Interjú Szöllősi György
Miért pont a Fiorentina?
Firenzében a Fiorentináról szól minden, éjjel-nappal arról beszélnek az emberek. Ráadásul pár percre laktunk a stadiontól, vasárnap délután, ha gólt lőtt a csapat, nálunk beleremegtek az ablakok az üdvrivalgástól.
Mindig vasárnap volt a meccs?
Mindig. Ez volt a rend, amitől nem lehetett eltérni. Olyankor apám elindult a pályára a kis lila ülőpárnájával, és én vártam a pillanatot, mikor mondja azt, menjek én is vele. 1982-től a kilencvenes évek elejéig, amíg Budapestre nem költöztünk, mindig ott voltam a meccseken, idegenbe is elkísértem a csapatot.
Nem volt rossz éve az olasz focinak. Világbajnokok lettek.
És a csapatban ott volt Giancarlo Antognoni, a Fiorentina irányító középpályása, akibe szerelmes voltam. Fantasztikus játékos volt, elegáns, aki máig hatalmas kedvenc Firenzében, a klubhűség példája. A borbélynak elég volt annyit mondanom, hogy Antognoni-frizurát kérek. Azért gyűlöljük annyira a Juventust, mert akkor is egy kamu tizenegyessel rabolták el tőlünk a bajnoki címet. Akkor a világ bármelyik csapata ellen eséllyel léptünk pályára, ahhoz hasonlók csak a Batistuta-, Rui Costa-féle időszakban voltunk.
És közben az olasz bajnokságban még a kieső csapatokban is Hagi- és Détári-szintű világklasszisok fociztak.
Szerencsés vagyok, hogy élőben láthattam Platinitől Maradonán át Van Bastenig minden óriást.
Vb-meccsen is voltál 1990-ben?
Az Ausztria–Csehszlovákia találkozón, Firenzében.
Közben mit tudtál a magyar futballról?
Már nyolcévesen Puskás nevét írtam a focista mellé, akit lerajzoltam, tudtam, magyar volt és a legjobb. Aztán emlékszem az 1986-os vb-re, amikor hat-nullára kikaptunk az oroszoktól, apám őrjöngve szidta a csapatot.
Faragó Lajossal és Szepesi Györggyel
Az idei nyárig nem lehetett sok örömöd a magyar fociban.
Nagyon büszke voltam, és boldog, s máig egyik legszebb emlékem, hogy a limitált szériás Puskás Unicum sajtóbemutatójára eljött Juhász Roland, Böde Dániel meg a régi, az 1986-os és 1966-os brazilverő csapat tagjai az Eb előtt, no és a fantasztikus Szepesi Gyuri bácsi. Álmomban nem gondoltam, hogy megnyerjük a csoportot, előzetesen egyetlen pontnak vagy győzelemnek is örültünk volna. Aztán az osztrákok ellen Szalai góljánál sírtam, annyira beleéltem magam, a portugálok elleni meccs után pedig még az utcára is lementem ünnepelni az unokaöcsémmel. Nagyon jó volt látni, hogy a foci összehozta az embereket. Képesek vagyunk mindenen veszekedni, de azokban a napokban mindenki egyformán rajongott a válogatottért.
És a saját futballkarriered?
Gyerekként a Fiorentina edzőpályái mellett játszottam, a bokrok mögül lestük Antognoniékat. Jó védőnek számítottam, egyszer harmadmagammal kiválasztott a Fiorentina, elhívtak próbajátékra, amitől leblokkoltam, a tudásom töredékét sem tudtam bemutatni az izgalomtól. Másodszorra nem hívtak. Még most is fáj… De büszke is vagyok, hogy egyetlenegyszer felvetődött, szüksége van rám a szeretett klubomnak.
Focizol? Jársz meccsre Firenzébe?
Manapság kispályán játszom a haverokkal, minden kedden. Mellette bokszolok, és újra teniszezem is. Fiorentina-meccsre ritkán jutok el, még nem sikerült elvinnem a nagyobbik fiamat, Pedrót, pedig de régóta tervezem. De van egy titkos vágyam, hogy a kedvesemmel az Artemio Franchi Stadionban házasodjunk össze.
Ő is romantikus ötletnek tartja?
Amikor olvastam az újságban, hogy a klub felújításokat végez, és be akarja szerezni a szükséges engedélyeket, hogy esküvőket lehessen tartani a stadionban, tréfásan felvetettem, mi lenne, ha ott kelnénk egybe, mire a menyasszonyom azt mondta: miért is ne? Remélem, összejön!
De addig még el kell menned az olimpiára, ha minden igaz…
A pályázati bizottság felkért, hogy legyek a 2024-es budapesti olimpiai kandidálás nagykövete, utazzam el Rióba is, és lehetőségeim szerint népszerűsítsem a 2024-es Budapesti Olimpia tervét. Ennél nagyobb öröm és büszkeség nem érhetett volna, mint hogy ilyen módon is dolgozhatok a hazámért és a városomért.
VILLÁMKÉRDÉSEK
Kinek szurkolnál egy olasz–magyaron?
Persze, hogy a magyaroknak. Tipikus olasz szurkoló vagyok, a válogatott kevésbé hoz lázba, de meghalok a Fiorentináért.
Rendben, akkor egy Fradi–Fiorentina meccsen?
Ezt a kérdést nem teheted fel nekem, és nem is írhatod le az újságban!
Oké, akkor magyar vagy olasz konyha?
Nem lehet eldönteni, mindkettőt egyaránt imádom! A magyar paprikás csirkénél vagy egy utánozhatatlan nápolyi pizzánál nincs is jobb!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. szeptemberi számában.)
