A kérdés: „Általában a cserepadon kezdem a meccseket. Mit tehetek azért, hogy csereként is nagyot alkothassak?”
Tom Bencott, e-mail
Aki válaszol: Salomon Kalou, a Chelsea korábbi, a Hertha BSC jelenlegi csatára
„A legfontosabb, hogy csereként is élvezd a játék minden pillanatát. Néhány futballista folyton azon aggódik, hogy hány percet játszik, de nem szabad így gondolkodnod. Az én felfogásom szerint mindegy, hogy kezdőként vagy cserejátékosként lépsz pályára, ha játszol, tedd a dolgod, kövesd az edző utasításait és a taktikát, és ne feledd, a padról beállva is lehetsz fontos tagja a csapatnak. Amikor megkapod a jelet a beállásra, rögtön koncentrálnod kell. Az első labdaérintésed nagyon fontos, hogy legyen önbizalmad a továbbiakban. Amikor beállok, mindig arra gondolok a pályán, hogy ha az első labdaérintésem jó lesz, akkor ma jól fog menni a játék. Amikor a padon ülsz, sohase úgy nézd a meccset, mint egy néző a lelátón. Én mindig a saját posztomra koncentrálok, azt figyelem, az ellenfél játékosa hogyan mozog. Fejben készítek egy jegyzetet róla, mit csinál jól, mit rosszul, és kifundálom, hogyan lehetnék jobb nála. Így amikor beállok, nagyjából már képben leszek. Próbáld ki te is, és lehet, hogy te leszel a csodacsere.”
Fotó: bbc.co.uk
A kérdés: „Éppen most lettem kapitány a csapatomban, de nem tudom, hogyan kellene viselkednem. Tartsak némi távolságot tőlük, vagy ne változtassak semmin?”
Gary Young, Leicester
Aki válaszol: Ashley Williams, walesi válogatott védő
„Hasonló dolgon mentem keresztül én is, amikor Bulgária ellen én lettem a walesi csapatkapitány. Nem játszottam másképpen, de figyelembe vettem, hogy immár jó példával kell elöl járnom. Nem teheted meg, hogy nem adsz bele mindent, és lazsálsz. Gyakorolni kell a beszédet, különben a társaid nem fognak tisztelni, amikor kérsz tőlük valamit. A kommunikáció is nagyon fontos: te vagy az edző jobb keze a pályán, a csapatodnak pedig meg kell értenie az utasításokat. Sokat dolgoztam azon, hogy többet beszéljek a pályán, ez nem mindenkinek természetes. Persze nem kell folyamatosan üvöltözni, de néha szükség van rá, mert segítened kell a társaidat. Ezen túl nemcsak a saját játékodra kell majd koncentrálnod, hanem az egész csapatra. Mindig tisztában kell lenned azzal, hogy mi folyik a pályán, ugyanakkor azt sem hagyhatod, hogy a vezetői szerep megzavarja a játékodat. Az is fontos, hogy jóban legyél a többi labdarúgóval, tudják, hogy bármikor fordulhatnak hozzád a problémáikkal.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2010. decemberi számának Fociakadémia szekciójában.)
