Szöveg Bodnár Zalán Fotó Kristóf Lajos
„A családomban együtt tizenegy jogi doktor van, már a két lányom is ezt a mesterséget űzi – adja a magyarázatot Izsó Ignác, miért éppen jogi pályára ment, miután szögre akasztotta a futballcsukát. – Mindig tudtam, hogy kell valami biztosíték a pályafutásom utánra, és a családi környezet alapvetően determinált.”
A 60 éves korábbi középcsatár pályafutása javát a Vasasban töltötte, 1974 és 1986 között 285 NB I-es mérkőzésen viselte a piros-kéket mezét, csak pályafutása végén szerződött néhány évre az ausztriai Apetlonhoz. Játéka nélkülözte a csatároknál sokszor alapkövetelménynek számító agresszivitást, de mesterien cselezett, és rendkívül éles eszű játékos volt, a „Pengés Izsó” becenévvel is gyakran illették. Mint mondja, ügyvédként is ez jellemző rá: a teátrális letámadások helyett a cseles megoldásokban hisz.
„Tagja voltam a Vasas legutóbbi, 1977-es bajnokcsapatának és abban a szerencsében volt részem, hogy Baróti Lajos, Mészöly Kálmán, Bundzsák Dezső, Illovszky Rudolf, Mezey György, Várhidi Pál, Sárosi László, Dalnoki Jenő, Kovács Ferenc és Lakat Károly is az edzőm volt. Nem is tudom, akad-e még valaki, aki tíz ilyen legendás tréner keze alatt edződött. Csupán annyi hiányérzetem van a pályafutásommal kapcsolatban: annak ellenére, hogy hosszú éveken át végig kerettag voltam, csupán ötször szerepelhettem a válogatottban” – mondja az FFT-nek.
Kárpótolta viszont ezért az élet a játékos-pályafutása utáni polgári sikerekkel. 1985-ben végzett az ELTE jogi karán, és a Budakörnyék Ügyvédi Munkaközösség tagjaként szerezte meg a kezdeti tapasztalatokat. A rendszerváltás után, 1991. november elsejétől lehetett önálló ügyvédi irodákat nyitni, és azonnal élt is a lehetőséggel: máig ugyanott, a 11. kerületi Kenese utcában van az irodája, amelyet akkor nyitott. Eközben másik szerelmétől, a labdarúgástól sem kellett elszakadnia, többek között Horváth Gáborral – a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének mai főtitkárával – megalapították a futballisták első honi érdekvédelmi szervét, a Hivatásos Labdarúgók Kamaráját is, napjainkban pedig az MLSZ jogi bizottságának vezetőjeként is tevékenykedik. A rendszerváltás hajnalán sikeresen védte a magyar futsalválogatott tagjait, akiket örökre el akartak tiltani, amiért mérkőzést mertek játszani az apartheid-rendszer sújtotta Dél-Afrikában. Ezután is több futballügye akadt, egyébként is izgalmas időszak volt a ’90-es évek közepe ilyen szempontból: a korábbi kluboknak át kellett alakulniuk gazdasági társaságokká, ami persze nem kevés jogi bonyodalommal járt.
„Az izgalmas perek ugyanolyan érzést és szenvedélyt keltenek bennem, mint a futballpályán egy jó meccs – mondja. – Egyébként is nagyon közelállónak érzem egymáshoz a két területet. A média gyakran hajlamos a sztárfutballistákra és a sztárügyvédekre is úgy tekinteni, mint akik egyedül döntenek el meccseket vagy pereket, pedig én már megtanultam: mindkét esetben a kiváló elemzés, a rivális fél pontos kiismerése az alapja. És a munka, munka, munka, amelyben labdarúgóként és ügyvédként is egyaránt hiszek.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. júniusi számában.)
