Walcott sosem választja a könnyebbik utat

Interjú Alec Fenn*

Fontos a plusz edzés ahhoz, hogy fitt és gyors maradj a teljes idényben?
Szerintem fontos, hogy mindig egy lépéssel a többiek előtt járj. Ha csak egy százalékkal is képes lehetsz növelni a teljesítményed, máris van esélyed az ellenfeled elé kerülni. Ahogyan öregszik az ember, egyre inkább oda kell figyelnie a testére, ráadásul a Premier League is egyre intenzívebb lesz évről évre. A fiatalabb játékosok fel tudják venni a versenyt, így egyre nehezebb lesz bekerülni a csapatba is. Mindig fittnek és késznek kell lenned.

A futballisták gyakran tesznek ki képeket az edzésükről. Ez már önmagában is növeli a versenyt?
Engem általában nem érdekel, hogy mit csinálnak mások. Úgy érzem, ügyesen tudok saját magamra koncentrálni és megtenni azokat az apró lépéseket, amelyek szükségesek. Ha valaki profi, és mindent megfelelően csinál az edzőteremben, az edzőpályán és a klubnál, előbb-utóbb minden részlet a helyére kerül. Gondosan megtervezem a hetemet, és ha meccsünk van, sosem választom a könnyebbik utat. De persze, jelent egy kis versenyt, amikor láthatod, mit csinálnak az edzőteremben mások. Olyan is van, hogy egy edző munkásságában visszaköszönnek a gyakorlataid.

A napi edzéstervednek része néhány plusz sprintgyakorlat?
Amikor 2014-ben a Tottenham ellen elszakadt az elülső keresztszalagom, bemutattak egy sprintedzőnek. Akkor úgy éreztem, ez az első, amit újra át kell vennem. A gyorsaság az erényem, sosem voltam, és sosem leszek kitartó futó. Akkor örömmel tapasztaltam, hogy nem veszítettem a sebességemből. Gyakran végzek gyakorlatokat létrával és kúpokkal, hogy tartsam a tempóm. Fiatalkoromban helyi szinten futottam száz méteren, de a technikám sehol sem volt a képzett sprinterekhez képest. Később sem dolgoztam rajta, pedig ki tudja, lehet, hogy ma sikeres rövidtávfutó lehetnék.

Márciusban töltötted be a huszonnyolcat, és tizenhat évesen lettél az Arsenal játékosa. Mennyit változott az edzésmunkád az évek múlásával?
Mindig is nagyon sokat dolgoztam az edzőpályán kívül, ami ezekből jó volt, azt a mai napig csinálom. Személyi edzővel dolgoztam az általános erőnlétemen, mert úgy éreztem, ez az egyik gyenge pontom. Járok kiroterápiára is, gyakran veszek jeges fürdőket, míg bizonyos nyújtási gyakorlatok abban segítenek, hogy gyorsan helyrejöjjek az edzések és a mérkőzések után. Biztos, hogy ezek jó gyakorlatok, mivel nem szoktak fájdalmaim lenni, így aztán gond nélkül pályára léphetek két-három naponta.

„Az előző idényben fogtam Harry Maguire-t, aki kétszer akkora, mint én, nem ijedek meg az ilyen feladatoktól”

Így, hogy kisgyerekeid vannak, nem borul fel a pihenés, kikapcsolódás folyamata?
Nem igazán. Szerencsém van, mert általában átalusszák az éjszakát, és fél hatnál nem kelnek előbb. Én is velük kelek, és ilyenkor már nem megyek vissza az ágyba. Amint beülök az autóba, és elindulok az edzésre, a teljes figyelmem a munkámra irányul. Amikor ismét hazaérkezem, megint apuka vagyok. Nagyon jó érzés, szerencsésen vonják el a figyelmemet futballról, így én is ki tudok kapcsolni egy kicsit.

Szerinted fontos az agresszió a manapság uralkodó futballban?
Igen is, meg nem is. Az a fajta futballista vagyok, aki ha kell, agresszívvá válik, és ilyenkor vagyok a legjobb a pályán. Az előző idényben fogtam Harry Maguire-t, aki kétszer akkora, mint én, szóval nem ijedek meg az ilyen feladatoktól. Az ellenfél nem is nagyon örül nekem, mert tudja, hogy mentálisan nem tud hatni rám. Mostanában sokat használom a testem a pályán, mert fizikálisan erősebbnek érzem magam, és a lábam tele van energiával.

A labdarúgók elég sokat kapnak a közösségi médiában. Fontos, hogy mindezt ki tud zárni, és mentálisan erős maradj?
Ilyen a világ manapság. Az emberek mindent kommentálnak, de hogy őszinte legyek, én nem foglalkozom ezekkel. Az a fontos, hogy a körülötted lévőkre hallgass: a családodra, az edzőkre és a saját megérzéseidre. Teszem, amit teszek. Nem érdekel azoknak a véleménye, akik semmit sem tudnak rólam.

Csatár és szélső is voltál az Arsenalban. Fontos, hogy a modern játékosok taktikailag változatosak legyenek?
Szerintem igen. Úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt Angliában minden csapat a négy–négy–kettes felállást játszotta. Pedig hát van több is, és fontos, hogy egy csapat képes legyen alkalmazkodni. Amikor először léptem pályára a Southamptonban, csatár voltam a négy–négy–kettes formációban. Nagyon sokat tanultam abból, hogy néztem Michael Owent és Emile Heskeyt, valamint csodálatos kapcsolatukat a pályán. Számos poszton játszottam már, amióta az Arsenal játékosa lettem, és úgy érzem, ebben az idényben a jobb szélen fogok a legtöbbször felbukkanni.

* (Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. novemberi lapszámában.)