Játékoskeringő spanyol módra

Szurkolókként képesek vagyunk kedvenceinket isteníteni, és ha néhanapján ugyan nem muzsikálnak kedvünkre a pályán, hajlandóak vagyunk szemet hunyni gyengécske produkciójuk felett. De valljuk be, nem repesünk az örömtől, ha más csapathoz igazol, sőt, szinte már megbocsáthatatlan bűnnek számít, ha az a bizonyos másik, amiért elhagy minket, éppen a legnagyobb rivális. Akármennyire is közhelyesen hangzik, a futballban tényleg minden megtörténhet. Még az imént említett eset is. Nos, ha ,,mindennaposnak” nem is számít Spanyolországban, de általában néhány évente előfordul, hogy a futballisták átteszik székhelyüket Barcelonából Madridba vagy éppen fordítva. Zamora, Schuster, Hagi, Laudrup, Luis Enrique, Figo, Ronaldo, Eto’o, Saviola, ha csak néhány labdarúgót szeretnék kiemelni a sok közül. Kezdjük talán a sort a valaha volt egyik legjobb spanyol kapussal, Ricardo Zamorával. Aki bár a kisebbik barcelonai csapattól, az Espanyoltól érkezett a fővárosba, de előtte három idényt lehúzott a gránátvörös-kékeknél is. 1929-ben rekordösszegnek megfelelő pesetáért költözött új csapatához, aminek 1936-os visszavonulásáig őrizte kapuját. Utolsó mérkőzése, mily meglepő egy Barcelona elleni spanyol kupadöntő volt, ahol még ujjheggyel sikerült hárítania az egyenlítésért hajtó Escolá lövését. Ő találta ki a zamoranát is, amelyet kizárólag csak kapusok kaphatnak meg. Saját maga háromszor nyerte el ezt a díjat: egyszer az Espanyol, míg kétszer a Real Madrid játékosaként.
Ugorjunk egy nagyot az időben és ne is álljunk meg egészen 2000-ig. A katalán szurkolók szemében a legnagyobb áruló címet minden bizonnyal Luis Figo érdemelte ki. Pedig a Nou Campban eltöltött öt év alatt valósággal istenítették a szurkolók; vezéregyénisége volt a csapatnak, mellyel bajnokságot, kupát és KEK-et is nyert. Távozását illető kérdésekre mindig az volt a válasza, hogy pályafutása végéig itt akar maradni, ezért a 2000-ben felröppent híreket, miszerint a portugál megállapodott Florentino Pérezzel az átigazolással kapcsolatban, sokan csak viccnek vették. Nos, mint ismert, Pérezt megválasztották elnöknek, Figo pedig mintegy 65 millió euróért Madridba költözött. Nem csoda, hogy kegyvesztett lett korábbi sikereinek helyszínén. Sőt, az egyik El Clásicón meg is kapta ,,méltó” büntetését árulásáért: minden egyes labdaérintését füttyszó kísérte, egy szöglet elvégzésénél pedig a könnyed nyári záporon kívül az öngyújtótól kezdve a disznófejig, minden hullott rá, ami a drukkerek kezébe került.
A másik oldalon is volt egy kellemesnek aligha mondható klubváltás. Talán nem kell bemutatnunk különösképpen Samuel Eto’o esetét sem. A fiatal tehetséget tizenhat éves korában igazolta le a Real Madrid, majd kölcsönadta a Leganés együttesének. Az 1998-as franciaországi vb-után visszakerült a Királyi Gárdához, ahol egy Espanyol elleni bajnokin mutatkozhatott be az élvonalban. Majd, a tavaszi szezonra csatlakozott hozzájuk, de ott sem termett számára babér, ezért a következő idényt már egy újabb egyesületnél, a Mallorcánál kezdte, és ott is maradt egészen 2004-ig. Ekkor a Real ismét vissza akarta rendelni Madridba, amikor bejelentkezett érte a Barcelona. ,,Nehéz szülésnek” számított a játékoscsere, de végül sikerült meggyőzni a Real képviselőit Eto’o eladásáról. A kameruni valósággal szárnyra kapott Katalóniában. Spanyol bajnokságot, Király Kupát, Szuperkupát, gólkirályi címet és Bajnokok Ligáját nyert a gránátvörös-kékekkel. 2009 óta viszont már az olasz bajnokságban kergeti a labdát.
A következő személy nem játékos ugyan, de néhányszor ,,tiszteletét” tette már számos sporteseményen. Ő pedig nem más, mint a magát ,,sportembernek” valló katalán Jimmy Jump. Legutoljára 2005-ben rohant be a pályára az örökrangadón, és már előre bejelentette, hétfőn ismét készül lecsapni. Ha hihetünk neki, ezúttal Mourinhót pécézte ki magának, de ha ez nem sikerülne, B-tervként CR7 is ott van a tarsolyában…
Érdemes lesz hát november 29-én az El Clásicót követni, és nyitva tartani a szemünket, mert elképzelhető, nemcsak Messiékre kell majd figyelnünk a pályán!
Breznyik Orsolya