És itt a legújabb Aranylabda még hiányzik is… (fotó: Twitter)
Lionel Messi a napokban kapta meg az ötödik Aranylabdáját, ezzel sokáig utolérhetetlen lesz, szakadék jön utána, még négy sincs senkinek, három is csak Cruyffnak, Platininek, Van Bastennek és Cristiano Ronaldónak (bár a France Football nemrég tette közzé, hogy Pelé idején is lehetett volna már Európán kívüli játékosokra is szavazni, a "Fekete Gyöngyszem" valószínűleg hétszer kapta volna meg – igaz, annyi még Messinek is összejöhet).
Így jó ideje megkerülhetetlen kérdés már, hogy Messi-e a világon valaha élt legjobb futballista?
Hosszabban: nem tudhatjuk meg soha, mert Messi – és a sors – nem adott rá nekünk lehetőséget, hogy megtudjuk, van ugyanis három súlyos hiányérzetem a pályafutásával kapcsolatban.
1. Soha nem játszott olyan klubcsapatban, amely nincs ott Iniesta és Xavi, vagy Suárez és Neymar – úgy is mondhatnám, hogy soha nem játszott még olyan klubcsapatban, amely ne lett volna megszakítás nélkül a top 3-ban a világon, még nélküle is.
2. Amikor olyan csapatban játszott, amelyben nincs ott mellette-mögötte az Iniesta, Xavi vagy a Suárez, Neymar duó, amikor tényleg neki kellett volna magára vállalni a vezér szerepét, amikor az ő kreativitására és intelligenciájára lett volna szükség, akkor rendre kudarcot vallott – ez pedig az argentin válogatott, amellyel soha nem nyert semmit.
3. Nem játszott a futballtörténelem olyan korszakaiban – a '60-as években és a '80-as, '90-es évek fordulóján – amikor domináns szerepet kapott a taktikában a védekezés, szívesen megnéztem volna azokban az időkben, amikor szinte minden élcsapat két emberfogóval, eg söprögetővel és két visszazáró szélső védővel-középpályással játszott.
Szóval, amíg Messi nem igazol át a Sunderlandbe, amellyel megnyeri a Premier League-et, vagy világbajnok nem lesz Argentínával, vagy vissza nem utazik az időben, addig felőlem bármennyi Aranylabdát nyerhet, a hiányérzet fennmarad.
