Amit kevesen hittek volna: 2000-ben Pérez tényleg át tudta vinni Figót Barcelonából Madridba (fotó: marca.com – archív)
A két spanyol óriás, a Barcelona és a Real Madrid elnökválasztásai már jó ideje arról szólnak, hogy a jelöltek megígérik egy-egy világsztár megvételét győzelmük esetén. De vajon mennyire lehet hinni nekik, és mennyire kérhető számon ez a győztesektől?
Ha visszatekintünk az elmúlt néhány elnökválasztásra, azt láthatjuk, hogy a Realnál nem szoktak a levegőbe beszélni. Az első, igazán hangzatos ígéret egy elnökjelölttől 2000-ben hangzott el, amikor is a ringbe szálló Florentino Pérez azt ígérte, megválasztása esetén garantálja, hogy a klubhoz szerződik a világ akkori talán legjobbja, a portugál Luís Figo, ráadásul a nagy rivális Barcelonától. Nos, ezzel az ígérettel nem is lehetett veszíteni, és 2000 nyarán valóban klubot váltott Figo, és lett a "Galaktikus-korszak" első alapköve. Két év múlva BL-t nyert vele (no meg persze a következő nyár nagy igazolásával, Zinedine Zidane-nal) a Real.
2006-ban Ramón Calderón lett a "királyiak" elnöke, aki két nevet is bedobott a kampány során: megígérte, hogy a holland Arjen Robbent a Chelsea-ből, a brazil Kakát pedig a Milanból átcsábítja. Elsőre ez nem jött össze, és mivel a következő években nem nyert BL-t a csapat, nagy volt rajta a nyomás is – ám becsületére legyen mondja, 2007-ben Robbent, 2009-ben pedig Kakát is megszerezte. Az már más kérdés, hogy egyikük sem lopta be magát Madridban a nézők szívébe, mindkettőjük megvásárlása utólag rossz döntésnek tekinthető.
2009-ben Florentino Pérez újra harcba szállt a Real elnöki posztjáért, és Cristiano Ronaldót ígérte a népnek. Láss csodát, Pérez nyert, CR7 pedig már költözött is Manchesterből a spanyol fővárosba.
A Barcelonánál viszont kicsit úgy tűnik, az ígérgetés inkább csak a "show" része, több volt a nagyotmondás, mint a tényleges tett.
Ez mondjuk nem vonatkozik Joan Gaspartra. Gaspart 2000-ben nyerte az elnökválasztást, és mindjárt négy nevet is ígért: azt mondta, szerződteti a francia világbajnok Emmanuel Petit-t, a holland Marc Overmarsot, a spanyol Alfonsót, és visszaviszi a Louis Van Gaal által "elüldözött" közönségkedvencet, Ivan de la Penát. Mind a négyüket sikerült is megszereznie (De la Penát csak kölcsönben), ugyanakkor egyikük sem váltotta meg a világot Barcelonában.
2003-ban Joan Laporta lett az elnök, aki David Beckhamet ígérte a Nou Camp népének. Ez viszont nem jött össze, Beckham inkább a Realban kötött ki, ezért Laporta utólag inkább azt az utat választotta, hogy ő nem is ígérte az angolt – holott erre számtalan bizonyíték volt.
2010-ben Sandro Rosell kettős ígéretet tett megválasztása esetére: Cesc Fabrégast visszacsábítja nevelőegyesületébe, valamint Robin van Persie-t is Barcelonába viszi. Fabrégast végül egy év késéssel, 2011-ben valóban megszerezte Rosell, ám Van Persie-t sohasem sikerült.
Most megint elnökválasztás közeleg Barcelonában, a jelöltek közül Joan Laporta Cristiano Ronaldót ígérte,Agustí Benedito pedig Paul Pogbát, akivel állítólag már fel is vette a kapcsolatot. Akárki is nyer, mélyen a zsebébe kell majd nyúlnia. Mert hogy számon fogják kérni, az egészen biztos…
