Biztos, hogy a Dragon Ballban ilyen jelenet is volt (fotó: goal.com)
Neymar vasárnap este olyan gólt lőtt a Villarreal ellen (videó itt), amilyet évszázadonként egyszer szoktak.
Ez nem véletlen volt, mint amikor vaktában ollózik valaki és vagy eltalálja a kaput/labdát vagy nem, nem is mázli kellett hozzá, mint a 30 méteres bombák többségéhez – úgy volt szemkápráztató, hogy mindvégig tudatos mozdulatsor után született, hajszálpontos kivitelezéssel.
Mellesleg biztos vagyok benne, hogy Messinek álmában sem jutott volna eszébe, hogy ilyen megoldást is lehet választani futballpályán, ő nyilván lekezelte volna, jobbról fedezve beszaladt volna vele az ötösig, aztán laposan begurítja, de most nem erről akarok írni.
Hanem arról, hogy valamilyen oknál fogva nem keltett olyan globális felzúdulást a gól, amilyet megérdemelt volna: nem állt le egy percre az autóforgalom tisztelgésül, nem szakították meg miatta a híradókat, nem verték félre a harangokat.
Komolyra fordítva: a számítógépes technológia rombolta le ennek a gólnak a mítoszát – már azelőtt, hogy a gól egyáltalán megszületett volna.
Hiszen a számítógépes játékok, amelyekben minden lehetséges, meg a fociról szóló – főleg távol-keleti – animációs filmek, vagy számítógépes grafikákkal készülő játékfilmek, reklámok már ezer ilyen hasonló gólt megjelentettek, azt a képzetet keltve, hogy az ilyesmi mindennapos a futballpályán.
Pedig dehogy, Neymar gólja kuriózum, és futballtörténelmi hőstetté kellett volna válnia – de digitális korunkban úgy hat, mintha csak egy animáció epigonja lenne.
