Pochettino bekapcsolta az oktatófilmet Guardiolának (elemzés)

---

Négy gól egy félidő alatt, ez már önmagában azt sejteti, hogy nem akármilyen meccset rendeztek szombaton a City stadionjában. Pedig az első félidőben még semmi jel nem utalt arra, hogy emlékezetes találkozót látunk majd, a szünet után azonban egy, de inkább kettő, talán három lapáttal is rátettek a csapatok. Végül 2-2-es eredmény született, ami minden szempontból a Tottenham számára volt hízelgőbb, de ez csak növeli a Spurs mesterének, Mauricio Pochettinónak az érdemeit. Merthogy a számok határozottan azt mutatják, hogy a City-nek bizony meg kellett volna nyernie a találkozót. Nem csak azért, mert a meccsen már két góllal is vezetett Pep Guardiola csapata, hanem minden lényeges mutatót figyelembe véve a City volt a jobbik csapat a meccsen. A hazaiak többet birtokolták a labdát (54-46%), ebből adódóan többet passzoltak, többet lőttek kapura, és eggyel több szögletet is végezhettek el a meccsen. Ez persze csak a látszat, és önmagában semmiképp nem mutatja meg azokat a hibákat, amelyeket a City és Guardiola elkövetett ezen a meccsen.

A legfontosabb adatok
Elmondhatjuk, hogy a City leginkább a Spurs tizenhatosa előtti tehetetlenségének köszönhette, hogy nem nyerte meg a találkozót: erre utal, hogy támadó harmadban összesen 178 átadást hajtott végre a City, míg a Spurs csupán 90-et, mégsem tudott ebből igazán előnyt kovácsolni. Ez a mutató két dologról árulkodik: az egyik, hogy a City nem volt elég rámenős az ellenfél tizenhatosánál, a másik, hogy a védelme finoman szólva is sebezhető volt. Ha megnézzük a passzkombinációkat, akkor nyilvánvaló, hogy a City játékát leginkább David Silva határozta meg, míg a Tottenhamnél Moussa Dembele játéka volt a középpontban, aki már-már mértani pontossággal futballozott: az egész meccsen mindösszesen két rossz átadása volt, ami óriási dolog, hiszen Dembele egyáltalán nem sablonos megoldásokra vállalkozott, ráadásul az egész pályát be kellett játszania a City ellen.

Sikeres passzkombinációk
A mellékelt hőtérképen is látszik, hogy David Silva mennyire fontos játékosa volt a Citynek a meccsen: a spanyol szinte minden támadásban benne volt, elképesztően sokat passzolt, és meglehetősen keveset is hibázott. A City másik kulcsembere, Kevin de Bruyne ugyanígy sokat volt játékban, nála viszont megfigyelhető, hogy sokkal pontatlanabb volt. A City első számú gólfelelőse, Sergio Agüero ezen az este egyértelműen visszafogottabban futballozott, de legalábbis mindenképpen kevesebbet futott a megszokottnál, talán ezért is tudott kevesebbet passzolni társainál. Érthetetlen, miért játszotta végig a meccset.

David Silva remekül futballozott a Spurs ellen
A végeredményt tekintve is nagy jelentősége volt még a két mester cseréinek: Guardiola már túlságosan későn kezdett el változtatni (az első cseréjét a 82. percben használta ki, mintha nem gondolta volna 2-1 után, hogy a Spurs még ki tud egyenlíteni), ellenben Pochettino remekül taktikázott, hiszen a szünetben beküldött Hjong-Min Szon szerezte csapata egyenlítő találatát.

Dembelének alig volt rossz passza a meccsen
A két kapus teljesítményét elemezve egy dolog nyilvánvaló: Guardiola filozófiáját ismerve nem meglepetés, hogy Claudio Bravót rengetegszer vonták be a játékba a csapattársak, viszont a másik oldalon Hugo Lloris is legalább ennyiszer avatkozott játékba lábbal, amire talán nem gondoltunk volna a meccs előtt.

A Spurs kapusa, Hugo Lloris is rengeteget passzolt
Lloris szerepe azért is érdekes, mert a Spurs a meccsen feltűnően keveset passzolt, elég pusztán megnézni a csapat egyik meghatározó játékosának, Harry Kane-nek a hőtérképét.

Harry Kane keveset volt játékban a City ellen
Összefoglalva, a City hiába dominált a labdával, ezen kívül nem tett eleget a győzelemhez, nem beszélve arról, hogy még figyelmetlen is volt, hiszen kétgólos előnyt engedett ki a kezéből. A meccsen tehát 2-2-es döntetlen született, de Pochettino taktikailag egyértelműen Guardiola fölé kerekedett, edzői pályafutása során amúgy már nem először.