Klasszikus, régi vágású vezér a PL legfiatalabb kapitánya

Interjú Alec Fenn

Te vagy a Premier League legfiatalabb csapatkapitánya. Meglepődtél, hogy ilyen fiatalon megkaptad a karszalagot?
Hatalmas előrelépés ez. Attól féltem, nagy nyomás nehezedik majd rám, mert a feladat túl nagy, s a Newcastle szurkolói nem érik be kevéssel. De Rafa Benítez támogatása, valamint a stábtagok számos jó tanácsa segített, hogy gyorsan belerázódjak.

Nagy kihívást jelentett, hogy nálad sokkal tapasztaltabb labdarúgóknak adj utasításokat?
Talán inkább a 2016–17-es idényben, mert akkor több volt a tapasztalt játékos. Egy évre rá az átlagéletkor jelentősen csökkent, így sokan velem egyidősek, vagy csak kicsit idősebbek. Amúgy szerintem meghatározó vagyok a keretben, úgyhogy nem félek. Nehezebb lett volna a helyzetem, ha akkor neveznek ki kapitánynak, amikor a csapatba kerültem. De nem így történt, évek óta játszottam már ott, és ez most a hasznomra vált. Mindenkit ismerek, és kis tiszteletnek is örvendhetek.

Ificsapatok kapitánya is voltál már akadémistakorodban?
Igen. Mindig is szerettem a vezető szerepet, és élveztem a felelősséget is. Már az általános és középiskolai klubokban is én voltam a vezér. Amikor a Nottingham Forest játékosa lettem, enyém lett a kapitányi poszt az U16-os, később az U18-as együttesben, majd a tartalékoknál is. Azt hiszem, egyedül az angol ifiválogatottban nem voltam csapatkapitány, illetve akkor, amikor megérkeztem a Newcastle-be.

Szerinted ma is produkál a futball annyi vezéregyéniséget, mint régebben?
Az akadémiáról kikerülő fiatalok sokat változtak, mivel az edzők is inkább a technikás, labdát jól kezelő futballistákat részesítik előnyben. Ez gyakran azzal is jár, hogy egy csapatban nincsenek nagy egyéniségek, hiányzik a régi vágású mentalitás. Szerintem az én hozzáállásom nagyon ritka már a modern futballban. Ha megnézed a nagyobb klubokat, nem olyan sokszínűek, mint voltak, hiányoznak az olyan vezérek, mint Tony Adams, Steven Gerrard vagy John Terry.

Hogyan kommunikálsz a többiekkel? Kell néha kiabálnod?
El kellett telnie egy kis időnek, amíg rájöttem, hogyan tudom átadni az üzenetemet. Benítez is segített, többször leültetett, és elmondta, nem beszélhetek mindenkivel ugyanúgy. Tőlem függ, milyen hangot ütött meg velük, és az idők során kialakult, ki az, akire rá kell mordulnom, és kit kell átkarolnom.

„Az én hozzáállásom ritka már a modern futballban. Az edzők a technikás játékosokat kedvelik, kevesebb nagy egyéniség érvényesül”

Mit tanultál Beníteztől azóta, hogy 2016-ban a csapat élére került?
Sokat foglalkozik a részletekkel, gyakran beszél velem. Messze a legjobb menedzser, akivel valaha is dolgom volt, értjük egymást, az ajtaja mindig nyitva áll előttem. Azonnal látszik rajta, hogy a legmagasabb szinten áll, és minden nap olyan, mintha új edzőnk lenne, mert megvan a tekintélye, és megkapja a tiszteletet. A játékosok szeretnének a kedvére lenni az edzéseken.

Kiváló taktikus elmeként tartják őt számon. Rajtad segített valamit ezen a téren?
Igen, valóban erőssége a taktika, főként a védelem irányítása, és az, ahogyan a védők és a középpályások közti területet kezeli. Aki csak látta a Newcastle játékát az elmúlt idényben, biztosan tudhatja, hogy nem könnyű lenyomni minket. Ez az ő taktikájának köszönhető. Mindig a tökéletességre törekszik. Ha valami nem stimmel, megállítja az edzést, és kijavítja a hibát. Steven Gerrard egyszer azt mondta, hogy nehéz volt dicséretet kicsikarni Benítezből, amikor a Liverpoolt irányította.

Meg kell küzdened azért, hogy rábólintson bizonyos dolgokra?
Vannak edzők, akik állandóan csak dicsérnek, ő azonban olyan, hogy ha valamit jól csinálsz, akkor elmondja, miként csinálhatnád még jobban. Ritka, hogy dicsér, mivel tudja, hogy a csapatunkban senki sem ott van, ahol megérdemelné, olyan értelemben, hogy lehetnénk sokkal magasabban is. Rólam is tudja, hogy még hosszú út áll előttem. Még csak huszonnégy éves vagyok, úgyhogy nem dicsér, hanem tanácsokkal lát el.

Kik voltak a középhátvéd példaképeid fiatalkorodban?
Tizenhat évesen már együtt edzettem a Nottingham Forest felnőttcsapatával. Ott Wes Morgan, a példaképem volt az első számú középhátvéd. Nagyon tetszett, ahogyan védekezett: uralta a levegőt, bátran használta a lábát. Nem is csodálom, hogy ekkora sikert ért el a Leicester Cityvel.

Megváltoztál, amióta az élvonalban szerepelsz?
A Championshipben jobb voltam fizikálisan, de kevésbé voltam gyors. Amikor olyan játékosok ellen lépsz pályára, mint Raheem Sterling vagy Sergio Agüero, muszáj gyorsnak lenned, és ha kell, villámsebesen irányt változtatnod.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. októberi lapszámában.)