Mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy melyik minden idők legelmebetegebb, leggagyibb, egyben legviccesebb futball témájú filmje? Nem kell tovább gondolkodnod: a 2001-ben bemutatott hongkongi akcióvígjáték, a Saolin foci (más magyar forgalmazásban Üsd, vágd, focizzál! címen fut) egyszerűen mindent visz. Hogy milyen film ez? Ha összekevered a Mátrixot, a Dragonballt, a Hét év Tibetbent, A hét mesterlövészt és egy Puma-reklámot, máris képben vagy! Nagyjából.
Az európai kultúrkörből kitekintve Stephen Chow filmje olyannyira borzasztóan rossz, hogy nem lehet tőle szabadulni. Viszont szerencsére nincs az az érzése az embernek, hogy hülyének nézik a nézőt, megvannak azért a szükséges kikacsintások, a rendező egyszerűen csak megpróbált egy afféle anime hangulatvilágú hősmítoszt ráhúzni a futball témájára, a lehető legviccesebben, és a jelek szerint ez sikerült is neki, mert ez volt 2001-ben a legnagyobb bevételt termelő hongkongi film. Hatvanmillió dollárt kaszált, és hét rangos filmes díjat gyűjtött be (a brit filmakadémiától, a BAFTA-tól is megkapta a legjobb nem angol nyelvű filmnek járó elismerést), és világszerte olyan sikert aratott, hogy ma már kultmozinak számít. A történet és a dramaturgia olyan primitív, amennyire csak lehetséges, ellenben a látványvilág csillagos ötös, a filmes trükkök működnek, a poénok ülnek, mindez pedig így együtt már simán eladható a popcorn mellé a világ bármely mozijában.
A történet szerint a sanghaji Sing a saolin kungfu (a buddhista szerzetesek által önvédelem céljából kifejlesztett ősi harcművészet) nagymestere, de lyukas sportcipőben csövezik, mert a modern világban senkit sem érdekelnek az ősi harcművészetek, hiába próbál tanítványokat szerezni minden eszközzel. Amikor viszont összeakad a félig nyomorék futballedzővel, Funggal, egyszeriben jön a mentő ötlet: kungfumesterekből álló futballcsapatot kell szervezniük, ez népszerűsíti a harcművészetet is, és nagy pénzdíj jár az országos kupa megnyeréséért is. Sing még sohasem focizott, de feltűnő, hogy olyan erős lába van, hogy ha rárúg egy labdát a falra, az összeomlik (ezért is Acélláb a vallási neve). És mivel nincs ázsiai akciófilm bosszúra szomjazó öreg mesteredző nélkül, kibontják a Fung-szálat is: a legnagyobb riválisuk épp annak a maffiavezérnek, Hungnak a csapata lesz, aki anno eltörette Fung lábát, miután húsz évvel korábban kihagyott egy sorsdöntő tizenegyest egy Hung által szervezett bundameccsen.
Nos, Sing nekiáll összeszedni a nagy csapatot, sorra keresi fel régi ismerőseit, mind a saolin kungfu mesterei, de már mosogatóként, zöldségesként, bolti árufeltöltőként vagy takarítóként keresik meg a mindennapi rizsre valójukat. Kisebb unszolásra nekiállnak kitanulni a futball mesterségét, és kiderül, mindegyiküknek van valami csodás természetfeletti képessége a kungfu szent titkainak ismerete révén: van köztük Aranyfej, Tornádóláb, megint más valaki a hasával tudja vezetni a labdát a levegőben. Mégis, ki vehetné fel a versenyt egy ilyen csapattal? Az első meccsüket 40–0-ra nyerik meg, így finoman szólva titkos esélyesévé válnak a kupasorozatnak. De a gonosz sem alszik, döntőbeli ellenfelük, a gyűlölt maffiavezér csapata, a beszédes nevű Ördögök egy új, természetfeletti doppingszernek köszönhetően szintén legyőzhetetlennek tűnnek. A döntő több, mint futball: világok harca, kozmikus ütközet, amely után kő kövön nem marad.
Mint ahogy a szem sem szárazon. A nevetéstől és a sírástól egyaránt.
Bodnár Zalán
Saolin foci (Üsd, vágd, focizzál!) (Siu lam juk kau)
Színes hongkongi-kínai-amerikai akcióvígjáték, 2001, 113 perc
Rendező: Stephen Chow
Forgatókönyv: Stephen Chow, Kan-Cheung Tsang
Szereplők: Stephen Chow, Man Tat Ng, Csao Vej, Jin Cö
Osztályzat: •••
A LEGJOBB SZÖVEGEK
– Ez aztán láb a javából! Pedig mintha egy közönséges, sima láb lenne.
– Ez saolin acélláb. Védett márka.”
„Ha még egyszer megalázol, bosszúból az egész családom öngyilkos lesz a szemed láttára!”
– Nem kezdek el focizni, tudod miért? Mert rosszak az esélyek! Nem tudunk semmit a fociról, induljunk ki ebből. A tudásunk nulla. Ha a tudásunkat elosztom a ráfordított energiával és idővel, akkor az eredmény: nulla!
– Nem lehet, hogy rosszul számoltál?”
(Ahogy tart felé a halálos sebességgel közeledő labda, a kapus előveszi a mobilját)
– Szia, Csan! Mindjárt meghalok, és valamit el kell mondanom, amit évek óta tervezek: szerelmes vagyok beléd!
– Én nem Csan vagyok, hanem Kan!
– Ó. Add át kérlek a feleségednek az üzenetet!…”
Stephen Chow (Hongkong, 1962–)
Színész, forgatókönyvíró, rendező, producer. A TVB televíziós színészeként kezdte pályafutását, majd 1999-ben rendezni kezdett, első alkotása A komédia királya volt (nem a Robert De Niro-féle), de emlékezetes alakítása színészként a Tomboló ököl (1991), Az őrült szerzetes (1993), rendezőként pedig a Pekingből, szeretettel (1994) vagy A pofonok földje (2004), legutóbb pedig a Dragonballból csinált mozifilmet. A Saolin fociból rendezőként, forgatókönyvíróként és főszereplőként is kivette a részét.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. decemberi számában.)
