A rendíthetetlen csocsóbábuk

 

 

Úgy gondolod, hogy a játékoknak nincsen szívük, lelkük és magasztos érzelmeik? Akkor nem olvastad Hans Christian Andersen Rendíthetetlen ólomkatonáját, vagy nem láttad még a Diótörőt. És ezek szerint az új animációs mozisikert, a Csocsó-sztorit sem.

A argentin-spanyol koprodukció cselekménye egy mediterrán hangulatú kisvárosban játszódik, ahol a félszeg fiú, Amadeo az életét lényegében a település központi színhelyének számító kis vendéglőben tölti, szüntelen csocsózással. Igazából semmi máshoz nem ért – abban viszont ő a legjobb, talán a világon. A vendéglőben álló csocsóasztalnál 3724 meccs óta veretlen, elintézte például a város legmenőbb arcát, a beszédes nevű Ezequiel Ász De Machót is.

Amadeo kis világa azonban egy csúnya napon darabokra törik, amikor is Ász immár a világ legnagyobb futballsztárjaként visszatér, miután hivatalosan megvásárolta a várost, és az egészet leromboltatja, elsőként a csocsóasztalt és a vendéglőt, ahol élete tragédiája lezajlott – pályafutása egyetlen vereségét ugyanis Amadeótól szenvedte el a csocsóasztalnál gyerekkorában. A testfelépítésében és manírjaiban Cristiano Ronaldóra, arcberendezésében pedig erősen Mesut Özilre hajazó Ász persze lenyúlja a jó nőt is, Laurát, akiért Amadeo szíve is dobog.

Hősünk potyogó könnyei a szétrombolt csocsóasztalról leesett balszélsőre, Csékára hullanak, aki – láss csodát – ettől életre kel. Szomorkodni nincs idő, a szeméttelepről össze kell szedni a verhetetlen csocsócsapat több prominens tagját – a Ruud Gullit ábrázatú Öcsit, a gólvágó, hiú középcsatárt, Betót, Lisandrót és a többieket, majd izgalmas és vicces kalandok végén össze is áll a nagy csapat.

Csakhogy úgy tűnik, mindez kevés lesz, mert a harc terepe túllép a csocsóasztalon, a dramaturgia pedig, ahogy az (el)várható is, a frissen felhúzott városi stadionban csúcsosodik ki: Ász igazi, sorsdöntő futballmeccsre hívja ki a városka lakosságát. Nincs mese – illetve dehogy nincs! –, be kell vetni mindenkit, aki él és mozog. Harcba kénytelen szállni Eusébio, a nyugdíjas kocsmatöltelék, a depisemós suhanc, a pap, a rendőr, a dagigyerek, de még a duci öregasszony is, feltéve, ha napokig nem borotválkozik. Vajon kié lesz a dicsőség mellett a város és a bájos Laura? Természetesen nagyobb tét még nem volt futballmérkőzésen. Amelyet egyébként, mivel az MTVA karolta fel a produkciót, mondani sem kell, Gundel Takács Gábor kommentál. És a csocsóbábuknak csak a szurkolás marad? Azt azért ne hidd…

A Csocsó-sztori könnyed délutáni kikapcsolódást ígér, és ezt az ígéretét be is tartja. Felnőtt fejjel persze nehéz értékelni, de minden filmalkotásnak örülni kell, amely a gyerekek körében népszerűsíti a futballt, és persze az ehhez kötődő olyan alapvető hagyományos értékeket, mint a hősiesség, önfeláldozás, csapatszellem és a többi. És közel sem annyira bugyuta és primitív, mint néhány kortárs futballista és edző meccs utáni nyilatkozata.
Azt ugyanakkor nem ajánlom, hogy a FourFourTwo kritikusához hasonlóan felnőtt férfiak egyedül üljenek be rá a moziba – a kisgyerekes szülők sanda pillantásokat vetnek, amint a mobiltelefon fényében jegyzetelsz…
Megtekintése kizárólag kiskorú felügyelete mellett ajánlott!

Bodnár Zalán

 

A legjobb szövegek

– Kiegyezünk egy döntetlenben?
– A fociban nincsen döntetlen!

– Beto meghalt!
– Nem, csak egyesült az univerzummal.
– De így csak hárman maradtunk.
– Az univerzummal együtt négyen.

Ász: Én vagyok a csillag! Én vagyok a bálvány! Én vagyok a hős!
Ügynök: A csillagok kihunynak. A bálványok ledőlnek. A hősöket elfelejtik. Csak az ügynök örök.

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. májusi számában.)