Szöveg Bodnár Zalán Fotó Mravik Gusztáv
„– Sajnálom, drága, ez nem nyert – veszi ki a gépből a pult mögött ülő férfi a szelvényt, és adja vissza az idős hölgynek.
– Nem? Akkor én hülye vagyok.
– Én pedig Szokolai, kezét csókolom!”
Erre a párbeszédre csöppenünk be a budapesti Frankel Leó utcai lottózóba. Pedig a pult mögött ülő úrnak a legtöbb esetben nem kell bemutatkoznia, sokan ismerik, felismerik: Szokolai László fénykorában, a hetvenes-nyolcvanas években a Rába ETO-ban, a Ferencvárosban vagy az osztrák Sturm Grazban ontotta a gólokat, és azért „csak” tizenkétszer volt válogatott, mert akkoriban még hemzsegtek a klasszis csatárok a magyar bajnokságban.
Most itt dolgozik. Pontosabban: itt is. Hetente kétszer helyettesíti egy kedves barátját ebben a kicsiny lottózóban, de van neki sajátja is a Váci úton, amelyet egy másik barátjával visz közösen. Régebben több is volt, a Gogol és a Margit utcában is, és huszonöt évvel ezelőtt még az újpesti piacon kezdett el lottózót üzemeltetni, étterem-sörözője egyik szegletében.
„Van lottókezelői végzettségem, egy egyhetes tanfolyamot kellett elvégezni ehhez, aztán bele is vágtam – mondja a FourFourTwo-nak a 67 esztendős Szokolai László. – Szívesen csinálom ezt a munkát, nagyon normális emberekkel dolgozhatok együtt, ami nagy kincs manapság, megbecsülnek engem. Hét éve már nyugdíjas vagyok, de leköt, elfoglalom magam. Korábban párhuzamosan benne voltam a futballban is, edzősködtem, 2010 után azonban abbahagytam, mert volt egy súlyosabb betegségem, azt gyanítom, hogy a tréneri munkával járó sok stressz miatt jött ki rajtam. Ez jóval nyugodtabb munka, bár nagy odafigyelést igényel, folyamatosan képezni kell magam az újabb és újabb nyereményjátékok és számítógépes programok miatt, továbbá nagyon sok az adminisztráció – no meg persze a forgalom sem mindegy.”
A rendszer ugyanis úgy működik, hogy a lottózó bevétele automatikusan megy a Szerencsejáték Zrt.-nek, amely százalékos alapú jutalékot ad az üzemeltetőnek.
A korábbi futballsztár maga is szívesen fogad sporteseményekre, amikor épp nem ad fel senki szelvényt, a falra szerelt tévén követi a meccseket. Akik pedig felismerik, azokkal mindig szívesen elbeszélget a futballról, a nagy időkről. „Még tanácsokat is szoktak kérni, azt hiszik, hogy nemcsak a meccsek kimenetelét tudom előre, de még az ötöslottó számait is” – mondja nevetve.
Hiába fejezte be az edzősködést, a futballból azért nem szakadt ki így sem. A Fradi csaknem valamennyi hazai meccsén ott van a Groupama Arénában, de az MTK, a Budafok és a III. Kerület mérkőzéseire is ki-kijár, a tavasztól pedig új kihívások várnak rá: több korábbi válogatott játékoshoz hasonlóan a Magyar Labdarúgó-szövetség mérkőzésellenőreként dolgozik majd a bajnoki mérkőzéseken.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)
