Fradi a KEK-döntőben, bázeli zűrzavar

Szöveg L. Pap István

Dalnoki Jenőt játékosként sem vádolták puhasággal, edzőként pedig sokszor egykori balbekk önmagán is túltett. Nem tisztelt nevet és kort, kizárólag a teljesítmény számított nála, vaskézzel fiatalította meg a Fradit, amelynek 1974-ben avatták új, Üllői úti stadionját, egy évvel később bejutott a csapat a Kupagyőztesek Európa-kupája döntőjébe, 1976-ban pedig nyolcévnyi zöld-fehér ínség után megszakította az Újpesti Dózsa bajnoki hegemóniáját.

Amikor a mester 1973 októberében munkába állt (három évvel korábban, Kalocsay Géza menesztése után két meccs erejéig már ült vezetőedzőként a kispadon), még Géczi István, Kű Lajos, Branikovits László vagy Szőke István volt a sztár. A Fradi B-közép azonban kénytelen volt gyorsan új neveket tanulni: Ebedli Zoltán, Nyilasi Tibor, Magyar István, Szabó Ferenc, Rab Tibor, Takács László, Kelemen Gusztáv vagy Onhausz Tibor mind-mind Dalnoki áldásos tevékenységének köszönheti, hogy a felnőttkorba lépve a Ferencváros keretének tagja lehetett.

Dalnokinak lett igaza. A KEK-indulás alapfeltétele az 1974. május 1-jén a Komló ellen Mucha, Magyar és Kelemen góljával 3–1-re megnyert Magyar Népköztársasági Kupa-döntő volt, aminek következtében szeptember 18-án már az akkor angol másodosztályú, ám Walesi Kupa-győztes Cardiff Cityt fogadta a csapat az Üllői úton. A hazai 2–0-t Walesben 4–1 követte, jöhetett a Liverpool. Máté János egyenlített az Anfielden a 92. percben, és varázsolt nemzeti ünnepet október 23-ából […], és a hazai 0–0 negyeddöntőt ért. A svéd Malmőt már az idegenbeli 3–1-gyel lerendezték Nyilasiék (itthon 1–1 lett), a jugoszláv Crvena zvezda (amely a Real Madridot búcsúztatta a nyolc között) ellen pedig a hazai 2–1 és Bálint László belgrádi kiállítása után, Megyesi István 11-esével 2–2-re végeztek 100 ezer néző előtt a Marakanában, és bejutottak a sorozat döntőjébe!

Ahol a Dinamo Kijev, Valerij Lobanovszkij precízen összerakott, Oleg Blohin személyében valódi világsztárt is felvonultató együttese várt rájuk. Az ukránok a döntőig a bolgár CSZKA Szófia, az Eintracht Frankfurt, a Bursaspor és a PSV Eindhoven együttesét búcsúztatták. Amint azt a magyar sajtó nem felejtette el leszögezni: sohasem játszott még két szocialista országból érkező csapat KEK-döntőt. (BEK-et végképp nem, az UEFA-kupáét sem, a KEK-ben ez egyszer még előfordult: 1981-ben a szovjet Dinamo Tbiliszi verte meg a keletnémet Carl-Zeiss Jenát.)

„NEMES KÜZDELEMBEN GYŐZÖTT A JOBB, A TÉVÉNÉZŐK MILLIÓI SZEMTANÚI LEHETTEK EGY ÚJ NAGYCSAPAT SZÜLETÉSÉNEK…”

„Sajnos, április 23. óta bizonyos visszaesés tapasztalható egyeseknél – mondta a döntő előtt a Népsportnak Dalnoki, miután a bázeli finálé főpróbájaként a csapat 1–0-s, kínos vereséget szenvedett Békéscsabán, akkoriban a meccs elhalasztása szóba sem jöhetett. – Remélem azonban, ez csak átmeneti tünet, s most, amikor az eddigi legnagyobb feladat vár ránk, mindenki úgy játszik majd, mint az eddigi nyolc KEK-mérkőzésünkön.”

A mesternek nem volt könnyű dolga, mert Bálintot belgrádi kiállítása után eltiltották, Branikovits megbetegedett (a minap elhunyt csatár [róla a 98. oldalon olvashat – a szerk.] szerint nem, csak Dalnoki nem kedvelte őt…), a jobbszélső Pusztai László lábában pedig már Bázelben alakult ki orbánc, ami miatt ő sem léphetett pályára.

Bálint helyére a 30 éves dr. Pataki Miklós lépett, akinek a családját a felvidéki Félről telepítették át Magyarországra, és Szegedről igazolt a Fradiba. Zöld-fehérben két idény alatt összesen három meccsen lépett pályára, de ebből kettő a KEK-menetelés idejére esett. Jobbhátvédet játszott Liverpoolban, és 172 centisen középső védőt a Kijev ellen… „Nem vagyok újonc, hiszen Liverpoolban már bemutatkoztam. Most sem izgulok, ha előttem lefogják a többiek az embereket, nem lesz baj!” – mondta a meccs előtt. Nos, nem igazán fogták le.

Az akkori lebonyolítás azt sem zárta ki, hogy a szerdai döntő után két nappal megismételt meccsre kerül sor, hiszen 11-eseket először csak az 1976-os Eb-döntőben (Panenka, ugye…) rúgtak. Így aztán a Fradi csütörtöki és szombati időpontra is foglalt repülőjegyeket. A magyar küldöttséget Harót János, a bevallottan Honvéd-szurkoló elnök vezette, de technikai vezetőként például Albert Flórián és pályaedzőként Novák Dezső is tagja volt.

Bázelben szívet melengető távirat várta a csapatot: „Drága fiúk! Fradi-szívvel küzdjetek, de már az eddigiekért is gratulálunk, Sinkovits Imre, Győrffy György, Gellei Kornél, Szersén Gyula.” De nemcsak a színművészek, az egész ország is felfokozott állapotban várta a döntőt. Nem úgy a bázeliek, akik szívesebben nézték volna például a Realt, és mivel tömegével sem szovjet, sem magyar szurkolók nem érkezhettek 1975 tavaszán Svájcba, mindössze tizenháromezren foglaltak helyet a 33 ezres St. Jakob Stadion lelátóin.

A szovjetek megadták a módját: különgéppel repültek („Bázel egyik legelegánsabb szállodájának – a Hotel Internationalnak – a homlokzatán hatalmas vörös zászló leng sarlóval, kalapáccsal, messziről jelezve, hogy ez a szálloda a szovjet labdarúgók otthona…”), és mivel vasárnap a Szovjetunió válogatottja Írország ellen játszott, eszük ágában sem volt pénteken megismételni a KEK-döntőt, ügyeltek, hogy az 90 vagy 120 perc alatt véget érjen.

Magára a meccsre sajnos kár is sok szót vesztegetni, a Rab őrizetére bízott Vlagyimir Onyiscsenko két gólja már az első félidőben eldöntötte a kupa sorsát – az elsőnél Pataki doktort cselezte ki, a másodikat 25 méterről ívelte a meglepett Géczi felett a Fradi kapujába. (Oleg Blohin őrzését a rutinos, olimpiai bajnok Juhász Istvánra bízta Dalnoki.) A folytatásban a Patakit átverő Blohin is vállalt egyet, és békés 3–0-val ért véget az első „szocialista” kupadöntő.

A Népsport könnyen beletörődött a bázeli vereségbe: „Járja otthon, Budapesten egy szólásmondás: »Az ezüstérem is szépen csillog!« Talán soha nem volt ennyire igaz ez a néhány szóból álló mondat – amellyel edző, játékos, szurkoló szokta magát vigasztalni, bátorítani –, mint éppen szerdán este a bázeli St. Jakob-stadionban a Dinamo Kijev–Ferencváros KEK-döntő után. Elmaradt ugyan a titkon remélt siker, hiszen a zöld-fehérek fiatal csapata most még kénytelen volt fejet hajtani a nagyobb tudás előtt. Nemes küzdelemben győzött a jobb, a televíziónézők milliói szemtanúi lehettek egy új nagycsapat születésének…” A legnagyobb bázeli lap, a National-Zeitung pedig így értékelt: „A Kijev jóvoltából láthattunk ugyan néhány fantasztikus percet, de az egész mérkőzésből hiányzott az igazi feszültség.”

Három nappal Bázel után a Fradi 2–2-es döntetlent játszott az Újpesttel, és végül a harmadik helyen fejezte be az 1974–75-ös NB I-es idényt – az MLSZ mégsem az UEFA-kupába (ahol, rejtély, hogy miért, de a 6. helyezett Vasas indulhatott), hanem csak a Közép-európai Kupába nevezte a zöld-fehéreket. A szovjet válogatott pedig vasárnap két kijevi, Blohin és Kolotov góljával 2–1-re megverte az íreket.

A France Football Aranylabdáját 1975 végén a Dinamo csatára, Oleg Blohin kapta meg. A kelet-európai sztárok közül Josef Masopust, Lev Jasin és Albert Flórián után negyedikként.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. decemberi számában.)