Steven Gerrard több mint egy évtizede a Liverpool játékosa, az ott eltöltött idő alatt a klub legnagyobb legendái közé nőtt. Nyert FA-kupát, Bajnokok Ligáját, UEFA-kupát és Ligakupát is, játékát rengeteg egyéni elismeréssel díjazták, a bajnoki cím és a válogatott siker azonban még hiányzik a repertoárjából, utóbbit a 2010-es világbajnokságon lehetősége lesz pótolni.
Steven, a 2006-os vb–n kihagytad a büntetőt a Portugália elleni szétlövésben, és ezzel Anglia kiesett. Mit tanultál ebből a tapasztalatból?
Azt hiszem, azzal, hogy kihagytam a büntetőt, valószínűleg kicsit higgadtabb leszek legközelebb és jobban élek majd az alkalommal. Kicsit keményebben dolgozom ezért az edzéseken, hogy megtudjam, hogy mit fogok tenni. Minden elég gyorsan történ 2006–ban, és miután kihagytam a büntetőt éreztem, hogy jobban ki kellett volna használnom az időmet.
Mi játszódik le a fejedben, amikor odalépsz a 11–es ponthoz?
Ez hatalmas nyomás, de ez az, amit tennünk kell, meg kell próbálnunk kezelni a nyomást. Ezt 2006–ban nem tettem meg, de, ha ugyanilyen szituációba kerülök legközelebb, újra meg fogom próbálni és jobban megbirkózom a nyomással. De ez nehéz, ez nem olyan, mint edzésen egy laza büntető, itt rengeteg felelősséged van. Tudod, hogy otthon az összes szurkoló figyel, és amikor fáradt vagy és ilyen nagy nyomás nehezedik rád, akkor előfordulnak hibák, ez történt velem 2006–ban.
Említetted, hogy fáradt voltál a szétlövés alatt. Mi van a hosszabbítással? Mi történik a testtel és az elmével, amikor a játék ebbe a szakaszba ér?
Nagyon fáradt vagy. Kifogytál az energiából, kétségbeesetten várod a végét, de meg kell próbálnod koncentrálni, odafigyelni a végéig. Ez nagyon kemény, mert ezen a szinten nagyon gyors a játék, így 90 perc után elfogy minden erőd. A hosszabbításban jönnek a hibák. Amikor a test és az elme igazán fáradt, úgy látod, hogy a csapat hibákat vét, a játék egy kicsit lassabbá válik. Nyilvánvalóan a két csapat nem akar kikapni, így mindenki egy kicsit idegessé válik.
Ott vagytok a 2010–es világbajnokságon. Mi volt a selejtező sorozat fénypontja?
Nem hiszem, hogy ez egy pillanat volt, de, ha az egész sorozatot nézed, nagyon következetesek voltunk. Egy nagyon nehezen verhető csapattá váltunk, volt néhány kiváló produkciónk, de a legfontosabb, hogy még mindig keményen dolgozunk, hogy tovább javuljunk a világbajnokság előtt. Még mindig hosszú út áll előttünk.
Mit gondolsz, Fabio Capello, hogyan fog megbirkózni az első vb-jével?
Minőséget hozott a csapatba. Ő egy győztes, hihetetlen mennyiségű tapasztalata és figyelemre méltó sikerei vannak. Átültette a győztes mentalitást a csapatba.
Milyen felelősségeid vannak csapaton belül? Mit vár tőled Fabio Capello?
Az edző azt akarja, hogy szabadan játsszak, hogy magamat adjam. A baloldalon kezdek, de nem akarja, hogy egy helyen maradjak. Azt akarja, hogy játsszam be az egész pályát és olyan területekre törjek be, ahol gondot okozok az ellenfélnek és nem akarják, hogy ott legyek.
Te vagy a Liverpool csapatkapitánya, Angliának pedig a második számú kapitánya. Mi a különbség, amikor a karodon van a szalag, és amikor nincs? Ilyenkor nincs rajtad nyomás?
Nem egészen, teljesen ugyanolyan a kettő. Amikor Angliáért játszom, amikor nem én vagyok a kapitány, akkor is ugyanazt próbálom nyújtani, mint kapitányként és próbálok kimenni és példaként viselkedni, így segíthetek a csapattársaimnak. Tehát, bár szép dolog kapitánynak lenni és ez egy kiváltság, úgyis ugyanúgy fogsz hajtani, ha rajtad van a karszalag, ha nincs.
Anglia azt várja ettől a csapattól, hogy világbajnok legyen. Nyomja ez a teher a vállatok?
Mint játékosoknak, el kell fogadnunk, hogy elvárások és nyomás alatt játsszunk Angliáért. Mind a szurkolók, mind a média nagyon nagy szenvedéllyel bír az ország felé és sokat várnak tőlünk. Fontos, hogy mi, játékosok jól birkózzunk meg ezzel.
Néhányan azt mondják, hogy Angliának könnyebb csoportja lesz, mint sok másik. Mit gondolsz?
Elégedettek vagyunk a sorsolással és biztosak vagyunk abban, hogy továbbjutunk a csoportból, de ugyanakkor tiszteletet kell mutatnunk. Minden csapat fantasztikusan szerepelt, hogy kijutott a világbajnokságra és a csoportban mindhárom ellenfelünk (Algéria, Szlovénia, Egyesült Államok) Angliát akarja megverni. Tudjuk, hogy az életükért fognak játszani, úgyhogy biztosnak kell lennünk abban, hogy jól teljesítünk a győzelemhez.
Amikor az Egyesült Államok ellen fogtok játszani, az ellenfélnél néhány Premier League–ben szereplő játékos is lesz, mint például Jozy Altidore a Hull City–ből. Mit gondolsz róla, és hogy bánik vele a csapat?
Ő egy nagy, erős középcsatár. Szeret a védők mögé futni és problémákat okozni az erejével és a magasságával, úgyhogy az angol védőknek jól kell játszaniuk, hogy feltartsák. Fantasztikus védőink vannak, de nyugodtnak kell maradnunk, mert, ha időt és teret hagyunk Altidore–nak, ki fogja használni a lehetőséget.
Visszatekintve a régi világbajnokságokra, melyik játékosokra néztél fel gyerekként és melyik az, akit a legjobban csodálsz?
Zinedine Zidane a kedvenc játékosom, a (z egykori) francia kapitány. Csak nézni őt, ahogy játszik – azt, ahogy mozog, ahogy kezeli a labdát, ahogy passzol – egy abszolút kiváltság, rengeteg dolgot tanulhatsz tőle, ő egy zseni a labdával. Anglia részéről ott van Gazza (Paul Gascoigne). Szeretem nézni az olyan tehetséges játékosokat, akik ügyesek és Gazza talán az egyik legügyesebb angol játékos, így én ezt a kettőt mondanám.
Paul Gascoigne játszott az 1990–es olaszországi világbajnokságon, Gary Linekerrel az oldalán, aki 1986–ban hat góllal Aranycipős lett a mexikói vb–n. Mit gondolsz róla, a stílusáról, mint játékos?
Az ő stílusa a góllövés volt. A kapuhoz igazán közel felvette a jó pozíciókat és rengeteget lőtt innen. Számomra Gary Lineker egy legenda. Őt nézve nőttem fel és imádtam, ahogy lövi a gólokat 1986–ban és 1990–ben. Kalapot kell emelni előtte, mert gólokat lőni a legnehezebb dolog a futballban és neki nagyon jó érzéke volt ahhoz, hogy jókor, jó helyen legyen. (fifa.com)
