Szöveg Jack Beresford
JÁTÉKOS: HÉLDER POSTIGA – EDZŐ: GLENN HODDLE (TOTTENHAM HOTSPUR)
Glenn Hoddle 2003 nyarán 6.25 millió fontot adott ki Hélder Postigára, miután a játékos az előző szezonban 19 gólt szerzett az FC Porto színeiben. „Két-három év múlva az embereknek az fog eszükbe jutni erről az igazolásról, hogy milyen jó kis üzlet volt” – bizonygatta.
Nos, rosszabb nem is lehetett volna. A húszéves portugál csatár csak szenvedett, fizikailag nem tudta felvenni az angol élvonal tempóját, emiatt aztán egy rakás helyzetet kihagyott, a Tottenham pedig az első hat bajnokijából mindössze egyet tudott megnyerni.
Hoddle-t hamarosan kirúgták, Postiga játéka pedig semmit sem javult, azt a szezont támadóként tizenkilenc bajnokin egyetlen szerzett góllal hozta le. A Spurs 14. lett az idény végén, Postigát pedig visszaküldte Portóba, cserébe Pedro Mendesért.
ADE AKINBIYI – PETER TAYLOR (LEICESTER CITY)
Ade Akinbiyit klubrekordot jelentő összegért szerezte meg a Leicester City, amelynek újdonsült menedzsere, Peter Taylor nem átallott öt és félmillió fontot fizetni érte a Wolverhampton Wanderersnek 2000-ben. Őt szemelte ki ugyanis a Liverpoolhoz igazolt Emile Heskey pótlására.
A csapat egyébként jól kezdte a szezont az új menedzserrel, sőt, októberben a Premier League élére állt, és karácsonyig a legjobb négy között maradt. De az FA-kupa negyeddöntőjében igazi sokként érte a klub szurkolóit a harmadosztályú Wycombe Wandrers elleni kiesés, amely után gyötrelmesre sikeredett a bajnokság hajrája is, tíz utolsó bajnokijukból kilencet elveszítettek.
A következő szezon szeptemberében a Leicester utolsó volt a tabellán, Akinbiyit pedig gúnynevekkel illeték a drukkerek, miután tizenhárom bajnokin nem szerzett gólt. Az edző ugyanakkor kitartott a nigériai válogatott támadó mellett, aminek megfizette az árát még abban a hónapban. Kirúgták, a csapat pedig kiesett.
„Azokban az időkben az emberek sok gólt vártak a hozzám hasonló játékosoktól – mondta Akinbiyi később az FFT-nek. – Ez sajnos nem történt meg. Az értem kifizetett összeg így többé kevésbé kidobott pénz volt, ha így akarjuk nevezni.„
JEAN-ALAIN BOUMSONG – GRAEME SOUNESS (NEWCASTLE UNITED)
Sokan csodálkoztak, mikor Jean-Alain Boumsong 2005 januárjában 8.5 millió fontért a Rangerstől a Newcastle Unitedhez igazolt, ugyanis a francia védő egy évvel korábban még ingyen igazolható volt. De a nemrég kinevezett Graeme Souness nagyon elkötelezett volt, hogy megerősíti a védelmet, mert elődje, Bobby Robson csapata sok gólt kapott. Ezért áldozott pénzt Boumsongra.
Az ígéretes kezdet ellenére hamar kiderült, hogy a trénert megcsalták az ösztönei és a reményei, Boumsong és társa, Titus Bramble teljesítménye gyászos volt a védelem közepén. Souness ennek ellenére a végsőkig védte Boumsongot, hibáztatva a csúszós pályát, vagy játékosa túl hosszú lábait.
A Manchester City elleni 2006 februári 3-0-s vereség – amelyen még a híresen objektivitásra törekvő BBC is ”favágónak„ nevezte Boumsongot – volt az utolsó csepp a pohárban. Sounesst másnap kirúgták, Boumsongot pedig – meglepetésre – később az eltiltása után az olasz élvonalba visszajutott Juventus igazolta le.
STEVE MARLET – JEAN TIGANA (FULHAM)
Még a Fulham tulajdonosa, Mohamed al-Fajed is szkeptikus volt Jean Tigana új igazolásával, a 11 és félmillió fontért vásárolt Steve Marlettel kapcsolatban, már csak azért is, mert korábban ő volt az ügynöke. De Tigana nem az egyetlen volt, aki dicsérte a csatárt, Guy Roux, aki az Auxerrenél volt az edzője, egyszer a brazil Ronaldóhoz hasonlította.
Londonba is úgy érkezett, hogy jó kis szezon volt mögötte Lyonban, ötször talált be a Bajnokok Ligájában, és tízszer a francia bajnokságban. Marlet azonban középcsatárként és szélsőként is szenvedett a Fulhamnél, hamarosan Barry Hayles ki is szorította őt a csapatból, az a játékos, akinek a helyét kellett volna átvennie.
Amikor visszatért, akkor sem játszott igazán meggyőzően – 54 meccsen 11 gól – , al-Fajed viszont pontosan tudta, kit hibáztasson érte, és 2003 áprilisában kirúgta Tiganát, a Marlet igazolása miatti ügyet pedig a bíróság elé vitte. A vádat később ejtették, Tigana viszont sikeresen visszaperelt, amiért kirúgták. Marlet sosem játszott többé a Fulham csapatában.
BRUNO CHEYROU – GÉRARD HOULLIER (LIVERPOOL)
Salif Diaóval és El-Hadji Diouffal egyszerre igazoltak 2002 nyarán az Anfiled Roadra, ahol mindhárman hatalmas csalódást okoztak, de Bruno Cheyrou lett az elhibázott üzlet szimbóluma. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Gérard Houllier menedzser ”az új Zidane-nak„ nevezte, amikor 4.5 millió fontért leigazolta a Lille csapatától.
”Brunónak hasonlít a labdaérintése és a játékstílusa Zidane-éhoz – mondta. – Sok hasonlóság van kettejük között, ha náluk van a labda.”
De a játékos 29 mérkőzésen szerzett egyetlen gólja és a mutatott játéka sem ezt bizonyította. A következő szezonban Cheyrou ugyan határozottan fejlődött, de nem tudta beteljesíteni a magas elvárásokat Liverpoolban, és a csapat hamar kiesett az angol bajnoki versengésből. Houllier helyére a nyáron Rafa Benítez érkezett, aki nem sokat vacakolt Cehrou-val, gyorsan elpasszolta.
KEVIN DAVIES – ROY HODGSON (BLACKBURN ROVERS)
Roy Hodgson 1998-ban a csúcsról a mélybe zuhant, ami többek között annak is köszönhető volt, hogy 7.25 millió fontért megszerezte Kevin Daviest a Southamptontól. Az év szeptemberében a trénert a közeljövő angol vagy német szövetségi kapitányaként is emlegették, de végül az Ewood Parkban maradt, ahol kapott húszmillió fontot, hogy bajnokesélyest faragjon a csapatából.
November végén azonban a Blackburn a tabella alján állt, és nagyon szüksége lett volna gólokra. Davies jó bemutatkozását viszont akadályozta az önbizalomhiány és egy súlyos torokfertőzés is. Hodgsont akkor rúgták ki, mikor csapata 2-0-ra kikapott a Southamptontól, ami után kilenc évig nem is ült angol együttes kispadján. Davies pedig visszatért előző csapatához, miután 21 bajnokin egyetlen gólt szerzett, a Rovers pedig kiesett.
„Ha volt valaha szerencsétlen időszak Davies és az én karrieremben, akkor az a Blackburnnél töltött időszak volt” – mondta később Hodgson.
ALBERTO AQUILANI – RAFAEL BENÍTEZ (LIVERPOOL)
Hogyan lehet helyettesíteni egy olyan játékost, mint Xabi Alonso? Rafael Benítez válasza erre a kérdésre Alberto Aquilani volt, akit 17 millió fontért „akasztott le” az AS Romától. A játékost egykori csapattársa, Francesco Totti is dicsérte, aki szerint Aquilani az egyik legjobb játékos a világon, csak eddig nem volt szerencséje a sérülésekkel, de szerinte Angliában beválik majd.
Tottinak végül is egyvalamiben igaza volt, Aqulaninak tényleg nem volt szerencséje a sérülésekkel, Liverpoolban ott folytatta, ahol Rómában abbahagyta, és egy bokasérülés miatt decemberig nem tudott pályára lépni sem.
De mikor ez végre megtörtént, a „kis hecreg” akkor sem tudott meghatározó játékos lenni, bár a 18 meccsen kiosztott hat gólpassz azért jelzi, hogy nem rossz futballista. A Liverpool végül – javarészt nélküle – hetedik lett a Premier League-ben, ami a klub elmúlt tizenegy évének legrosszabb eredménye volt. Benítez szerződése lejárt azon a nyáron, Aquilani pedig a Juventushoz igazolt kölcsönbe.
DAVY KLAASSEN – RONALD KOEMAN (EVERTON)
Úgy nézett ki 2017 júniusában, az Everton megfogta az isten lábát, mikor 23.6 millió fontért megszerezte Davy Klaassent, az Ajax csapatkapitányát, aki akkoriban nagyon felkapott volt az átigazolási piacon, miután középpályásként húsz gólt szerzett az előző szezonban. De a holland játékos nem tudott hasonló teljesítményt nyújtani a Premier League-ben, hamarosan ki is esett Ronald Koeman menedzser kegyeiből, aki nyolc meccsen csak háromszor jelölte őt a kezdőcsapatba.
A játékos gyengén kezdte a szezont, voltak kisebb sérülései is, és nem tudott beilleszkedni az Everton csapatába sem. Koemant kirúgták a csapat gyenge teljesítménye miatt, utódja, Sam Allardyce pedig jegelte Klaassent.
Nyáron, hogy veszteségeit csökkentse, a klub eladta őt a német Werder Bremennek 12 millió fontért. Koeman később a klubot hibáztatta, szerinte a játékosnak csak időre lett volna szüksége. „Nem lehet egy-két hónap után azt mondani valakire, hogy nem elég jó” – fogalmazott.
JIMMY BULLARD – PHIL BROWN (HULL CITY)
A Hull City ragyogóan kezdte a 2008/09 Premier League-szezont, de szilveszterre nyilvánvalóvá vált, hogy Phil Brown csapatának szüksége van valakire, egy meghatározó játékosra, akit végül Jimmy Bullardban találtak meg, és 2009 januárjában klubrekordot jelentő ötmillió fontot adtak érte a Fulhamnek.
Az üzlet azonban több szempontból is problémásnak bizonyult. A 30 éves középpályás ötéves szerződést harcolt ki magának, amely hetente 40 ezer fontos fizetést biztosított neki, ami valójában 50 ezer volt, ugyanis ő maga ejtette el egyszer, hogy minden pályára lépésért plusz ötezret kapott. A Hull végül elkerült a kiesést, de egy súlyos térdsérülés keresztülhúzta a játékos szezonját.
A következő évben tért vissza, mikor a csapat bajban volt, és szüksége lett volna egy vezérre. Bullard a pályán jól is teljesített, de egy, az edzőt gúnyoló gólöröme teljesen aláásta az őt a csapathoz hozó menedzser tekintélyét, akit márciusban el is küldtek a kispadról.
CARLOS TÉVEZ/JAVIER MASCHERANO – ALAN PARDEW (WEST HAM UNITED)
Alan Pardew WHU-ja olyan volt, mint a friss levegő, amikor 2005-ben feljutott a Premier League-be, ahol egyből a kilencedik helyen végeztek és bejutottak az FA-kupa döntőjébe. A következő nyáron egy kétes, háromszereplős üzlet részeként érkezett a klubhoz az argentin duó, Carlos Tévez és Javier Mascherano.
A két játékos tudásához és tehetségéhez ugyan nem fért kétség, de Pardew nehezen tudta őket beilleszteni a csapatba, aminek a pályán az lett az eredménye, hogy az első 16 bajnokiból a West Ham United csak négyet tudott megnyerni. December közepén már a kiesőzónában voltak, és a Bolton elleni 4-0-s vereség után a vezetőségnek elege lett, az edzőt kirúgták, és nem sokkal később elengedték a két, későbbi Bajnokok Ligája-győztes játékost.
Forrás: FourFourTwo.com
