Azaz „a kapus” különböző idegen nyelveken. Lehetetlen küldetés felsorolni minden nyelven a labdarúgás legstresszesebb szereplőjének, a kapusnak a megnevezését. Király Gábornak azonban, mint azt az első és – reményei szerint – sorozatindító filmjéből megtudtuk, nincs lehetetlen küldetés. Király Gábor igazi népmesei hős. A szombathelyi kissrác a Rohonci útról egészen a Kristály Palotáig jutott úgy, hogy közben meghódította Európa talán két legrangosabb bajnokságát, a Bundesligát és a Premier League-et.
A vándorút állomásait együtt járhatjuk végig, miközben a kapusmesterség királyi titkaiba is betekintést nyerhetünk. Az édesapja kezét félve fogó szombathelyi gyermekről nem sejtették, hogy egyszer majd egy lapon emlegetik példaképével, Grosics Gyulával, akit csupán egyetlen mérkőzéssel lemaradva követ a válogatottságok számát tekintve. Igaz, hogy a nagy elődök ritkábban játszhattak válogatott mérkőzéseket, de Király Gábor 85 válogatottsága (cikkünk 2012-ben készült – a szerk.) akkor is figyelemre méltó, ha sikerességben el is marad legendás elődeitől. Ez azonban elsősorban nem rajta múlt… Bicskei Bertalan, Gellei Imre, Lothar Matthäus, Bozsik Péter, Erwin Koeman és Egervári Sándor is benne látta a legjobb magyar kapuvédőt.
Annyi szubjektivitás engedtessék meg e sorok írójának, hogy eldicsekedhessem azzal, hogy serdülőválogatottként én már akkor „felfedeztem” magamnak a nálam négy évvel fiatalabb, rendkívül dinamikus, jó reflexekkel megáldott „trónkövetelő” Királyt, amikor közelről láttam teljes odaadással, ugyanakkor játszi könnyedséggel edzeni. Már akkor érezhető volt a benne duzzadó erő és a mindent elsöprő ambíció, ugyanakkor a nyugalom is. Sokan azt mondják, hogy kapusnak lenni külön sportág a labdarúgáson belül. Ezzel tökéletesen egyetértek. A jó kapus számára nem elégséges a tehetség, a kitűnő fizikai adottság (Király Gábor alig gyúrat – ez bennfentes információ), a kitűnő reflex, mindezek mellett rendkívül stabil idegrendszer is szükségeltetik. Magyarán izgulni tilos, de legalábbis az izgalomnak látszódnia nem szabad. A kapus című DVD-n rengeteg magyar, német és angol mérkőzésjelenet illusztrálja, hogy „na, ki a Király…?” Hajdú B. István és Faragó Richard barátaim egyedi és szakértő kommentálása hozza még közelebb a nézőhöz a magyar válogatott számomra legszimpatikusabb tagját, aki példamutató magánéletével is kivívta a legtöbb magyar szurkoló tiszteletét és megbecsülését. Gábor, aki sohasem felejtette el, hogy honnan jött, noha olyan nagyságokkal dolgozott együtt, mint Dieter Hoeness, Enver Maric, Nello Di Martino, Tony Burns, Mike Kelly vagy éppen az alapokat Szombathelyen lerakó Szarka Zoltán és Hegedűs Péter.
Ő az a kapus, akiért Arséne Wenger, az Arsenal menedzsere is egy komolyabb vagyont (ötmillió eurót!) kínált, és akiért akkori klubja, a Hertha Berlin 7.5 milliót kért. Így esett, hogy a londoniak az „alig ismert” Jens Lehmannt igazolták le, így kissé – 2004-ig – váratott magára Gábor angliai kalandja. A DVD mesterien eltalálja a szakmai, és az úgymond műkedvelők számára érdekes részletek arányát, bár számomra hiányoznak Gábor válogatottbeli meccsei, különös tekintettel arra, hogy eddigi 85 mérkőzéséből 27-en gólt sem kapott. (Lesz azonban folytatás!) Ez pedig, figyelemmel a korszakra, amelyben védett (ne feledjük: az idén 15. éve válogatott!), szakmailag is társai fölé emeli.
A végén, ha csak néhány képkocka erejéig is, megismerhetjük a „királyi családot”, benne a hétéves Matyit, aki jelenleg egy müncheni kiscsapatban pallérozódik. Azt minden magyar tudja, hogy Mátyás király volt, de hogy Mátyás is király lesz-e – az a sorozat végére kiderül.
Borbély Zoltán
A szerző sportriporter, a legfőbb ügyészség korábbi szóvivője
A LEGJOBB SZÖVEGEK
„A lényeg az volt, mindegy melyik testrészeddel, de akadályozd meg a gólt!”
„2004. december 10. nagyon fontos dátuma Király pályafutásának, hiszen kivédte Wayne Rooney 11-esét az Old Traffordon, 67 814 néző előtt…”
„A nagy álom, hogy Mátyást ne a Duna jegén, hanem a Rohonci út gyepén koronázzák királlyá…”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. márciusi lapszámában!)
