Többnyire nem vagyok kibékülve a külföldi filmek címeivel, mert általában rendkívül unalmasak, és sokszor a magyar szinkronrendezőnek kell kihoznia belőle valamit, hogy figyelemfelhívó legyen, de a 2011-ben bemutatott United nagyon el lett találva, mondhatni „háromdimenziós” cím: egyszerre utal arra, hogy a Manchester Unitedról szól, másrészt egyértelművé teszi, hogy ennek a szónak az elhangzásakor melyik klubra gondolhat csak egy futballszurkoló (elnézést a Leeds- vagy Newcastle-hívektől!), harmadrészt finoman érzékelteti, hogy a filmben feldolgozott tragikus történet hogyan egyesített nemcsak egy futballcsapatot, de egy közösséget is.
A BBC nagyjátékfilmje ugyanis a Manchester United 1958-as, müncheni repülőgép-szerencsétlenségét dolgozza fel, és nem vállalkozik könnyű feladatra, hiszen nyilvánvaló, hogy a hozzátartozók és a szurkolók érzékenységére való tekintettel nagy körültekintést igényel a képi megjelenítés, gondosan ügyelni kellett az arányokra, a felkavaró epizódok adagolására. A produkció finom kézzel dolgozta fel, jelenítette meg a témát, és ellen tudott állni annak a kísértésnek, hogy igazán erős képsorokkal afféle látványos hollywoodi katasztrófamozit csináljon a történetből. Így az alkotás filmként jóval gyengébb lábakon áll, humanitásból viszont jelesre vizsgázott. Azoknak, akik nem focirajongóként nézik meg, valószínűleg nem is érzékelhető eléggé, micsoda rettenetes csapás érte a futballvilágot azon a szörnyű februári napon, amikor a Crvena zvezda elleni belgrádi BEK-negyeddöntőről hazafelé tartó United gépe a tankolás miatt szükséges müncheni leszállás után a síkos felszállópályáról kisiklott, kettétört és kigyulladt, 23 ember halálát okozva, köztük nyolc labdarúgóét, akik Matt Busby menedzser keze alatt Anglia legígéretesebb tehetségei közé tartoztak.
Jimmy Murphy
A filmfeldolgozás elsősorban a balesetet túlélő későbbi BEK-győztes és világbajnok, Bobby Charlton, valamint a belgrádi utazásról lemaradó edző, Jimmy Murphy (jobbra) visszaemlékezései alapján készült, őket állítva főszereplőként a középpontba. Az utóbbi szerepe azért is nagyon fontos, mert bár a Münchenben megsemmisült fiatal sikercsapatot eleve Busby-bébiknek hívták a menedzser után, és tíz évvel később a világ csodájára is Busby vezette BEK-győzelemre első angol csapatként az MU-t, valójában Murphy volt az, aki újjáélesztette romjaiból a csapatot, míg a menedzser lábadozott súlyos sebesülése után. Míg például a kilenc évvel korábban hasonlóan légikatasztrófa áldozatává váló, csúcson lévő Grande Torino soha ki nem heverhető sebet kapott Supergánál, addig a United mindenekelőtt neki köszönhetően tudott talpra állni, már csak azért is, mert a klub feloszlatására készülő tulajdonossal szemben is kőkeményen érvelve hitet tett amellett, hogy a csapat újjászervezhető, valamint Bobby Charltont is ő beszélte rá a tragédia után, hogy gondolja meg magát, és folytassa a futballt.
Ha semmi mást nem tett volna életében, ez már akkor is elég lenne arra, hogy karaktere köré film épüljön.
Bodnár Zalán
United
Brit televíziós filmdráma, 94 perc, 2011
Rendező: James Strong
Forgatókönyv: Chris Chibnall
Szereplők: David Tennant, Dougray Scott, Jack O’Connell, Sam Claflin
Osztályzat: •••••
A legjobb szövegek
„A futball egyszerű játék: megszerzed a labdát, lepasszolod vagy gólt szerzel. Minden más csak díszítés. Köszönjük meg az Úrnak, hogy nem cifráztuk túl ezt az egyszerű dolgot. A labda pedig azért kerek, hogy guruljon.”
Bobby Charlton: Edző, mindent megtettem, amit kért tőlem. Miért nem tesz már be egyszer végre a csapatba?
Jimmy Murphy: Ez az Old Trafford. Ez a pálya az ország legnagyobb iparvárosának középpontjában áll. Látod, Bobby, ott szoktak ülni a szabók, ott az asztalosok, a dokkmunkások. Nincs semmi közös bennük, amíg ide nem jönnek. Büszkék ránk. Mi öntünk beléjük lelket – legalábbis vasárnap reggelig. A maximumot kell nyújtanunk. Ha előttük akarsz játszani, nekem és Mr. Busbynak tudnunk kell, hogy mindent bele fogsz adni, amikor kiállsz nyolcvanezer ember elé. Jelenleg ez a pálya, ez a klub nem tartozik Bobby Charltonnak semmivel.
– Ha lőtávolságon belül vagy, és tudsz lőni, ne is nézz fel, csak rúgd meg laposan, erősen, ahogy kell.
– De ha nem nézek fel, azt sem tudom, merre lövöm.
– Nem baj. Ha te nem tudod, hová megy a labda, akkor a kapus sem.
James Strong brit filmrendező, forgatókönyvíró. Főleg televíziós sorozatok rendezőjeként ismert, mintegy kéttucatnyi szériában működött közre, a Ki vagy, doki? egyik epizódjáért 2008-ban a Brit Filmakadémiától megkapta a legjobb rendezőnek járó díjat is. Híres életrajzi dokumentumfilmje az Elton Johnról forgatott Me, Myself and I (2007). 2013-ban ő rendezte a BBC mini tv-sorozatát, a klasszikus mozisikerből adaptált A nagy vonatrablást. Egyetlen nagyjátékfilmje a 2011-ben bemutatott United.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. novemberi számában.)
