10. Real Madrid – FC Barcelona 2-3 (1997/98) A vendégek Rivaldo révén már az 5. percben megszerezték a vezetést, ami ki is tartott a szünetig. A fordulás után Raúl nagyon hamar egyenlített, alig két perccel később viszont Luis Enrique ismét a Barcelonát juttatta vezetéshez. A Real Madrid nem hagyta annyiban, és a 61. percben Suker góljával egyenlített, ám a végén mégis a Barcelona-szurkolók örülhettek, Giovanni ugyanis egy kontra után kialakította a 2-3-as végeredményt. A szezon végén a Barcelona bajnoki címet, a Real Madrid Bajnokok Ligája győzelmet ünnepelhetett. Real Madrid: Cañizares, Panucci (Jaime S. 74.), Hierro, Sanchís, Roberto Carlos, Seedorf, Redondo, Amavisca (Morientes 82.), Raúl, Mijatovics és Suker. Barcelona: Hesp, Ferrer, Couto, Reiziger, Sergi, Figo, Oscar Garcia (Amor 77.), De la Peña (Abelardo 25.), Luis Enrique, Rivaldo és Stoichkov (Giovanni 54.) Gólszerzők: Raúl (48.), Suker (61.) ill. Rivaldo (5.), Luis Enrique (50.), Giovanni (80.)
9. FC Barcelona – Real Madrid 3-3 (2006/07) Mindkét csapat Bajnokok Ligája kudarc után várta a legújabb klasszikus összecsapást, ehhez képest az elmúlt néhány év egyik leggrandiózusabb meccsét játszották a felek. A több mint egy félidőn át emberelőnyben játszó Real Madrid Van Nistelrooy (2) valamint Sergio Ramos góljaival háromszor is vezetett a Nou Campban, ám Messi háromszor villant katalán oldalon, és a 92. percben szerzett találatával a Barcelona végül megmentette az egyik pontot. A bajnokságot mégis a remekül hajrázó Real Madrid nyerte. Barcelona: Valdés; Oleguer, Puyol, Thuram, Márquez (Gudjohnsen, 81.), Deco (Belletti, 71.), Xavi, Iniesta, Messi, Ronaldinho és Eto'o (Sylvinho, 46.). Real Madrid: Casillas; Salgado, Sergio Ramos, Helguera, Torres, Fernando Gago, Diarra, Raúl (Robinho, 61.), Guti (De la Red, 82.), Higuaín és Ruud Van Nistelrooy. Gólszerők: Messi (11.), Messi (28.), Messi (92.) ill. Van Nistelrooy (4.), Van Nistelrooy (12., tizenegyesből), Sergio Ramos (73.)
8. Real Madrid – FC Barcelona 4-2 (2004/05) „Viva la Liga!” – emelte ki a meccs másnapján a Marca, amivel arra kívánt utalni, hogy a Real Madrid a klasszikuson aratott győzelmével ismét életet lehelt a spanyol bajnokságba. Hazai részről Zidane, Ronaldo, Raúl és Owen volt eredményes, míg a listavezető katalán óriásnál előbb Eto’o, majd Ronaldinho talált be. A döbbenetes egyéni alakításokat hozó El Clásico után Vanderlei Luxemburgo csapata hat pontra közelítette meg a Barcát, amely a szezon végén ettől függetlenül megnyerte a bajnokságot. Real Madrid: Casillas; Salgado, Helguera, Pavón, Roberto Carlos; Beckham, Gravesen, Raúl, Zidane (Celades, 89.); Owen (Figo, 81.) és Ronaldo. Barcelona: Valdés; Belletti, Puyol, Oleguer, Van Bronckhorst; Giuly (Maxi López, 66.), Xavi, Márquez, Iniesta; Eto’o és Ronaldinho (Damiá, 76.). Gólszerzők: Zidane (7.), Ronaldo (20.), Raúl (46.), Owen (66.) ill. Eto’o (29.), Ronaldinho (73.)
7. Real Madrid – FC Barcelona 0-3 (2005/06) A nap, amikor a Bernabéuban is egy Barcelona játékosnak tapsolnak. A szenzációs formában futballozó Ronaldinho kétszer is bevette Iker Casillas kapuját, amit – jobb híján – még a madridi szurkolók is elismeréssel jutalmaztak. A végig enerváltan és ötlettelenül futballozó „királyi gárda” sima vereséget szenvedet katalán riválisától, a meccs összképe alapján a csapatok között nagyobb is volt a különbség, mint három gól. A hazai vereség megalapozta Vanderlei Luxemburgo menesztését, és a Barcelona bajnoki címét. Real Madrid: Casillas; Salgado, Sergio Ramos, Helguera, Roberto Carlos; Beckham, Pablo García (Baptista, 66.), Raúl (Guti, 58.), Zidane; Robinho és Ronaldo. Barcelona: Valdés; Oleguer, Puyol, Márquez, Van Bronckhorst; Xavi, Edmílson, Deco; Messi (Iniesta, 69.), Eto’o és Ronaldinho. Gólszerzők: Eto’o (15.) Ronaldinho (59.), Ronaldinho (77.)
6. FC Barcelona – Real Madrid 0-2 (2001/02) A két csapat szokatlan módon ezúttal a Bajnokok Ligájában randevúzott egymással, a tét a döntőbe jutás volt. Az este, amikor a szó legszorosabb értelmében egész Európa Barcelonára figyelt. A Real Madrid nehezen indított a Nou Campban, a gránátvörös-kékek az első félidőben többször is közel jártak a vezetés megszerzéséhez, a második félidőben azonban Zidane gólja megváltoztatta a leosztást. A vendégek átvették a játék irányítását, a hosszabbítás perceiben pedig egy kontra után másodszor is betaláltak, ezzel már a madridi visszavágó előtt eldöntve a továbbjutás kérdését. Barcelona: Bonano; Reiziger (Giovanni, 59.), Abelardo (Christanval, 72.), De Boer; Rochemback, Luis Enrique, Cocu, Motta (Gabri, 82.), Overmars; Saviola és Kluivert. Real Madrid: César; Salgado, Hierro, Helguera, Pavón, Carlos; Makelele, Zidane, Solari (Flavio, 89.); Guti (McManaman, 79.), Raúl. Gólszerzők: Zidane (55.) McManaman (91.)
5. FC Barcelona – Real Madrid 5-0 (1993/94) A Johan Cruyff vezette Dream Team történelmi vereséget mért a Real Madridra, amelynek egy pillanatig nem volt esélye a Barcelona ellen. A vendégek az első húsz percet még átvészelték, ezt követően viszont egymás után kapták a gólokat. Romário mesterhármast szerzett, rajta kívül Ronald Koeman és Iván Iglesias volt még eredményes. Gólszerzők: Romário (24.), Romário (56.), Romário (81.), Koeman (47.), Iglesias (86.)
4. Real Madrid – FC Barcelona 5-0 (1994/95) A sors furcsa fintora, hogy gyakorlatilag napra pontosan egy évvel később a Real Madrid megtorolta az 1994-ben elszenvedett csúfos vereséget, és a Bernabéuban 5-0-ra nyert a Barcelona ellen. Egy éve Romário teljesítményétől volt hangos a spanyol sajtó, míg most Zamorano ment fellegekbe, aki negyven perc alatt szerzett klasszikus mesterhármast. Egy alattomos belépő miatt Stoichkovot az első félidő végén kiállította a játékvezető, majd a fordulás után a Madrid még kétszer volt eredményes, Luis Enrique és Amavisca révén. Egy újabb emlékezetes, de még nem dobogós Clásico. Real Madrid: Buyo; Quique Sánchez, Sanchís, Milla, Lasa; Hierro; Luis Enrique, Laudrup, Amavisca; Raúl (Vázquez 66.) és Zamorano (Alfonso 77.). Barcelona: Busquets; Ferrer, Koeman, Abelardo, Sergi; Guardiola, Bakero; Javi Escurza, Hagi; Amor és Stoichkov. Gólszerzők: Zamorano (5.), Zamorano (21.), Zamorano (39.), Luis Enrique (68.), Amavisca (70.)
3. Real Madrid – FC Barcelona 2-6 (2008/09) Ki ne emlékezne a meccsre, hisz’ nem is volt olyan rég. Az első gólt a nagyszerű győzelmi sorozatot maga mögött tudó Real Madrid szerezte, ezt követően viszont hamar kétgólos előnyre tett szert Pep-Team. A második félidőben a Madrid egy gólra felzárkózott, de így sem kerülhette el történelme egyik legkínosabb vereségét: Sergio Ramos reménykeltő gólja után Henry, Messi és Piqué is bevette Casillas kapuját, teljessé téve a katalán fesztivált a spanyol fővárosban. A madridi „szettel” a Barcelona gyakorlatilag bebiztosította bajnoki elsőségét, és történelme egyik legfényesebb diadalát aratta. Real Madrid: Casillas; Sergio Ramos (Van der Vaart, 73.), Cannavaro, Metzelder, Heinze; Lass, Gago; Marcelo (Huntelaar, 60.), Robben (Javi García, 79.); Raúl és Higuaín. Barcelona: Valdés; Dani Alvés, Puyol, Piqué, Abidal; Touré (Busquets, 86.), Xavi; Iniesta (Bojan, 86.), Messi, Henry (Keita, 62.); Eto'o. Gólszerzők: Higuaín (14.), Sergio Ramos (56.) ill. Henry (18.), Puyol (20.), Messi (35.), Henry (58.), Messi (75.), Piqué (82.)
2. Real Madrid – FC Barcelona 0-5 (1973/74) A második helyre is egy Barca-siker ért oda, nem csak azért, mert a Bernabéuban a 0-5 önmagában is beszédes, hanem azért is, mert ez a győzelem teremtette meg a mai Barca-iskola alapjait. Johan Cruyff ekkor játékosként vezette sikerre szíve csapatát, stílusteremtő, lenyűgöző játékot bemutatva. A „tiki-taka” megszületett.
Real Madrid: Garcia Remon, Morgado, Benito, Zoco, Rubinan, Pirri, Netzer, Velazquez, Aguilar (Santillana), Amancio, Macanas.
Barcelona: Mora, Rifé, Costas, De la Cruz, Torres, Juan Carlos, Rexach, Asensi, Johan Cruyff, Hugo Cholo Sotil, Marcial (Tome).
Gólszerzők: Asensi (30.), Asensi (54.), Cruyff (39.), Pérez (65.), Sotil (69.)
1. Real Madrid – FC Barcelona 11-1 (1942/43) Minden idők legnagyobb arányú győzelmét a Real Madrid érte el az El Clásicók történelmében. A spanyol kupa elődöntőjében 11-1-re nyertek a fővárosiak, a meccsel kapcsolatban természetesen több szóbeszéd is kering: az egyik verzió, hogy a szünetben a spanyol polgárőrség néhány tagja megfenyegette a Barca-játékosokat, hogy ne merjenek ellenállást tanúsítani, míg mások azt mondják, hogy szintén a félidőben néhány madridi tisztviselő megvesztegette a katalán klub játékosait. A félidőben egyébként már 8-0 volt a Real Madridnak, így ha igaz a történet, ha nem, az biztos, hogy minden idők legnagyobb gólkülönbségű El Clásicójáról beszélünk. A több pedig már tényleg történelem.
Tóthpál Zoltán
