Futballozni szeretnek, adózni nem annyira
Nyár óta Rosell Sándor (Sandro Rosell), a Barcelona elnöke mindenhol azt hangoztatta, hogy ifjabb Neymar átigazolása 57 millió eurójába került a katalán klubnak (ami a mostani átigazolási díjakat nézve még nem is egy valóságtól elszakadt összeg). Múlt héten azonban kiderült, hogy a végső átigazolási pénzhegy ennek közel kétszerese is lehet, majdnem 100 millió eurós, ugyanis számos kisebb, eddig még nem említett szerződés is született az elmúlt években. Ráadásul körülbelül negyvenmillió juthatott a játékos N&N elnevezésű családi cégének, melyet édesapja vezet, aki először persze határozottan tagadta a sajtó által feltárt előszerződéseket, melyek egyébként már 2011 óta köttettek (egy tízmilliós előleggel nyitva a sort, zárva egy tavaly májusban érkezett, harmincmilliós pénzfröccsel) a Barcelona és a Neymar-család között. A Barca elnöke már belebukott az ügybe, illetve lemondott, mielőtt belebukott volna, de azóta a spanyol és brazil hatóságok is elkezdtek vizsgálódni az ügyben. A brazil állami ügyészség felszólította az adóhatóságokat, hogy alaposan vizsgálják át ezeket a szerződéseket, tekintettel a lehetséges adócsalásra. Közben a Barcelona ügyvédei is gőzerővel dolgozni kezdtek egy védhető állásponton.
Azt már nyilvánosságra hozták, hogy a teljes üzlet 86,2 millió euróba került, ebből 57,1 millió volt maga az átigazolási összeg (beleértve azt a tízmilliót is, melyet a családi cég kapott még 2011-ben), 10 millió volt a bónusz, 2,7 milliót tettek ki a jutalékok, 4 millió a marketingre ment el, Neymar alapítványa 2,5 milliót kapott, valamint 9,9 millió az új tehetségek felfedezését, és az ezzel kapcsolatos munkákat támogatta.
Egyelőre az nem világos, hogy ha ennyire tisztességes volt minden, és az átigazolási díj összege a "járulékos költségek" nélkül valóban 57 millió euró volt (ezt még valahogy talán ki is lehetne magyarázni), akkor miért mondott le január 23-án a 2010 óta hivatalban lévő Rosell, mikor kiderült, hogy a spanyol hatóságok nyomozni kezdtek az ügyben?
