Wenger tíz legemlékezetesebb meccse az Arsenal kispadján

10. EGY CSODÁLATOS PÉNTEK: ARSENAL–LIVERPOOL 4–2, 2004. ÁPRILIS

Egyhén szólva feszült volt a hangulat az Arsenal és a Liverpool 2004 nagypénteki összecsapa előtt, leginkább azért, mert az Ágyúsokat egy hét leforgása alatt kiejtették a Bajnokok Ligájából (a Chelsea volt a tettes), és az FA-kupából (ott pedig a Manchester United) is. Az Arsenalnak nyernie kellett, hogy ne vesszen kárba még a bajnokság is.

Félidőben 2-1-re a Pool vezetett, de a második félidőben óriásit játszott a francia Thierry Henry, akinek a mesterhármasával fordított az Arsenal. A csatár később elmondta, ezeket a góljait tarja a legfontosabbnak Arsenalos pályafutása alatt. Valószínűleg Arsene Wenger is.

 

9. RONCSDERBI: ARSENAL–TOTTENHAM HOTSPUR 3–1, 1996. NOVEMBER

Két hónappal kinevezése után Wenger máris első észak-londoni derbijére készíthette fel a csapatát. Miután megváltoztatta a játékosok étrendjét, nyújtási és bemelegítési szokásaikat, jöhetett a Spurs elleni hazai rangadó a zuhogó esőben.

A két csapat 1-1-re állt 85 perc után, a vendégek már a pontszerzésre koncentráltak, de az Ágyúsok tovább ütötték a vasat, és előbb a csapatkapitány Tony Adams lőtt kapásból a hosszúba éles szögből, majd Dennis Bergkamp vitte be a kegyelemdöfést a hosszabbítás perceiben. Az Arsenal 3-1-re végezte ki az ősi ellenséget, Wenger pedig végleg megérkezett.

 

8. KUPAÜNNEP: ARSENAL–HULL CITY 3–2, 2014. MÁJUS

Az Ágyúsok bajnoki ambíciói már nem voltak a régiek 2014 májusában, de kilenc hosszú év után az Arsenal végre trófeával zárta a szezont, miután a Wembley-ben legyőzte az FA-kupa döntőjében a Hull Cityt. Legutóbb 2005-ben emelhették a magasba a kupát, azóta pedig történt egy s más.

Például a Merkúr 32-szer megkerülte a napot, az iPhone még a horizonton sem volt, és tucatjával alakultak olyan internetes oldalak, amelyek azzal foglalkoztak, hogy mi történt a világban azóta, amióta az Arsenal legutóbb valamilyen kupát nyert.

Egyébként jellemző, hogy a Hull már a nyolcadik percben 2-0-ra vezetett, de Santi Cazorla pár perc múlva szépített, a hajrában pedig Laurent Koscielny és Aaron Ramsey góljaival fordított a londoni csapat. Szurkolók eksztázisban ünnepeltek, Wenger pedig később bevallotta, ha nem nyernek aznap este, őt valószínűleg kirúgták volna.

 

7. MÉLYPONTON: ARSENAL–LIVERPOOL 1–2, 2001. MÁJUS

„Mikor fog ez a csapat újra trófeát nyerni?” – kérdezte Gary Newbon, az ITV riportere az Arsenal csapatkapitányától, Patrick Vieirától, miután a Arsenal egy rakás helyzetet kihagyva, a győzelem kapujában állva kapott ki a Liverpooltól a 2001-es Fa-kupa döntőjében, a cardiffi Millenium Stadionban.

Az Ágyúsoknak már ez volt a harmadik egymást követő szezonjuk, amikor nem nyertek semmit, és ebben főszerepet játszott a védelem törékenysége. A fiatal Michael Owen két késői gólja után teljesen nyilvánvaló volt, hogy az Arsenal védelme elfáradt és kiöregedett, ráadásul kulcsemberének, Vieirának már javában udvarolt a Real Madrid. De sem ő, sem Tony Adams, sem David Seaman, sem Lee Dixon nem hagyta el a klubot, mert még nem végeztek teljes munkát. Azt majd egy év múlva…

 

6. PÉNZ, PÉNZ ÉS PÉNZ: ARSENAL–CHELSEA 1–2, 2004. ÁPRILIS

A Chelea-vel szemben azért is volt ellenérzése minden Arsenal-szurkolóknak, mert a városi riválisnak hirtelen rengeteg elkölteni való orosz pénze lett, amit nem is restelltek énekelni a két csapat meccsein. Ráadásul nem felejtették el a Bajnokok Ligája 2004-es negyeddöntőjét sem, ahol a Kékek búcsúztatták az Ágyúsokat.

Claudio Ranieri együttese 1998 novembere óta először nyert a Highburyben, és a mostani 2-1-es győzelme azt jelezte, hogy Roman Abramovics dollármilliói elsöpörték az Arsenal fantasztikus játékstílusát, ami aztán meg is határozta az elkövetkező éveket. Ez a meccs szimbolizálta azt, amilyen útra a Premier League lépett, és hogy az a szép futball, amellyel az Arsenal éveken át olyan sikeres tudott lenni, már a múlté.

 

5. A SZERENCSÉS DÖNTŐ: ARSENAL–MANCHESTER UNITED 0–0, 2005. MÁJUS

Az észak londoniak a 2005-ös FA-kupa-döntőben legfontosabb játékosuk, Thierry Henry nélkül akartak bosszút állni a Manchester Uniteden, amely 2004 októberében, az Old Traffordon véget vetett a csapat 49 meccses veretlenség sorozatának. A Cristiano Ronaldo vezette United uralta is a meccset, de az Arsenal úgy játszott, ahogy Wenger alatt nem szokott.

A lényeg a túlélés volt, hogy eljussanak valahogy a büntetőkig, ami sikerült is, ahol Paul Scholes hibázott, az Arsenal játékosai viszont egyszer sem, és miután Patrick Vieira értékesítette az ötödik tizenegyest, a trófea Londonba került. Megjegyzés, hogy ez volt a francia középpályás utolsó lövése az Ágyúsok mezében.

„Nem szeretném így játszatni a csapatomat minden héten” – magyarázkodott Arsene Wenger a némileg szerencsés döntő után, de valójában ez senkit nem érdekelt . Viszont van egy szomorú része is a történetnek: ezután kilenc évet kellett várnia a klubnak a következő trófeára.

 

4. NYOLCAT SZÁMOLTAK RÁJUK: MANCHESTER UNITED–ARSENAL 8–2, 2011, AUGUSZTUS

Az Arsenal már eleve gyengén kezdte a 2011/12-es szezont, miután a nyitónapon döntetlen játszott Newcastle-ben, majd hazai pályán kikapott a Liverpooltól. Utóbbi meccs ráadásul az utolsó is volt Samir Nasrinak a klubnál, aki 25 millió fontért az Arsenalt évek óta előszeretettel „lerabló” Manchester Cityhez igazolt.

Ennél már csak akkor lehetett volna rosszabb a helyzet, ha az egyik legnagyobb rivális otthonában katasztrofális vereséget szenvednének. És lőn! Az Old Traffordon negyven perc alatt kaptak hármat, és húsz perccel a vége előtt már 6-1-re égtek. Wayne Rooney mesterhármast szerzett, David de Gea pedig kivédte Robin van Persie tizenegyesét is, a vége megalázó 8-2 lett.

Az Arsenal szezonja azért nem volt ilyen rossz végig, mert végül harmadik lett a bajnokságban, ami már Bajnokok Ligája-indulást ért. A klub ikonikus figurájának, van Persie-nek viszont elege lett, és nyáron a Unitedhez igazolt, hogy végre megnyerje a Premier League-et. Egy évvel később meg is nyerte.

 

3. KORKÜLÖNBSÉG: ARSENAL–MANCHESTER UNITED 1–3, 2009. MÁJUS

Az Arsenal játékosai azzal vádolták meg Patrice Evrát, a Manchester United francia védőjét, hogy tiszteletlen volt, miután azt nyilatkozta a 2009-es Bajnokok Ligája elődöntőjének visszavágója után, hogy az Emirates-stadionban „tizenegy férfi játszott tizenegy kisgyerekkel”.

De nehéz volt nem egyetérteni Evrával, és nemcsak azért, mert a United 4-1-es összesítéssel lesöpörte az Arsenalt a párbajban, és a visszavágón a duplázó Cristiano Ronaldo remek játékával 3-1-re győzött Londonban. Hanem azért is, mert az Arsenal 2006-ban új stadionba költözött, ami olyan pénzügyi pályára állította a klubot, amely arra kényszerítette Wengert, hogy eladja a legjobb játékosait, akikre a riválisok le is csaptak.

…

2. „MEGNYERTÜK A BAJNOKSÁGOT”: MANCHESTER UNITED–ARSENAL 0–1, 2002. MÁJUS

„Férfiak a fiúk ellen” – mondta Roy Keane, a Manchester United csapatkapitánya, miután csapata 2002 májusában kikapott az Old Traffordon az Arsenaltól, és ezzel alulmaradt Wenger csapatával szemben a bajnoki versenyfutásban is (csak a pontosítás végett, a fiúkat most saját magukra értette).

Ugyanis az aranyszínű mezben játszó Ágyúsok diktálták az iramot egész meccsen, aminek az lett az eredménye, hogy megszerezték a meccs egyetlen gólját is. Freddie Ljungberg lövését még védte Fabien Barthez, de Sylvain Wiltord csúsztatását már nem tudta, így a bajnoki cím visszakerült a Highburybe.

Igazából már egy pont is elég lett volna a bajnoki sikerhez, de Wenger azt kérte a csapatától, hogy nyerjék meg a meccset. A játékosok pedig teljesítették a francia mester kérését.

 

1. EGY TÖKÉLETES NAP: ARSENAL–EVERTON 4–0, 1998. MÁJUS

A „wengerizmus” első csúcspontja volt az a meccs a napfényes Highburyben, a csapat ott szerezte meg első bajnoki címét a francia mester irányítása alatt, az Everton pedig valósággal kiütötte, ami leginkább a turbó fokozatra kapcsolt Marc Overmars ellenállhatatlan játékának volt köszönhető.

Az utolsó percekben a védő Tony Adams egy kiugratás után mellel maga elé tette a labdát, majd irgalmatlanul bevágta azt a kapuba, éppen a North Bank előtt, ami egyben szimbolikus is volt: a klub legendája a klub saját szurkolói előtt belövi a negyedik gólt, ezzel behúzza a bajnoki címet: tökéletes forgatókönyv.

Ráadásul az Arsenal egy héttel később duplázott, miután megnyerte az FA-kupa kiírását is, a döntőben a Newcastle Unitedet verte 2-0-ra. A gárda addig inkább defenzív játéka ’98-ra teljesen megváltozott, Wengerrel eljött a modern futball Londonba, a francia mester ugyanis sikerrel vegyítette a holland, francia és angol labdarúgás elemeit, és ezzel csúcsra is ért.

Forrás: FourFourTwo.com