A cikk 2015-ben jelent meg!
Noha főállásában nem szakadt el a labdarúgástól a Videoton egykori klasszisa, a kétszeres magyar válogatott Tiber László, hiszen a Vidi óvodásprogramjában dolgozik, ám mi most azért a nemes tevékenységéért kerestük fel, amit társadalmi munkában végez minden hétfőn a székesfehérvári Ezredéves Készségfejlesztő Óvoda, Általános Iskola és Speciális Szakiskola tornatermében: testnevelésórákat tart speciális foglalkozást igénylő, értelmileg akadályozott, többségükben Down-kóros gyermekeknek.
A 65 éves (azóta már 71 – a szerk.) egykori csatárnak személyes érintettsége van a témában, és rengeteg tapasztalata azzal kapcsolatban, hogy kell ezekkel a gyermekekkel bánni. „1974-ben született meg Nikolett lányom, akinek születésekor genetikai rendellenességet diagnosztizáltak, egy töredéknyi kromoszómatöbblete volt, úgy élt, mintha minden második hónapban fejlődött volna csak. Mindent megtettünk a gyógyulásáért, de egy idő után leépült a szervezete, tolókocsiba kényszerült, tüdőgyulladást kapott, majd nem sokkal a tizenhatodik születésnapja előtt elhunyt” – mondja Tiber, akinek fia, Krisztián pedig NB I-es futballista lett, 1998-ban a Gázszer játékosaként magyar gólkirály is volt.
Nikolett betegségekor Tiber alaposan megismerte az ilyen és hasonló kórban szenvedő gyermekek életét és lelkivilágát, azóta pedig szent kötelességének érzi, hogy minden tőle telhető módon segítse őket.
„Három évvel ezelőtt megismerkedtem egy gyógypedagógus hölggyel, Englert Emesével, aki itt dolgozott az Ezredévesben, és vele találtuk ki közösen, hogy eljövök önkéntesen segíteni, azóta járok ide heti rendszerességgel, tornaórákat, foglalkozásokat tartok a gyerekeknek, Emesével és Czettl Andreával közösen – magyarázza Tiber, akit egyébként a sportsajtóban Tieberként ismernek, egy régi sportnapilapos elírás miatt. – Semmi sem előrébb való, mint hogy itt lehessek ezekkel a gyerekekkel, akiknek mindent tudok a világáról. Itt nincs álarc, csak őszinte érzelmek vannak, és óriási szeretetéhség, amit ki is mutatnak. Imádnak focizni, kosarazni, jól érzik magukat az órákon. Szervezek nekik iskolán kívüli programokat is, olykor elmegyünk közösen egy Videoton-meccsre, Bódi Zoli barátom, volt siófoki csapattársam pedig minden évben meghív minket a balatonszárszói szállodájába wellnessezni. Egészséges felnőttként kezelem őket, nincs gügyögés, azt pedig azonnal megéreznék, ha megjátszanám magamat. Számomra küldetés, hogy itt legyek velük minden héten, és jobbá tegyem az életüket. Már csak Nikolett emléke miatt is…”
Interjú Bodnár Zalán Fotó Mravik Gusztáv
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. júliusi számában.)
