Szöveg Szilágyi László Fotó Keresztes László Péter
Talán a Neszmélyi Termelőszövetkezet ötletgazdája sem számított arra a hetvenes évek elején, hogy az immár Kék Duna névre keresztelt borozóban még mindig látható lesz a mozaik padlókőbe ágyazott Neszmélyi felirat. Még az a szerencse, hogy Sarlós Bandiék nem haladnak a korral.
Berzeviczy utca 2. Jó érzésű újpesti labdarúgó álmából felkeltve is tudja, hogy mire számíthat itt, a Városkapu mögötti eldugott utca egyik pincehelyiségében. Amit a tulajdonosok épp úgy hagytak, ahogy egykor átadta a Neszmélyi TSZ a ’70-es években, mindig csak apróbb csinosítással jelentkezett az aktuális tulajdonos.
Például Tóth András (valahonnan ismerős a lila-fehér labdarúgó…) sógora, bizonyos Bozsó Endre, és a tíz éve az újpestiek korábbi védője, az asszony rábeszélésére belevágó Sarlós András, aki 1972-től, játékosként 13 éven keresztül szolgálta a Megyeri útiakat, hogy aztán Mezey György másodedzőjeként, majd utánpótlás-szakemberként érvényesüljön a IV. kerületben. A futballtól eltávolodott, a labdarúgóktól viszont nem, van annak valami bukéja, hogy több mint tíz esztendeje a korábbi játszótársainak, barátainak készíti a fröccsöt a Kék Duna borozóban.
Sarlós talán egész pályafutása során nem hozott olyan jó döntést, mint a vendéglátóiparban. Épp annyit adott hozzá a helyhez, amennyi minimálisan szükséges. Nincs wifi, nincs tévé, viszont vannak régi időket idéző korrajz-fotók Újpestről (ha nem is nagy örömmel, de még egy Kádár János- és Hruscsov-képet is felfedeztünk), amelyek múzeumi hangulatot teremtenek.
Természetesen nem maradhat el a Nagy-Magyarország térkép, rengeteg bulifotó, meccsbelépő sem. Sarlós ezt örökölte meg, s úgy érezte, labdarúgókról szóló képekkel, poszterekkel is érdemes feldíszíteni a helyet. Göröcstől Fazekasig, Benétől Törőcsikig minden lila-fehér zseni arcképe mosolyog a lakkozott faléceken. Csapatképek is vannak, egyebek mellett a hetvenes évek nagy Dózsája is képbe került.
A pult egyszerű, a minimalista design vonalait követi. Egyedül a láthatóan nagy zöld Gösser-felirat lógott ki a sorból a csapospult felett, már csak a színe miatt is. „Ez van, nem zavar senkit, ha megfordítom, akkor a Kaisert látom, az például nem zöld” – magyarázta Sarlós.
A pult felett régi sörnyitók, dugóhúzók lógnak egy táblára aggatva. Sarlós büszkén mutatta az UTE-Barátok Bora címkével ellátott palackot, és korábbi játékostársa, Harsányi László dedikált fényképe is a pult mögött virít. Van más is: Lionel Messi és Diego Maradona híres, ölelkező képe, Barcelona-poszter és -labda. Miért nem újpesti? „Az asszony azt mondta, hogy érdemes feldíszítenünk valamivel a helyet. Ezt találtuk ki. Messit nem kell megmagyarázni, ő a világ legjobb játékosa” – indokolt Sarlós a kovácsolt vasból készült lámpa homályában. Valóban eklektikus hely, a mozaikpadlóval és a falécekkel, a bekeretezett Puskás Öcsi-képpel és persze a törzsvendégekkel.
Ki nem találnánk, hogy a főbérlő, Sarlós András a futballkarrierje alatt (után) kitanulta az üzletvezetést, vendéglátást. A feleségének köszönheti, hogy aktívan űzheti a mesterséget. „Három napunk volt eldönteni, hogy béreljük-e a helyet, vagy sem. Végül az asszony győzött meg, hogy vágjunk bele. Igaza volt…”
A Kék Dunában kisebb-nagyobb rendszerességgel megfordul többek között Dunai Ede, Hornyák Béla, Kovács György, néha Göröcs, a csatárzseni Zsengellér Gyula fia, az újságíró Zsolt és Juhász Péter, aki látogatásunkkor határozottan állította egy többször is utántöltött rozéfröccs kíséretében: Illovszky Rudi bácsinak köszönheti, hogy nem lett 25-szörös válogatott labdarúgó.
A legenda szerint ment a zsuga a csapattársakkal, amikor valaki túl jó lapot kapott, és ezt a Juci becenevű labdarúgó heves káromkodással vette tudomásul. Igen ám, de ott állt mögötte a kapitány, aki valamiért magára vette a sértéseket, majd soha az életében nem hívta többet Juhászt a válogatottba. Hát, így. Kár, hogy erről Rudi bácsi már nem mondhatja el a véleményét.
A Kék Dunában mindennap nosztalgiaparti, a régmúlt sikerein merengenek a vendégek. Zsíros kenyér a sláger, 90 forintos decibor is van, és még mindig ott virít a Neszmélyi felirat a mozaik padlókövön. Nem haladnak a korral, de ezt senki sem várja Sarlós Banditól. Igaza volt az asszonynak, meg kellett szerezni ezt a helyet, Tóth András sógora után is jó kezekben van a Kék Duna.
KÜLÖNÖS BUKÉJA VAN ANNAK, HOGY TÖBB MINT TÍZ ESZTENDEJE A KORÁBBI JÁTSZÓTÁRSAINAK, BARÁTAINAK KÉSZÍTI A FRÖCCSÖT A SAJÁT BOROZÓJÁBAN
A BÉRLŐ: Valamikor nyit, máskor zár, félműszakot visz, beáll a pultba, ő maga is dolgozik. Sarlós András kétszáz méterre lakik a kedvenc helyétől, lesétál, elvan a haverokkal. A foci magyar változatából kiábrándult: ő nevelte fel Szanyót, Egressyt, Molnárt, Megyesit, Szűcs Lajost, később Banait. „Ezek az én fiaim” – mondta elérzékenyülve. A maiak közül Gera játékát szereti nézni, az újpestiek közül Nagy Dánielben lát fantáziát, Zsótért kicsit szeleburdinak tartja.
A PULTOS: Öt éve igazolta le Sarlós, azelőtt is pultozott, de a mostani helyet jobban szereti, a beosztás baráti (kilenctől háromig vagy háromtól kilencig), a vendégkör szereti az alkoholt, de illemtudó. Szabó Tamásné, Ani gyerekkora óta Újpest-drukker. Állítólag a testvére fradista volt, és már fiatalon szeretett szembemenni az árral. Hát, ezért lett lilaszurkoló.
A TÖRZSVENDÉG: Birkás György még tudna mesélni (tudott is) a Neszmélyi-időkről, már 40 éve jár a Berzeviczy utcai borozóba. Ismerte az összes tulajt, mindegyikkel jól elkvaterkázott, Sarlóst is kedveli. Ahhoz nem kellene no comment (copyright by: Puhl Sándor), ha tíz év múlva máshol iszogatna az örökifjú lila labdarúgók társaságában.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júniusi lapszámában.)
