuban két gólt szerzett, és még a Real szurkolói is megtapsolták.

Milyen volt közelről végignézni, ahogy Lionel Messi felnő?
Katie Hunt, Sheffield
Tizenhárom-tizennégy éves kora óta követtem figyelemmel, és már akkor is látszott, hogy más szinten futballozik. Sohasem felejtem el. Állandóan a labdát akarta. Agresszív volt vele. Minden fiatal játékosnak másban rejlik a tehetsége, ő taktikailag volt intelligens, viszont minden területen fejlődnie kellett még. És fejlődött is. Meg kellett tanulnia, hogy akkor is hatással legyen egy mérkőzésre, ha éppen nincs nála a labda. Meg is tanulta, részben annak köszönhetően, hogy az ellenfelei tudták, mennyire veszélyes. Pusztán attól, hogy ott volt a pályán, idegesek lettek a védők, márpedig egy ideges védő hibázik.

Szerinted is Messi minden idők legnagyobb játékosa? Ha igen, mikor jöttél rá erre?
Zi Csan, Szingapúr
Igen, szerintem is. Ő a legsokoldalúbb futballista, ráadásul hosszú időn át. Hogy melyik pillanatot emelném ki? Minden évből volna vagy hat.

Mi volt a legcsodálatosabb, amit valaha is láttál Messitől?
Asraf Szajid, Kuala Lumpur
A Bajnokok Ligája döntőjében mutatott teljesítménye 2009-ben Rómában és 2011-ben a Wembleyben. Sajnálom a Manchester United szurkolóit, de az volt a legerősebb Barcelona. A mai napig nem értem, hogyan ugrott ennyire magasra a fejes gól előtt.

A 2006-os BL-döntőben a félidőben álltál be. Hogyan emlékszel erre a mérkőzésre?
Jordan Welsh, London
Nagyon nehéz mérkőzés volt Párizsban. A félidőben egy nullás hátrányban voltunk, de az Arsenal csak tíz emberrel játszott. A második félidőben sokkal többet volt nálunk a labda, de Víctor Valdésnak így is kellett néhány hatalmasat védenie. Nehéz győzelem volt.

Hogyan változtatta meg Pep Guardiola a Barcelonát, és mit tett személyesen érted?
Cal Pattinson, Instagram
Mindent megváltoztatott, de csak egy kicsit. Például azt mondta a két középső védőnek, hogy miután megszerzik a labdát, váljanak szét, és induljanak el előre. Gyorsabb lett a támadásunk, és a kapus is része lett, így többen voltunk. A védők előtt a tengely előrébb mozdult, és lett ott egy új játékosunk Sergio Busquets személyében. Guardiolának köszönhetően megváltozott a területről alkotott minden korábbi elgondolásom. Irányításával sokkal kreatívabban kellett megtalálnunk magunknak a helyet. Az edzésen is gyakoroltuk, nem volt szabad beszaladnunk egy kijelölt vonal mögé. Mindig azt kutatta, miből kovácsolhatnánk újabb előnyt. Azt is ő találta ki, hogy minél előrébb nyomoljunk, ami azt jelentette, hogy keményebben megküzdöttünk a labda visszaszerzéséért. Az ellenfelek általában nem tudták, hogyan állítsanak meg bennünket, ha utat törtünk magunknak. Pedig neki is nehezen indult, több mérkőzést is elveszítettük. Rögtön az első meccsén egy nullra kaptunk ki a Numanciától. Ez hatalmas sokkot jelentett, mivel kis csapatról volt szó. Összehívott bennünket, és azt mondta, ha megbízunk benne, és tesszük, amit mond, akkor nyerni fogunk. Így lett, tényleg nyertünk. A csapatok azzal róják le a tiszteletüket előtte, hogy elkezdték másolni a módszereit. Megváltoztatta a labdarúgást.

Kering egy történet, hogy bementél hozzá rögtön a legelején, amikor nem mentek jól a dolgok, és arra kérted, hogy ne változtasson semmin, mert meg voltál róla győződve, hogy sikerre vezeti a csapatot. Ez igaz?
Rob Walton, Portsmouth
Igen, így volt. Ez néhány nappal az után történt, hogy a Numancia megvert bennünket. Nagy teher nehezedett a vállára, hiszen a Barcelonáról van szó. Én már tizenkét éves korom óta tudom, hogy mekkora ott a nyomás, de egy edző esetében ez még sokkal nagyobb. Sokan kezdték már megkérdőjelezni a munkáját. Nem volt könnyű, ráadásul nem volt tapasztalt szakember, aki hozzászokott volna ehhez. Amikor ő szenvedett, a játékosok is szenvedtek. Ráadásul nem csak arról volt szó, hogy velem mi lesz. Az előző idényt gyengén zártuk, és négy egyre kaptunk ki a bajnokságot megnyerő Real Madridtól. A szurkolók nem örültek, de egyikük sem láthatta, mennyit edzettünk a skóciai felkészülés során. A csapat játékosainak tetszett a munkamódszer, és sokkal egyértelműbb stílust képviseltünk, mint korábban. Teljesen egyértelmű volt, hogy mit akar, és remekül kommunikálta. Az volt a legkevesebb, hogy megkértem, ne változtasson semmin.

Guardiola elhíresült mondása Xavihoz így szólt: „Te túlélsz majd engem, és Iniesta túlél mindnyájunkat”. Mikor hallottad először, és mire gondoltál, amikor meghallottad?
Peter Wilson, Sunderland
Csodálatos érzés, amikor nagy emberek tisztelettel szólnak rólad, különösen, ha épp szükséged van erre. Mindketten idősebbek voltak, mint én, és nagyon tiszteltem őket.

Milyen volt a partneri viszonyod Xavival? Hogyan alkothattatok ennyire csodálatos egységet a pályán?
Charlotte Hugill, Dundee
Nem hirtelen született meg ez az egység. Bár más korcsoportba tartoztunk, ugyanabban a rendszerben nőttünk fel, és ugyanazt csináltuk idényről idényre. Ez a nagy előnye a Barcelona rendszerének. A kemény munka, a sok gyakorlás, az, hogy odafigyeltünk az edzőinkre, mind kifizetődött. Mindnyájan ugyanazt gondoltuk, szerintem valamilyen megérzés alapján. Hittünk a klub rendszerében. Eltökélten követtük példaképünket, Pep Guardiolát, és reméltük, hogy egyszer mi is az első csapatban játszhatunk majd. Ez volt a nagy álmunk, de a legtöbb ember nem tudja valóra váltani a sajátját. Nekünk sikerült. Más játékosok voltunk, de nagyon sok volt bennünk a közös. A futballtól távolabb is hasonlítunk egymásra, és mindig nagyon jól kijöttünk egymással. Xavi normális fickó, nyugodt, családcentrikus. Minden apró kérdésben jól kapcsolódunk egymáshoz.

Nem zavart, hogy mindig együtt emlegettek benneteket: Xavi és Iniesta. Sosem egyénileg. Amúgy meg miért nem azt mondták, hogy Iniesta és Xavi?
Stu Taylor, Nottingham
Hallottam sokszor az utóbbi verziót is. Talán azért lehetett gyakrabban elöl, mert négy évvel idősebb nálam. Hamarabb lett a labdarúgás része, talán ezért mondják inkább az ő nevét először. Nem nagy ügy.

Még mindig a hatása alatt vagyok, ahogyan a Barcelona megnyerte azt a BL-elődöntőt a Stamford Bridgeen a hatalmas bombagóloddal. Kivégezted a Chelsea-t. Mit jelentett neked ez a pillanat?
Sam Walker, Instagram
Varázslatos volt. Az önfeledt örömé. Életem egyik legnagyobb momentuma volt, ráadásul nagyon fontos is, anélkül nem lett volna hat trófeánk abban az idényben. Tudom, hogy a Chelsea-drukkereket nagyon megviselte, de volt olyan is a történelemben, amikor mi szenvedtünk ellenük. A futball már csak ilyen. Remélem, ők is élvezték, hogy a világ két legjobb csapata ütközött meg egymással.

Nagyon rossz volt, hogy a teljes 2009-es BL-döntőt fájdalomban játszottad végig, miután a combod sérült volt?
Nat Green, Crawley
Igen. Azt mondták, ne lőjek, hogy ne rontsak a helyzetemen. Nem lehet az ember vakmerő az ilyen szituációkban, és nem mondhatja azt, hogy minden rendben, ha mégsincs. A csapattársakkal is kiszúr, és sokkal súlyosabb sérülést is összeszedhet. Én viszont nem voltam annyira rossz bőrben, hogy ne játszhassak, és jó mérkőzésen küzdöttem egy kemény csapat ellen. A Manchester United jobban kezdett, és több lehetősége adódott, de amikor Samuel Eto’o betalált, megnyugodtunk, és sokkal hatékonyabb passzos játékba kezdtünk. Abban az idényben tripláztunk, a Barcelona korábban sohasem tett még ilyet.

„MINDENKI AZT HITTE, ÚJABB TEHETSÉGES SPANYOL VÁLOGATOTT SZEREPEL LE”

Milyen érzés volt 2009 és 2011 között mindennap úgy felkelni, hogy bármelyik csapat kerül az utatokba, biztosan átgázoltok rajta?
Shawn Armstrong, Facebook
Az ember önbizalma olyan nagy ilyenkor, hogy élvezettel jár el minden egyes edzésre. Tele voltunk erős játékosokkal, erős vezetőedzőnk volt és profi stábunk. Ezek csodálatos évek voltak. Talán a Wembleyben játszott finálé volt a csúcs. Azt hiszem, az volt a legjobb mérkőzésünk Guardiola vezetésével, vagy talán az, amikor öt nullra vertük a Real Madridot a Camp Nouban 2010 novemberében.

Mit éreztél, amikor Pep Guardiola négy év után úgy döntött 2012-ben, hogy otthagyja a Barcelonát. Meglepett?
John Adeyemi, Abuja
Nagy meglepetést okozott, de ez a munka sokat kivesz az emberből. Tiszteletben tartottuk a döntését, de amint értesültünk róla, már csak az érdekelt, hogy ki követi. Mindannyian nagyon örültünk, amikor kiderült, hogy Tito Vilanova, aki nagyon jól ismerte a módszereinket.

Mi a kedvenc emléked a Real Madrid elleni El clásicókról?
Karl Langford, Peterborough
Ha többet is választhatok, akkor az, amikor az otthonunkban vertük meg őket öt nullra, vagy amikor idegenben hat kettőre 2009 májusában, esetleg az, amikor négy nullra nyertünk a Bernabéuban 2015 novemberében. Ez a találkozó nemcsak az eredményről szól, ez a világ két legnagyobb klubjának összecsapása. Vannak más nagy összecsapások is, amelyek során azonban a csapatok megfojtják egymást, mert túlságosan félnek, hogy kikapnak. Egy El clásicón ilyesmi sohasem történik meg. A Real és a Barcelona mindig nyerni akar, és ez látványos játékot, sok gólt eredményez.

Korábban beszéltél arról, hogy a 2010-es világbajnokság előtt depresszióban szenvedtél. Hogyan befolyásolt ez téged, és miért alakult ki?
Cheryl Reid, St Albans
Az ember sohasem tudja, hogy miért van ez, de rosszul éreztem magam. Nem voltam jól a bőrömben. Fel kellett töltődnöm valahogy. A csapattársaimmal nem beszéltem erről, de a klub orvosaival igen, és erre büszke vagyok. Vannak szakemberek, akiknek az a dolguk, hogy ilyen esetben segítsenek. Szerencsés vagyok, mert ott volt a családom és a labdarúgás. Szép lassan elkezdtem jobban érezni magam.

Mit éreztél, mire gondoltál, amikor Spanyolország egy nullra kikapott Svájctól a 2010-es világbajnokság első csoportmeccsén?
Fernando Silva, Peckham
Feszült voltam. Nem mondhatnám, hogy kétségbeestem, de volt egy kis feszültség, mert váratlanul ért bennünket. El lehet veszíteni egy csoportmeccset, de kettőt már nem. Az emberek rögtön arra gondoltak, hogy íme, egy újabb tehetséges spanyol válogatott, amelyik elbukik egy nagyobb tornán. De már nem foglalkoztunk az ilyesmivel, mert két évvel korábban megnyertük az Európa-bajnokságot. Ezenkívül Svájc ellen kimondottan jól játszottunk, sok helyzetünk volt, és tudtuk, hogy hátra van még két mérkőzés. Éltünk is a lehetőséggel.

Hogyan értékelted, ahogy a hollandok eljutottak annak a vébének a döntőjéig?
Ruslan Aiman, Instagram
Kemények voltak, nagyon jól játszott a válogatott, és a döntőben is kiválóak voltak. Néha viszont eldurvultak, és hiányzott a tisztelet. Még szerencse, hogy mi nyertünk a végén.

Sejtetted volna valaha is, hogy az első spanyol világbajnoki cím a te góloddal lesz meg, miközben ahhoz szoktál, hogy te adod a gólpasszokat?
Ben Tyler, Twitter
Nem gondoltam volna, mert nem a gól a fő profilom. A mezemre Dani Jarque nevét írtam fel, de csak akkor készültem megmutatni, ha nyerünk, és ünnepelhetünk. Azt akartam, hogy a családja, a barátai és a szurkolók a világbajnoki cím mellett lássák a nevét. Nagyon örülök, hogy így tettem, és hogy ma sokan ismerik a nevét a világon. Nagyon szomorú, ami vele történt (az Espanyol edzőtáborában 26 éves korában halt meg – a szerk.), örülök, hogy a mai napig emlegetik őt.

A spanyol válogatott rengeteg sikert elért, hogyan sikerült kiküszöbölnötök azt a hatalmas klubrivalizálást, ami a hazai bajnokságot jellemzi? Nem volt Real Madrid–Barcelona ellentét?
Max Pollard, Twitter
Viccek mindig is születtek, és ezeket gyakran Gerard Piqué kezdte, de természetesen
viselkedtünk. Hosszú ideje ismerjük egymást, tizenöt-tizenhat éves korunk óta játszottunk együtt, van olyan realos, akit régebb óta ismerek, mint egyes barcelonás csapattársaimat. Persze, néha egymásnak feszültünk egy-egy El clásicón, de csak azért, mert nagy volt a versengés, és mindenki nyerni akart. Ezen nem akarok változtatni, a szurkolók is ezt kívánják. Ugyanakkor tudtuk, hogy a spanyol válogatottat sikerre vihetjük, de ehhez kell a megfelelő csapatszellem.

A spanyol válogatott tornát nyert 2008-ban, 2010-ben és 2012-ben is. Mi romlott el a 2014-es világbajnokságra?
Mel98x, Twitter
Olyan, mintha csak valami kivétel történt volna, pedig nem könnyű a győzelem. Mindennek együtt kell állnia. Láthattuk 2016-ban és 2018-ban is, hogy mennyire nehéz. Nagyon sok tényező befolyásolhatja a sikert. Az egyetlen megoldás a győzelem, csak éppen ez a legnehezebb. A 2014-es brazil világbajnokságon nem voltunk rendben, és megtanultuk a keserű leckét, hogy aki nincs rendben, azt bárki megveri.

Felfoghatatlanul sok, huszonhat jelentősebb címet nyertél, köztük kilenc spanyol bajnokit, négy BL-t, vébét és két Eb-címet. Belegondoltál már? Melyik a kedvenced?
Robbie Putrill, Wakefield
Mindez igaz. Megtörtént. Nem egyszerűen csak beteljesült az álom, a valóságban minden sokkal jobb. Mindegyik csodálatos volt, de a legmagasabb szint mégiscsak a világbajnokság és a Bajnokok Ligája. Ezek közül nem tudok választani.

Nem sajnálod, hogy sohasem nyerted el az Aranylabdát? Te maradtál alul, amikor Leo Messi megkapta 2010-ben.
Timothy Anaba, Twitter
Nem sajnálom, nem is vagyok szomorú. Sok dolog van a világban, amin el lehet keseredni, de örülök, hogy sokan tudják, mit tettem, mit értünk el a csapattal. Messi nyert, de büszke vagyok rá, hogy ugyanabban a csapatban futballozhatok, amelyikben ő. (FFT: Tudtad értékelni, hogy a France Football nemrég magyarázkodott amiatt, hogy egyszer sem te kaptad az elismerést?) Ami történt, megtörtént. Messi megérdemelte. Amúgy meg én voltam a második 2010-ben és a harmadik 2012-ben.

Peter Crouch azt állította, hogy egyszer összefutottatok nyaralás közben, és megkérted őt egy közös fotóra. Ez igaz?
Ally Darlow, Twitter
Igen, bár abban nem vagyok biztos, hogy ki kért meg először kit. Összefutottunk, és beszélgettünk. Nem beszélek angolul, de értem. Nagyon mókás figura, és örülök, hogy sohasem kellett fognom őt.

Mi futott át az agyadon, amikor ott ültél a Camp Nou gyepén, miután véget ért az utolsó meccsed a Barcelonában?
Yorben Geerinckx, Twitter
Emlékek. Érzelmek. Pillanatok. Ez a kedvenc stadionom. Ha a Camp Nou tele van, nincsen semmi hozzáfogható. Alig látszik a teteje, amikor a pályán focizol. Hosszú ideig voltam ott, jelentős része az életemnek. Akkor pedig tudtam, hogy az az utolsó mérkőzésem a Barcelonában. Tudtam, hogy elérkezik ez a pillanat, és azt is, hogy nem lesz könnyű. Akartam néhány percet, hogy kiélvezzem a pillanatot, a bánatot és az örömöt egyaránt.

Mi volt a legfontosabb szempont, hogy végül Japánt válaszd, és szerinted mi ma a legfontosabb a japán futball számára? Kipróbáltad már a szumót?
Nathan Gisby, Twitter
Először nehéz volt megszoknom, mert nagyon más. A csapatok szinte mind egyenlő erejűek, és meg kellett szoknom, hogy egy olyan együttesbe kerültem, amely nem nyer minden héten. Vannak itt barátaim, köztük David Villa és Sergi Samper. A japánok kedvesek, a családom jól érzi itt magát. Beilleszkedtünk, jó életünk van, és még érzek motivációt a labdarúgáshoz. A stadionok és a szurkolók megnyerőek. A szumót még nem próbáltam, de Podolski igen, és nyert is.

Gondolkodtál már azon, hogy esetleg edzőként folytasd? Ebben az esetben visszamennél a Barcelonához, esetleg Xavival?
Oli Collins, Instagram
Egyelőre még játékos vagyok, és kimondtam, hogy negyvenéves koromig szeretnék a pályán maradni, ha a testem engedi. Amikor visszavonulok, azt hiszem, szívesen foglalkoznék az edzői munkával. Vannak más dolgaim is, például a borászatunk jól teljesít, nagyon fontos nekem és a családomnak is. Ott van még a Mikakus edzőcipőmárka, ami modern és divatos. Azon gondolkodunk, hogy itt, Kobéban nyissuk meg az első boltunkat.

Scholes, Gerrard vagy Lampard?
Ridho Irwansyah, Twitter
Nem könnyű! Három brutális labdarúgó, három klublegenda, három olyan ember, aki saját korszakának a legjobbja volt. Sokat jelentenek azoknak, akiknek a futball az életük.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)