Hét évbe került, de – úgy tűnik – sikerült.
A Chelsea végre kilépett José Mourinho árnyékából, és az eredmény több mint figyelemre méltó. RdM Chelsea-je olyasféle futballal vezeti a Premier League-et, amely legalább annyira szexi, mint Arséne Wenger nagy Arsenaláé volt, vagy már-már olyan szórakoztató és látványos, mint Guardiola Barcelonájáé..
És mellesleg eredményes is. Nyolc forduló után hét győzelemmel és egy döntetlennel, 22 ponttal, 19-6-os gólkülönbséggel vezetik a Premier League tabelláját a Kékek, négy ponttal megelőzve a Manchester Unitedet és a címvédő Cityt.
Előbb a bútort, aztán a lányokat
Amikor Roman Abramovics, a Chelsea újdonsült tulajdonosa 2004 májusában az akkori idők csúcsgázsijával (évi 4,2 millió font) leszerződtette José Mourinhót, a világ legjobb és legszebben futballozó csapata lebegett a szeme előtt.
A Különleges kétségkívül eredményes volt: három idényben hat trófea, benne két bajnoki cím nem rossz egy olyan klubnál, amely előzőleg 1955-ben nyert bajnokságot.
Csakhogy volt két bibi: a BL-trófea nem volt a serlegek között, és a szuperhatékony, az ellenfeleket anakondaként megfojtó Mourinho-stílus nem tetszett a gyönyörködni vágyó orosz mágnásnak.
2007 szeptemberében a portugál „közös megegyezéssel” távozott a Stamford Bridge-ről.
Jött Avram Grant, majd Luiz Felipe Scolari, Guus Hiddink, Carlo Ancelotti, André Villas-Boas, és végül Roberto di Matteo. Voltak közben eredmények – Ancelotti 2010-es duplájától (bajnokság, FA Kupa) más klubnál hanyatt esett volna a tulajdonos -, de „Red Rom” részsikerekkel nem érte be, neki a BL-trófea kellett.
Villas-Boas segédedzője idén május 19-én azt is elhozta a főnöknek a müncheni Allianz Arenából. Roberto di Matteo a mennybe ment, majd hamarosan papírt is kapott hozzá: nem egészen egy hónappal később, június 13-án kétéves szerződést írt alá, neve mellől eltűnt a március óta viselt, oly megalázó „caretaker” jelző, immár teljes jogú menedzser.
A teljes jogkört erősítésre használta fel a 42 éves olasz: ugyan csak két játékost igazolt, de az a kettő nem volt olcsó – a belga Eden Hazard és a brazil Oscar együttvéve 57 millió fontot kóstált. (RdM leszerződtette a 21 éves Eden Hazard 19 éves öccsét, Thorgant is, de egyelőre csak a juniorba.)
Merész Hazard-írozás
És elkezdődött az idény.
A Charity Shield ugyan még a Manchester City vitrinjébe került (2-3 a Villa Parkban), de aztán beindult a kék hullám.
Nyolc meccsből hét győzelem a Premier League-ben – csupán a Queens Park Rangers tudott kicsikarni egy 0-0-s döntetlent -, a BL-ben 2-2 a Juventusszal, 4-0-s győzelem a Nordsjaelland otthonában. Az egyetlen szégyellnivaló eredmény a Szuperkupa-zakó, az 1-4 Monacóban augusztus 31-én a csúcsformában játszó, Falcao vezérelte Atlético Madridtól.
Ha ma játszanák azt a meccset, aligha születne hasonló eredmény.
De ettől eltekintve eredményesen, és ami Abramovicsnak talán még fontosabb, szépen futballozik a csapat.
Di Matteo bátran nyúlt a fiatalokhoz. A Hazard, Oscar, Mata támadó trió átlagéletkora 22 év, amikor ők hárman nekilódulnak, pánikroham vesz erőt az ellenfél játékosain. Mint tegnap a White Hart Lane-en – pedig Hazardnak még nem is volt kiemelkedően jó napja! A múlt és a jelen találkozott: Mourinho Chelsea-jének kulcsvédője, William Gallas ezúttal a Tottenham védelmének tengelyében próbálta megfékezni a megfékezhetetlen kék csikókat, minden eredmény nélkül.
Elöl Fernando Torres folytonos fenyegetést jelent, a Ramires, Mikel védekező duó kellőképpen érdes (Mikel) és kreatív (Ramires – emlékezzünk csak a Barcelonának ívelt góljára!).
Hátul az Ivanovics, Cahill, David Luiz, Ashley Cole négyes megfelelően takarít, Cahill még gólokat is rúg, az idényben eddig négyet, Petr Cech pedig – bár emlékezetes fejsérülése óta már nem az, aki volt – még így is ott van a földkerekség öt legjobb kapusa között.
Élet Terry és Lampard után
Ne tessék bökdösni, nem felejtettem ki John Terryt és Frank Lampardot, csupán annak a tizenegynek a játékát elemeztem, amely tegnap 4-2-re szétszedte az RdM korábbi főnöke, AVB irányította Tottenhamet.
Cech – Ivanovics, David Luiz, Cahill, A. Cole – Ramires, Mikel – Hazard, Oscar, Mata – Torres.
Emlékeznek még az alábbi csapatra?
Cech – Paulo Ferreira, Ricardo Carvalho, Terry, Gallas – Lampard, Essien, Makelele – Robben, Drogba, Duff.
A 2005-ös Chelsea, José Mourinho keze alatt.
Abból a tizenegyből egyetlen mezőnyjátékos sem játszott szombaton, illetve hazudok, mert Lampard a 90. percben beállt Hazard helyére, nyilvánvalóan az időhúzás szándékával.
Immár teljes az őrségváltás. John Terry ugyan a gusztustalan rasszista-ügy miatt négymeccses eltiltását tölti – csapatkapitányi tisztségét viszont megőrizhette, le a kalappal ezért a klubvezetés előtt! -, de Cahill tökéletesen helyettesíti, Lampard pedig hol befér, hol nem, az viszont figyelemre méltó, ahogy a világ legjobb gólszerző középpályásából nagyszerű védekező fedezetté gyúrta át a Kékek legendáját Roberto di Matteo.
Persze senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy Terryt és Lampardot még nem fogja nyugdíjazni RdM, sokszor játszanak ők még akár együtt is a Chelsea-ben, de a jelzés egyértelmű: nélkülük is, sőt, inkább nélkülük fut a szekér.
A jövő tehát elkezdődött a Stamford Bridge-en.
A futballtörténelemben egyedülálló módon úgy, hogy előbb jött az eredmény – májusban BL-diadal, FA Kupa-győzelem -, és csak utána indult be a csapatépítés.
Ezek szerint így is lehet…
Ch. Gáll András
2005. február 27., Carling Cup-döntő, Liverpool-Chelsea 2-3 (Mourinho első trófeája a Chelsea-vel.)
És így játszik Di Matteo Chelsea-je:
Tottenham Hotspur 2 – 4 Chelsea by warrant
