Szöveg Jon Spurling
10. JOHN JENSEN
John Jensen
Ha az Arsenal-szurkolók tudni szeretnék, merre is haladt a klub a Premier League hajnalán, 1992 nyarán, elég, ha csak a frissen Európa-bajnokságot nyert dán csapat középpályás, John Jensen leigazolására gondolnak. A játékos bombagólja a németek elleni döntőben óriási szerepet játszott abban, hogy a következő szezont már a Highburyben kezdte.
Aztán ki gondolta volna, hogy Jensen csak egyetlen gólt szerez majd az Arsenal színeiben, 1994 szilveszterén otthon, a Queen’s Park Rangers ellen. És ki gondolta volna, hogy ebből póló születik, amelyen ez áll majd: „Ott voltam, mikor Jensen gólt szerzett.” A szurkolók azt is nehezményezték, hogy a megszerzése egy kultikus figura, a drukkerek kedvence, David Rocastle távozásába került.
9. JOSÉ ANTONIO REYES
José Antonio Reyes
A spanyol szélső 2004 januárjában, húszévesen érkezett a Highburybe, miután a klub 10.5 millió fontot fizetett érte a Sevillának, és álomszerűen kezdett, harmadik meccsén az ő két góljával ütötte ki az együttes a Roman Abramovics érkezésével immár gazdag városi rivális Chelsea-t az FA-kupából.
Aztán 2004 októberében az Ágyúsok 49 meccses veretlenségi sorozata megszakadt a Manchester Untied ellen, amely fizikálisan teljesen felőrölte ellenfelét, és ettől kezdve Reyes teljesítménye is romlani kezdett, ráadásul 2005 februárjában azt nyilatkozta egy rádiónak, hogy haza akar térni Spanyolországba.
2006-ban el is igazolt kölcsönbe a Real Madridba, fiatal tehetségként, aki nagy reményekkel érkezett a Highburybe, de csak ígéret maradt.
8. GERVINHO
Gervinho
Bár a francia Lille-től 10.8 millió fontért érkező elefántcsontparti támadó neve nagynak számított a 2011-es nyári átigazolási szezon igazolásai között, egyáltalán nem nyűgözte le az Arsenal szurkolóit. Biztatóan kezdett, de hamar egyre körülményesebb lett az ellenfél tizenhatosánál, a lövései néha megmosolyogtatóak voltak, és gyakran elvesztette a labdát.
A 2012/13-as szezont jól kezdte, de hamar csalódást okozott az Emirates-stadion nézőinek, Arsene Wenger ki is tette az első csapatból, sőt, a közös fotóról is lekerült, majd két nehéz év után, 2013-ban az AS Romához igazolt.
7. PAK CSUJONG
Pak Csujong
2011 nyara egyébként sem volt túl kellemes az Arsenal szurkolói számára, az első csapatból távozott Cesc Fabregas, Gaël Clichy és Samir Nasri, de a késői, kicsit talán elkapkodott igazolások kicsit sem állították helyre lelkivilágukat. Jó, Per Mertescker és Mikel Arteta megvásárlása indokolt volt, de André Santos és Pak Csujong érkezését senki sem értette.
Különösen a 26 éves dél-korai támadó okozott feltörést mindenkinek, mert az AS Monacóban közepes teljesítményt nyújtott, és a válogatottnak sem volt stabil tagja. Ennek megfelelően alakult karrierje is Londonban, hét meccsen játszott összesen, ebből egy volt bajnoki, mondjuk éppen a Manchester United ellen dobta be a menedzser, és egyetlen gólt szerzett a Ligakupában a Bolton Wanderers ellen. Ennyi jutott neki. Végeredményben mégsem okozott csalódást, mert elvárás sem volt vele szemben.
6. MAROUANE CHAMAKH
Marouane Chamakh
A marokkói támadó ingyen érkezett a 2010/11-es szezon előtt, és úgy nézett ki, személyében jó kis csatár jött az Arsenalhoz, és eleinte rendszeresen be is talált az ellenfelek kapujába mind a Premier League-ben, mint a Bajnokok Ligájában. A naptári év végére azonban a nagy lelkesedésből semmi sem maradt, egyre gyengébben játszott, egyre kevesebb gólt szerzett, és legtöbbször már csak csere volt.
Azért volt egy emlékezetes meccse 2012 októberében a Reading ellen, amikor csapata 7-5-re nyert a Ligakupában, ő pedig a kispadról beugorva duplázott. Távozása óta az Arsenal-szurkolók szemében ő az élő bizonyíték arra, hogy nem mindig az olcsó dolgok a legjobbak. Azóta bejárta a West Ham United, Crystal Palace, Cardiff City utat, de emlékezeteset sehol sem alkotott.
5. KIM KÄLLSTRÖM
Kim Källström
A svéd középpályás egyáltalán nem volt rossz játékos, hiszen mégiscsak 131 válogatottságot szedett össze, és a Lyonnal kétszer is megnyerte a francia bajnokságot és a kupát. Az Arsenalnál azonban nem kezdődött jól számára a 2014-es év eleje, ugyanis nem ment át az orvosin hátsérülése miatt.
Ennek ellenére az Arsenal mégis kölcsönvette a 31 éves játékost az orosz Szpartak Moszkvától, és a rehabilitációját már a klubnál csinálta végig. Összesen négy mérkőzésen játszott, legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor az FA-kupában csereként beállt a Wigan Athletic ellen, és a büntetőpárbajban értékesítette a tizenegyesét, a csapata pedig továbbjutott.
Később ő maga így írta le Arsenalos kalandját: „életem legjobb tizenöt perce.”
4. FRANCIS JEFFERS
Francis Jeffers
Nagy volt az izgalom Londonban, amikor Arsene Wenger 2001 nyarán megszerezte az Everton csatárát, akiről maga a francia tréner is azt mondta, hogy igazi „ragadozó” a tizenhatoson belül, („fox in the box”), akire most nagy szüksége van a klubnak. De sajnos hamar jöttek a sötét felhők sérülések és viselkedési problémák formájában, miközben olyan játékosokkal kellett volna harcolnia a csapatba kerülésért, mint Thierry Henry és Sylvain Wiltord.
Emellett nagyfokú bizalomvesztés is állt annak hátterében, hogy nem tudott kiteljesedni a Highburyben, emiatt csak kis szerepe volt a klub 2002-es duplázásában és 2003-as FA-kupa-győzelmében. Utóbbi sorozatban azért néha megmutatta, mire képes, például duplázott a Farnborough ellen, de miután piros lapot kapott a 2003-as angol szuperkupameccsen (Community Shield) a Manchester United ellen, inkább visszaadták kölcsönbe az Evertonnak.
3. KABA DIAWARA
Kaba Diawara
A francia (aztán később guineai) csatárnak már csak azért is helye van ezen a listán, mert nem volt olcsó, a klub 2.5 millió fontot fizetett érte 1999-ben. Mindenesetre Arsene Wenger valamiért azt gondolta róla, remekül helyettesíti majd Nicolas Anelkát, ehhez képest a játékosnak egyszer sem sikerült gólt szereznie hat hónap alatt.
Az Arsenalt minden fronton felülmúlta az abban az évben triplázó Manchester United, mely egy ponttal végzett előtte az angol bajnokságban, és 2-1-re legyőzte az elődöntő megismételt mérkőzésén az FA-kupában. Diawara pedig számos kapufát lőtt ezalatt, például a szezon izgalmas és döntőnek bizonyuló hajrájában a Leeds United ellen, ahol végül kikaptak 1-0-ra. Pedig ha értékesíti a helyzeteit az Elland Roadon, az Arsenal bajnok lett volna. De sem neki nem sikerült, sem a klubnak.
2. SÉBASTIEN SQUILLACI
Sébastien Squillaci
A francia védő már az érkezés előtt felhívta magára a figyelmet azzal, amikor a Sevilla játékosaként sztrájkkal fenyegetőzött, ha nem engedik el az Arsenalhoz, amire igazán nem lett volna szükség. Squillaci aztán sosem tudott beilleszkedni a londoni csapatba, részben azért, mert vele együtt érkező honfitársa, Laurent Koscielny sokkal jobbnak bizonyult nála, részben pedig azért, mert ő maga viszont nem játszott valami jól.
A mélypont 2012 elején jött el, a Fulham elleni bajnokin, amikor a 92. percben tisztázni akart a kapu előtt, de a fejese éppen Bobby Zamora felé szállt, aki kapásból a hálóba vágta a labdát, a Fulham pedig otthon tartotta a három pontot. Néhány héttel később az Arsenalt kiütötte az FA-kupából a Sunderland, és az egyik gól előtt rajta pattant meg Kieran Richardson lövése. 2013-ban a francia Bastia csapatába igazolt.
1. GLENN HELDER
Glenn Helder
A holland szélsőt még George Graham menedzser szerezte meg 1995 februárjában a Vitesse Arnhemtől 2.3 millió fontért, ami akkoriban nem volt kis összeg. Ez elég bizarr döntés volt, hiszen az edző rúdja már kifelé állt, ráadásul éppen aznap rúgták ki, amikor Helder debütált a Nottingham Forest ellen.
A játékos sebességével önmagában nem lett volna gond, de borzalmas keresztpasszai voltak, és csak egyetlen gólja maradt emlékezetes, a Middlesborough elleni szóló egy év londoni tartózkodás után. Tizennyolc hónap után a Lionel Richie-frizurás támadót kölcsönadták a portugál Benficának, mert már a társak is nehezen viselték el idióta viselkedését, és azt, hogy állandóan a magas fizetésével dicsekedett az öltözőben.
Ahhoz képest, mennyire dicstelenül ért véget karrierje a Highburyben, meghívást kapott a klublegenda Dennis Bergkapmp 2006-as búcsúmeccsére, ahol pályára léphetett a klub legendáinak csapatában, pedig azokhoz aztán végképp semmi köze nem volt. Ez a meghívás is csak azt bizonyította, hogy Bergkamp nemcsak zseniális játékos volt, de rendes srác is.
Forrás: FourFourTwo.com
