Bemutatjuk a Nemere-ügy szigorúan titkos dokumentumait

Szöveg Vörös Csaba Fotó FFT, Fortepan

Van egy futballtörténet, ami a korabeli sajtóból, az évkönyvekből megismerhető. Van egy másik, amit a szurkolói emlékezet őriz, és közös, generációs élmények táplálják, meg aztán van egy harmadik, párhuzamos történelem, amelyet most kezdünk csak megismerni, és amely megsárgult, egykor csak kiváltságosok által olvasható levéltári papírokat böngészve rajzolódik ki előttünk. Az utóbbi években kutathatóvá vált kommunista titkosszolgálati iratok közül a történészek elsőként a nagypolitika, a fősodratú történelem titkait őrző anyagokat keresték, persze, sokszor éppen a legérdekesebb dokumentumok semmisültek meg vagy tűntek el örökre az archívumokból. Mostanában pedig egyre többen kutatják a sport, azon belül a futball titkosszolgálati iratait, hiszen a mindennapok egyik legfontosabb, legnépszerűbb ügye volt a foci a szocializmusban, így aztán a közismert labdarúgók viselkedése, utazásai, csempészése, magánélete, politikai álláspontja fontos célpontja lett a titkosszolgálati munkának is.

A FourFourTwo-nak sikerült szerződtetnie az egyik legelhivatottabb és már eddig is sok érdekes anyagot publikáló fiatal kutató-újságírót, Vörös Csabát, aki az elképesztő eseményeket feldolgozó sorozatunk ötödik részében szintén nem mindennapi történetet idéz fel egykor szigorúan titkos dokumentumok felhasználásával: csaknem másfél évtizede a labdarúgást kedvelő közönség visszafojtott lélegzettel olvasta a Novák Dezső ügynökmúltjáról szóló híreket, ám eddig még senki sem vette a fáradságot, hogy alaposabban áttanulmányozza a „Nemere” fedőnevű ügynöknek a Történeti Levéltárban található jelentéseit.

Két munkadosszié található e fedőnév alatt, amelyek valóban értékes információkat tartalmaznak a honi futball bizonyos korszakáról. Egyszer kísérletet teszünk majd mi is, hogy tüzetesen átvizsgáljuk a jelentések tartalmát, most viszont inkább arra törekedtünk, hogy Novák-Nemere tükrén keresztül bepillantást engedjünk a belügyesek mindennapjaiba.

Nemere”, azaz Novák Dezső aktáinak feldolgozása közben sokszor nem is maguk a jelentések, hanem a BM dolgozóinak izzadságszagú erőlködései jelentették az igazi izgalmat, amelyekkel megpróbálták rávenni a játékost az ügynöki munkára. Hiszen úgy irányítani emberek életét, hogy ők maguk ne jöjjenek rá a manipulációra, nem könnyű. Erre a nehéz feladatra „szerződtek” a Kádár-rendszer tartótisztjei, akik mindennap megküzdöttek „kuncsaftjaikkal”.

Utólag komikusnak hathat, amikor a kutató „szigorúan titkos” jelentéseket olvas, és szinte látja maga előtt a belügyesek napi agóniáját. Ha nem tudnánk, hogy közben sorsokat tettek tönkre, akár jól is szórakoznánk. De tudjuk, így jókedvről szó sem lehet. Nézzük a történéseket a honi sportvilágban leginkább elhíresült ügynök, „Nemere” szemszögéből.

Az egykor világválogatott ferencvárosi labdarúgó, Novák Dezső a dokumentumok tanúsága szerint nem szívesen látta el a ráerőszakolt feladatot, ám idővel megtört, és egyre több információt közölt társairól. Az iratokon megjelenő – sokszor kézzel írott – üzenetekből az is kiderül, hogy „Nemere” tartótisztjét Novák viselkedése miatt felettesei többször leszúrták.

„Nemerének” 1968. március 12-én a következőket adták feladatul. „1. Beszéljen Mátrai Sanyival, 2. Alberthez közeledjen, 3. Szűccsel legyen közeli nexusban.”1 Ezek azok az ártatlannak tűnő momentumok, amelyekkel a belügy elkezdett kapcsolatokat befolyásolni és tönkretenni. „Nemere” azonban félreértelmezte a feladatot, mert egy hónappal később Lengyel Boldizsár, a III/d csoport vezetője elégedetlenségének adott hangot. „Ladányi elvtárs! »Nemerének« konkrét személyekre kombinációs feladatot kell adni. Nem szabad általános felderítéssel megbízni. Így azt jelent, amit akar. A konkrét feladat bizonyos értelemben arra készteti, hogy mozogjon a sportolók között. Ezzel fejlesztjük a rutinját, csiszoljuk magatartását stb.” Ladányi elvtárs, azaz Ladányi Mihály rendőr százados, „Nemere” tartótisztje nemigen boldogult az ügynökével. Több szolgálati jegyet töltött meg azzal, hogy „Nemere” nem ment el a megbeszélt találkozóra, sőt még a biztosító találkozóra sem. Lássunk ebből egyet.

„1968. június 12. Jelentem, hogy »Nemere« fn. informátor a rendes beütemezett találkozókon nem jelent meg. Távolmaradásának oka előttem ismeretlen. Első alkalommal május 30-án lett volna vele találkozó. Ezt megelőzően délelőtti órákban kerestem a lakásán a »könyvtárból«. Felesége közölte velem, hogy férje okvetlen bejön a »könyvtárba«. Ez azonban nem következett be. F. hó 6-án a »Vásár« fn. »T« lakáson vártam, de ismét távolmaradt, melynek oka előttem ismeretlen. »Jászsági« és »Kőműves« elmondása szerint közös program nem volt, mely indokolná elmaradását.”

A történetnek itt még nincs vége, mert Lengyel Boldizsár csoportvezető kézzel ír megjegyzést Ladányi Mihálynak. „Ladányi elvtárs! Szigorúan felelősségre kell vonni. Ha ez sem használ, kilátásba kell helyezni bizonyos kedvezmények megvonását.” Sokáig ment ez így, végül Lengyel Boldizsár kiakadt. „Ladányi elvtárs! Ez már tűrhetetlen, amit csinál! Valami érdekes dolgokkal jobban hozzánk kell kötni. Ezen gondolkozzon és beszéljük meg.” Szegény Ladányi Mihály egy nappal később szintén hiába várta „Nemerét”, de legalább értesült a hollétéről. „F. hó 19.-i Népsportban – hírek rovatában – olvastam, hogy beteg.”

Lengyel és Ladányi levelezése „Nemere” jelentésein hónapokkal később sem szűnik meg. Idővel már tapintható a köztük lévő feszültség, és Novák egyik beszámolóján egymásnak ugranak. „Ladányi elvtárs! Nem lehet ilyen feladatokat adni az informátornak, illetve csak megfelelő kombinációval.” Itt már elege lesz Ladányinak a feletteséből, és a lap aljára rövid, de annál hatásosabb megjegyzést ír. „Lengyel elvtárs! Szendrő alezredes elvtárssal való megbeszélés után adtam ezt az utasítást.”

Ladányi Mihály egyszer csak elérkezettnek látta a pillanatot, hogy összetett munkával bízza meg „Nemerét”. A jelentésében megemlít egy bizonyos „Szabó” fedőnevű célszemélyt, aki a ferencvárosi játékosok baráti köréhez tartozó szabó volt. Ebből az írásból világosan kiderül, hogy a belügy milyen aljas módszerekkel avatkozott bele az emberek hétköznapjaiba, és az is, hogyan próbált meg gátlástalanul irányítani a háttérből.

„»Nemere« fn. informátort utasítottam, hogy a napokban »Szabó« fn. célszemélyt keresse fel lakásán és beszélgessen el nevezettel. Vesse fel a magyar labdarúgó válogatott hátra lévő mérkőzéseit és az edzőnek – Sós Károlynak – ténykedését. »Szabó« előtt vonja kétségbe szakértelmét. Szerencsés emberként jelölje meg, aki más tudásával lett milliomos. Dr. Lakat Károly edzés és taktikai terveivel vitte sikerre az NDK labdarúgását.

Mondja el, hogy dr. Lakat Károly lenne megítélése szerint a legmegfelelőbb szövetségi kapitány, de »őszintesége« nem tetszik mindenkinek.

Vesse fel, hogy itthon nálunk ugyan támogatást kapnak a sportolók, de mennyivel más a helyzet nyugaton, ahol sokkal többet keresnek a labdarúgók. Ő maga is megbánta már, hogy korábban nem maradt kinn. Sajnos neki most már sok ideje nincsen, már minden hiába.

Jól figyelje meg »Szabó« véleményét, megnyilvánulását, melyről legközelebbi találkozón beszámolni tartozik.”

Valójában arra utasították „Nemerét”, hogy provokáljon. Így működött az operatív munka a gyakorlatban. Viszont azt tudni kell, hogy ez a partizánakció nem a „Szabó” fedőnevű célszemély ellen irányult, hanem a belügy illetékesei így akarták megpuccsolni a szövetségi kapitány Sós Károlyt, és így akarták becserkészni Albert Flóriánt. »Szabó« ugyanis jóban volt Alberttel, és rajta keresztül igyekeztek kiszimatolni Albert véleményét a kialakult helyzetről. De a terv kútba esett, mert mint Ladányi üzenetéből megtudjuk, „Nemere” „a kapott utasításnak megfelelően két alkalommal kereste meg »Szabó« fn. célszemélyt. Első alkalommal »Szabó« fn. célszemély nem volt otthon. (…) Második alkalommal f. hó 5-én – »Szabó« – otthon volt, de a sporttal – Sóssal és Lakattal – kapcsolatos témához nem szólt hozzá. (…) Utasítottam »Nemerét«, hogy legközelebbi alkalommal »Szabónál« beszélgetést ne kezdeményezzen. Ha sporttal kapcsolatos téma felvetődik, kapcsolódjon bele és »véleményét« – eligazítás szerint – mondja el.”

Az iratok arról árulkodnak, hogy a beszélgetés végül elmaradt. Viszont a szövetségi kapitányi poszton változás állt be a csehszlovákok elleni 4:1-es vereség után, igaz, Sós helyére nem Lakat került, hanem Hoffer József.

A mexikói olimpia előtt több olyan jelentés futott be a Ferencvárosban működő ügynököktől, amelyek arról árulkodtak, hogy Varga Zoltán, a csapat fiatal támadója disszidálni készül. Az ügynökökben gyanút keltett, hogy Varga eladta az autóját, és igyekezett mindenét pénzzé tenni. Ladányi Mihály rendőr százados nem is habozott, azonnal feladattal látta el „Nemerét”. „Varga Zoltán FTC labdarúgóval kapcsolatban, olyan híreink vannak, hogy a Mexikói Olimpia után nem szándékozik visszatérni – írta Ladányi. – Ezt a hírt támasztja alá gépkocsijának eladása is. (…) »Nemere« fn. informátoron keresztül információt kérünk fenti tárgyban. (…) Fenti ügyben minden tudomására jutott körülményről tájékoztasson minket.”

Napokkal az olimpiai utazás előtt már lázban égtek a BM munkatársai, és élénken figyelték a Vargáról beérkező jelentéseket. „Varga Zoltán az FTC és a magyar olimpiai labdarúgócsapat játékosaként 1968. szept. utolsó napjaiban Mexikóba utazik. Egyoldalú, nem ellenőrzött, megbízható hírforrásból származó adataink szerint disszidálni szándékozik, felesége érvényes útlevéllel rendelkezik. Lehangoltsága és feleségének az ÉDOSZ-ban megrendezett vacsorákról való távolmaradása feltűnő, és szokatlan. A jelentésben foglaltakat »Jászsági« és »Nemere« fn. informátorokkal ellenőrzöm.”

Varga végül disszidált az olimpia megkezdése előtt, ezért Novák Dezső sem kerülhette el, hogy beszámoljon a történtekről. A jelentésében feltűnik egy különös mondat, amely világosan rámutat a belügyesek állandó paranoiájára, a dekonspirációtól való félelemre. Mivel még az egy szobában dolgozó tartótisztek sem tudhattak arról, hogy a kollégáik kiket szerveztek be ügynöknek, a belügyes ördögi logika szerint, az ügynökök önmagukról is jelentettek. Így „Nemere”: „2 óra múlva mikor nem jött, mivel Novák volt a kapitány, felment megnézni a szobáját.”

Ám az őrület tetőfokán ennél rémisztőbb módszerekhez is nyúltak. Ilyen az a jelentés, amelyhez „Nemere” tartótisztje fűzött megjegyzést. „»Nemere« fn. inf. szerint Novák Dezső a Tatabányai Bányász labdarúgója lesz az 1970-es esztendőtől.”13 (Végül maradt a Ferencvárosban – V. Cs.)

Kilépve „Nemere” jelentéseinek bűvköréből, a közvetlen belügyminisztériumi ráhatás a sportra és a mindennapokra, tetten érhető a III/III-2/b alosztály, Fazekas József nevű rendőr hadnagyának összefoglaló jelentéséből. Ennek Fazekas a „Magyar Labdarúgó Szövetség és a magyar labdarúgó sport operatív helyzete” címet adta, s benne a mexikói olimpia a fő téma. Novákék Tokió után 1968-ban megvédték ötkarikás bajnoki címüket, ám a „Nagy Testvér” mégsem a futballisták sikerét, hanem a saját „eredményeit” ünnepelte.

Fazekas József hadnagy a „megelőző intézkedések” között olyan pontokat jelölt meg a legeredményesebbnek, mint:

a) A magyar labdarúgó-válogatott kerettagjainak feleségeit­ differenciáltan figyelőztettük a BM III/3. (útlevél) Osztály felé, abból a célból, hogy az érintettek tudtunk nélkül fele­sé­gükkel, gyermekükkel együtt ne utazhassanak Nyugatra.

b) Az olimpiát megelőző időszakban a csapat tagjait differenciáltan K-ellenőrzésre (levélfelbontás) tettük fel.

c) Az olimpiai labdarúgócsapat összetételét operatív úton bizonyos mértékig irányítottuk. Eredményeként Szucsányi András nem utazott Mexikóba. A kiutazó csapatokat hálózatokkal, hivatalos és társadalmi kapcsolatokkal biztosítottuk (olimpiai, A- és ligaválogatott).

d) A BM III/3. Osztály felé játékosok vagy hozzátartozóik útlevelének kiadását vagy megvonását javasoltuk (Szucsányi András).

e) A társszervektől kapott jelzés alapján kivizsgáltuk Lőrinczy Alajos Ausztriában működő labdarúgóedző hazatérés megtagadási ügyét, és útlevelének végleges bevonását javasoltuk, családtagjait figyelőztettük a BM III/3. Osztály felé.

f) Javasoltuk Solti Dezső és Nikolaus Berger ismert játékos ügynökök tiltó névjegyzékre való tételét.

g) A Budapesten megrendezésre kerülő FTC-, nemzetközi­ klub- és a válogatott mérkőzéseket munkatervünknek megfelelően biztosítottuk.14

Ezzel a manőverrel a BM Szucsányi Andrást élete legnagyobb lehetőségétől fosztotta meg. Az MTK középpályása, a magyar B-válogatott játékosa ugyanis az olimpia után, a dunavarsányi edzőtáborban villámcsapás következtében meghalt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júniusi lapszámában.)