Interjú Felipe Rocha
Néhányan a legnagyobb brazil sztárok közül az utcán szerezték tudásukat. Te is ilyen vagy?
Igen, az utcai foci nagyon sokat segített fiatalkoromban. Kemény szituációkban tanultam a technikát, valamint azt, hogyan kell küzdeni és csatát nyerni. Ennek az lett az eredménye, hogy a pályán sosem félek a kemény összecsapásoktól. Előfordultak veszélyes helyzetek is, mindennek árán tanultam meg harcolni azért, ami igazán fontos nekem, méghozzá becsületesen. A mai napig érzem az utcai foci előnyeit.
Kik voltak a kedvenc brazil labdarúgóid gyerekkorodban?
Gyerekként a leginkább Ronaldót és Ronaldinhót csodáltam. Természetesen Romárióról is nagyon sok videót megnéztem, nézek ma is. Nagyon sajnálom, hogy nem láthattam akkor, amikor a pályája csúcsán járt, de tudom mennyire tehetséges volt. Brazília az évek során rengeteg kiváló támadójátékost termelt ki, de ezt a hármast csodálom a legjobban.
Ők hárman rendkívül nyugodtak tudtak maradni támadóhelyzetben is. Veled mi a helyzet, ha nyomás alá kerülsz?
Amikor a Palmeiras ificsapatából bekerültem a felnőttek közé, rendkívül ideges voltam az ilyen helyzetekben. Sikerült már felülkerekednem ezen, de még mindig nagyon fiatal vagyok. Bizonyos helyzetekben nyugodt tudok maradni, máskor meg nem, ez így normális. Ha majd egy kicsit idősebb leszek, nyilván több tapasztalatom lesz ezen a területen is. Az ember az egész pályafutása során tanul. Akadnak azért bőven olyan brazilok is, akik nem ennyire nyugodtak támadóhelyzetben.
Brazíliában cselekkel és trükkökkel verted át az ellenfeleket. Változott ez Angliában?
Attól a pillanattól kezdve, hogy center lettem, elmaradtak a trükkök, korántsem jött annyi, mint korábban a széleken. Sokkal direktebb lett a játékom, egyszerűen igyekszem betörni a tizenhatoson belülre, és belőni a labdát. Amikor kint voltam a szélen, mindig is szerettem betörni, és kicsit megtréfálni az ellenfelet. Ma is élvezem a trükköket, de a gólokat előnyben részesítem, mert így lehet mérkőzést nyerni.
Nagyon gyorsan alkalmazkodtál az angol futballhoz azok után, hogy 2017-ben csatlakoztál a Manchester City csapatához. Lehet, hogy azért is ment könnyen, mert sok dél-amerikai futballista játszik Angliában?
Szerintem nem. Sokkal inkább a játékstílusomnak tulajdonítanám. Annak, hogy szeretek harcolni, küzdeni, és bármit megtennék a labdáért. Ezek a tulajdonságaim voltak a segítségemre. Már odahaza is megvoltak, és kapóra jöttek, amikor Angliába költöztem. Ott ugyanis sokkal gyakoribb a fizikai kontaktus, mint más európai országokban.
A sebesség kulcsfontosságú a játékodban. Lehet valaki elsőrangú támadó a modern futballban, ha nem elég gyors?
Jó kérdés. Hogy őszinte legyek, úgy látom, a mai napig vannak olyan csatárok, akik nem éppen gyorsak, mégis jönnek a gólok. Az is igaz, hogy a futball nagyon sokat változott, és manapság többet követel tőlünk. A múltban számos olyan játékos akadt, akik nem voltak elég gyorsak, kiváló technikával lettek megáldva, és így gólokat tudtak szerezni. Ma egy ilyen futballistának nehezebb eljutni a csúcsra, mert a védők is gyorsabbak lettek, ezért szerintem a sebessége elengedhetetlen a legmagasabb szinteken.
Fontos elvárás a mai csatárokkal szemben, hogy több poszton is megállják a helyüket? Neked melyik a kedvenced?
Fontos elvárás. A ma jellemző felállások sokkal több rugalmasságot kívánnak a játékosoktól. Ez azt jelenti, hogy a pálya első harmadában bárki bárhol bevethető, és mindegy, ki hol kezdi a mérkőzést. Hatalmas előny, hogy legalább három poszton is megállom a helyem, ez csak az előnyömre szolgál. A brazil válogatottban és a Cityben egy éve csatárként játszom, és nagyon élvezem. Jelen pillanatban csatárként tekintek magamra.
Egy csatár inkább helyezzen vagy használja az erejét, amikor kapura lő?
Változó, attól függ leginkább, ki hogyan szeret lőni különböző helyzetekben. Én inkább a pontosságra törekszem, és nem az erőre. Ha van lehetőséged pontosan helyezni, nem biztos, hogy érdemes rádurrantani. Minél erősebben lövöd, annál nehezebb pontosan helyezni, és megtalálni a kapu különböző szegleteit. Vannak persze helyzetek, amikor érdemes erőt tenni egy lövésbe. Én a magam részéről belsővel szeretem elküldeni, ha lehetőségem nyílik rávágni.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júliusi számában.)
