Klasszikus futballfilm: Sportszerelem

Íme a film, ami miatt kis híján nem létezik Piszkos Fred, Fülig Jimmy és gyakorlatilag az egész P. Howard-életmű. Történt ugyanis, hogy amikor Rejtő Jenő egy újsághírből véletlenül megtudta, hogy elkezdődött forgatókönyvének megfilmesítése, félrenyelte a kávéját. Majdnem megfulladt, a forgatókönyvet ugyanis – ellopták!

Na persze nem úgy, mint az ellopott futárt vagy századot, sokkal alávalóbb módon: „elfelejtették” értesíteni az írót arról, hogy elbírálásra beküldött kéziratát alaposan átírták (Kolozsvári Andor személyében), és mindjárt el is kezdték azt forgatni. Szerencsére Rejtő nem fulladt meg a kávétól, és annyit legalább sikerült kiharcolnia, hogy feltüntessék a nevét a stáblistán – na, ebben mondjuk nem volt sok köszönet.

A film története, akár egy Rejtő-regény: Sáray, a válogatott centere szerelmes a bolondos gyárigazgató lányába, aki azonban lenézi őt, emiatt a futballista lemondja a válogatottságot az angolok elleni mérkőzés előtt. Ez a csalétek: az igazgató ugyanis a környezetében mindenkitől megköveteli, hogy sportoljon, így a papának nem volna ellenére a futballistával kötendő frigy – mindent meg is tesz, hogy lánya megkedvelje a futballistát. Bekerül a képbe egy idős szabó, szintén Sáray, aki nagy hűhók után elvállalja a válogatott szereplést, bár labdába sosem rúgott, és persze csak a meccs előtt derül ki, hogy ez a Sáray nem az a Sáray. A végén persze van frigy és győzelem, meg jófajta cigánymuzsika, éneklő Delly Ferenccel, ám addig azért be kell látnunk, husztis, akarom mondani hisztis játékosok nem csak manapság teremnek magyar földön.

A Sportszerelem (eredetiben Sport szerelem, a korabeli sportnapilap betűtípusával) félresikerült, annak ellenére, hogy a kor két komikusikonja, Latabár Kálmán és Salamon Béla is játszik benne: a forgatókönyv megnyirbálásával épp a Rejtő írásaira oly jellemző gördülékenység veszett el, a levegőben lógó párbeszédek pedig hiába viccesek önmagukban, ha a rendszer elveszett, mint a Balmoral cirkáló.

Az viszont rossz állapotú kópia ellenére is egyértelmű, hogy Salamon Bélánál hihetőbb műhülyét még nem hordott hátán a föld, Latabár meg hozza a formáját: az egyetlen ember, akinek még manapság is képes vagyok nevetni a tortába tenyerelésén. Kedvenc, már-már örkényi jelenetem mégis az, amikor a fogpiszkálógyár tesztere az árut válogatja: ez nem jó (kipróbálja, kidobja), ez jó (kipróbálja, dobozba rakja). A centerkapus kifejezést mindenesetre Fülig Jimmy is megirigyelhette volna.

Szereplők: Delly Ferenc, Latabár Kálmán, Salamon Béla, Kondor Ibolya, Zeisler Edith

Forgatókönyv: Kolozsvári Andor, Rejtő Jenő

Rendezte: Kardos László, Farkas Zoltán

Osztályzat: **

A láthatatlan légiós

A futball veszélyes testgyakorlás. Higgyék el, így van, személyesen egy kórboncnoktól tudom (akinek bizonyítékképen valahol meg is van egy híres focista szíve), mégpedig Rejtő Jenő közvetítése által, aki a magyar irodalom egyik legvitatottabb idegenlégiósa volt. Már ha egyáltalán.
Azt ugyanis már sosem fogjuk megtudni, vajon Rejtő Jenő járt-e egyáltalán Afrikában, az viszont biztos, hogy a testgyakorlásból (1918–1919-es bizonyítványa tanúsága szerint) elégségesre osztályozott író életének alakulásában igen jelentős szerepe volt a futballnak. Noha ő maga a boksznak köszönhette jellegzetes lapos orrát (három egyesületbe járt le edzeni párhuzamosan), azért ő (és testvére, Gyula) is rúgta a labdát, igaz, akkor még Reich néven. A Fáskörben, a zöld gyepen ismerkedett meg egyik legjobb barátjával, Nádasi Lászlóval. A két gyerek először taktikáról, később sok egyébről beszélgetett, évek múltával pedig kiderült: kiválóan tudnak együtt dolgozni. Így állt össze egy centerhalfból (Nádasi) és egy jobb-bekkből (Rejtő) a magyar színháztörténet egyik leghíresebb szerzőpárosa. Először újságírással próbálkoztak, ám a Nagykörút csupán egyetlen számot ért meg. Sportrovatának kiáltványa sokat elárul a szerzők sporthoz való szenvedélyes (és naiv) viszonyáról: „Nekünk (…) nincsenek klubszíneink és nincsenek kedvenceink. Illetve, vannak: azok, akik önzetlenül karolják fel, vagy viszik előre a magyar sport ügyét.”
Később jöttek a közös bohózatok (Gengszteridill, Egy görbe éjszaka, Jutalomjáték), és a sikerek, amelyek megalapozták Rejtő karrierjét. Regényírói áttörését már P. Howardként élte meg – az álnevet Müller Dávid, az MTK egyik alapítója kérésére vette fel, aki a Nova Irodalmi Intézet (Rejtő kiadója) mindenhatója volt. Később, sok sikeres regény megjelenése után haraggal váltak el – az író nehezményezte, hogy művészeti kérdések helyett csak az anyagiak döntenek regényei sorsáról.
Érdekes módon azonban könyvei közül csak néhányban szerepel érdemben a labdarúgás: a Piszkos Fred közbelép ügyefogyott expedíciójának egyik résztvevője egy futballbíró, akitől olyan magvas gondolatokat tudhatunk meg, mint hogy: „A tudomány egy félmagas labda, kapásból megcsavarva, külső rüszttel a bal felső léc alá!”. Ami azt illeti, Rejtő nem fest túl biztató képet a spori szellemi képességeiről: „Maxbell lebilincselő modorában magyarázott a futballbírónak a napot és a földet összekötő képzelt egyenesről, amely egyforma sebességgel halad a pályáján. A futballbíró szerint nem minden összekötőnél van így, mert sokan leromlanak a második félidőben, és csak ácsorognak a pályán. Mivel a tudós ezt nem értette, jelentősen bólogatott”.
Az ellopott század című kisregény légióba vonult centerének, Hudniczkának feltett szándéka egy angol profi futballklubot vásárolni a katonák előtt lebegtetett mesebeli kincsből, ami valójában csak kitaláció – végül persze, elképesztő kalandok után kiderül, hogy mégis létezik. Hogy a transzfer megvalósul-e, sajnos nem tudjuk meg.
Ha azonban nem regényei, hanem a korabeli lapok sportrovatának hasábjai között keresgélünk, igazi kuriózumokra is akadhatunk. Rejtő tudósította például 1937. április 25-én Torinóból a sportnapilapot az Olaszország–Magyarország Európa-kupa-mérkőzésről, bár túlzottan biztosan nem örült neki, hogy Pistoiából odautaztatták, hiszen sima, 2:0-s vereséget szenvedtünk.
Fényképek sem a játékos, sem a szurkoló Rejtőről nem maradtak fenn, az anekdoták azonban a fotóknál is élesebben őrzik a futballfanatikus író emlékét. G. Dénes György, a legendás, Zsüti becenevű dalszövegíró például egész csinos összeget nyert egy barátjától, akivel fogadott abban, hogy a szúrópróbaszerűen megkeresett Rejtő hibátlanul felsorolja neki az MTK tizenöt évvel azelőtti, bécsi Amateure ellen felálló kezdő tizenegyét. Az író felnézett a kávéházi asztalon heverő kézira­tok fölül, és már hadarta is: Remete, Kocsis, Senkey I, Rebró, Kléber, Nyúl II, Senkey II, Molnár, Orth, Opata, Jeny. Botrányos egy meccs volt, Tandler azon rúgta szét Orth György térdét!

Szólj hozzá!