Betis–Barcelona: Rakitic játszott Busquets-et, de hol voltak a többiek? (elemzés)

---

A választásunk abból a szempontból rendhagyó, hogy nem itt volt a legmagasabb szintű játék a hétvégén, de a meglepő, akár a bajnokság további alakulását is döntően befolyásoló végeredmény, és a Barcelona – szokottnál gyengébb – teljesítménye miatt azt gondoltuk, ezt a találkozót lesz a leginkább érdemes elemezni részletesen is. Egyfelől mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a Barcelona 1-0-s hazai vezetésnél teljesen szabályos gólt szerzett, a labda ugyanis jól láthatóan áthaladt a sevillai csapat gólvonalán, a játékvezető és az asszisztens azonban ezt nem vette észre, és nem adta meg a találatot. Mégis úgy gondoljuk, nem feltétlenül ez a hiba volt az, ami a Barcelona pontvesztéséhez vezetett, el kell ugyanis ismerni, hogy több statisztikai mutató szerint a katalán csapat évek óta nem nyújtott annyira pocsék teljesítményt, mint vasárnap.

Néhány kevésbé lényeges statisztikai mutató
A legfontosabb statisztikai mutatók is azt mutatják, a meccsen a Betis akarata érvényesült: a hazaiak lényegesen többet lőttek kapura (17-10) és több szögletet is végezhettek el, mindezek mellett pedig eltörpül, hogy a Barcelona – ahogy gyakorlatilag mindig – többet birtokolta a labdát, és a kilencven perc alatt összesen 450-szer passzolt, szemben a Betis 199 átadásával. Ezeket a mutatókat is figyelembe véve elmondható, hogy a Barcelona nem volt elég éles a találkozón, s a sikeres passzkombinációkat figyelembe véve az is látszik, hogy nagyon sokszor olyan játékosok indítottak el támadást, akik alapvetően alkalmatlanok lennének erre a feladatra.

Passzkombinációk
Szembetűnő ugyanis, hogy a csapat két mozgatórugójának, Andrés Iniestának és Sergio Busquetsnek a hiányában többször is Jéremy Mathieu neve szerepel a passzkombinációkat tartalmazó lista élmezőnyében, aki nyilvánvalóan ideális helyzetben nem megfelelő erre a feladatra. Másik érdekesség, igaz, talán nem akkora meglepetés, hogy a kapust, Marc-André ter Stegent milyen gyakran vonták be a játékba a csapattársak. Külön is megnéztük a három támadó, az MSN teljesítményét. Lionel Messi játékában nincs sok feltűnő érdekesség, az argentin bár nem játszott jól, a passzokat és a mozgásokat tekintve így is a jobbak közé tartozott a mezőnyben ezen az eléggé szürke találkozón. Sokkal nagyobb gond volt viszont a két partner, Luis Suárez és Neymar játékával. Az uruguayi bár gólt szerzett, de magához képest kevésszer avatkozott játékba (és furcsa, hogy akkor is elég távol volt a kaputól), nem mozgott annyit, mint azt megszokhattuk tőle, lehet ezért is volt az, hogy a Barcelona viszonylag kevés helyzetet tudott kialakítani.

Suárez túl távol volt a Betis kapujától
Tőle is figyelemre méltóbb viszont Neymar – mondjuk ki – gyatra játéka. A brazil ugyan sokkal többet mozgott, mint Suárez, csak a pálya közepén tudott valamennyire hatékony lenni, ami az átadásokat illeti. A Betis tizenhatosához érve, a kaputól húsz méterre nagyon sokszor elfogyott a tudomány Neymar esetében, a brazil klasszis itt gyakran pontatlan volt, rossz megoldásokat választott, ami látszik is a mellékelt hőtérképen.

Neymar vállalkozott, de elég sokat hibázott
Az MSN tehát nem volt az igazi, a legnagyobb baj azonban talán, hogy ezen a meccsen Mathieu volt a Barcelona egyik legaktívabb játékosa – ami régen rossz, mondhatják joggal a katalán csapat szurkolói. Igazuk van! A francia védő ugyan a védelem közepén kezdett, de így is a pálya minden pontján megjátszható volt, és ő maga is gyakran kereste a csapattársakat a labdával, hol sikerrel, hol sikertelenül. A mozgását és átadásait érdemes összevetni a balhátvéd, Lucas Dignével, aki Mathieu-vel szemben igencsak statikusan futballozott, nagyon ritkán segítette a támadásokat, és ha néha át is jött a Betis térfelére, akkor is többnyire pontatlanul passzolt.

Mathieu talán túl nagy szerepet kapott ezen a meccsen
Nem feltétlenül Mathieu-t dicsérve, hanem inkább a Barcelona teljesen rossz koncepciója mellett érvelve mutatjuk be, hogy Arda Turan – aki elvileg Andrés Iniestát helyettesítette –, egyáltalán nem tudta ellátni a feladatát, hihetetlenül szürkén futballozott, ami ezen a poszton nem megszokott egy Barcelona-játékostól. Az amúgy játékban és a kispasszokban sokkal ügyesebb, finomabb Denis Suárez is nagyon visszafogott volt, a középső középpályás, a mostanság többnyire mellőzött Ivan Rakitic játéka viszont egészen megdöbbentő volt. A hőtérképből látszik, hogy lényegében nem volt olyan pontja a pályának, ahol Rakitic ne fordult volna meg, és ne kereste volna passzal a csapattársakat. Látszik az is, hogy ezek a passzok többnyire hosszabb átadások voltak, ami eléggé idegen a Barcelona hét-nyolc éves filozófiájától. Mindenképp Rakitic mellett szól viszont, hogy a pontosságot tekintve összességében jól helyettesítette Busquets-et (az egész meccsen csak hat rossz passza volt, ami ilyen jelentős szerepvállalás mellett egyáltalán nem rossz mutató), talán máskor is több lehetőséget érdemelne.

Rakitic mindenhol feltűnt
Összességében azt lehetett megállapítani, hogy a Barcelona több játékosa is csődöt mondott ezen a délután, s hiába volt a súlyos játékvezetői tévedés 1-0-s hazai vezetés után, ilyen gyenge egyéni teljesítmények mellett nem lett volna igazságos, ha a Barcelona megnyeri a találkozót. Megmagyarázhatatlan, hogy egyesek miért nem tudtak csak egy kicsit jobban felpörögni erre a meccsre, mert a mostaninál csupán egy húsz százalékkal jobb teljesítmény elég lehetett volna a három ponthoz. A két pont elvesztése akár a Barcelona bajnoki címébe is kerülhet idén.