Kezében az 1986-os szovjet csapat játékosai által dedikált labda
Gyerekkorában futballista szeretett volna lenni vagy űrhajós?
Gyulaházán, ahol születtem, két labda volt a faluban: az egyik a csapaté, a másik az enyém, a keresztapámtól kaptam, gyönyörű fűzős ötös foci volt. A kisvárdai gimnáziumba kerülve kollégistaként minden sportot kipróbálhattam. A „jó tanuló, jó sportoló” eszme jegyében jól kellett tanulnunk, aztán a játékban kiélhettük magunkat. Úgyhogy a mozgás szeretetét már gyerekkoromban megkaptam. Aztán a szolnoki Repülőtiszti Főiskolára kerültem, és ott mint leendő vadászpilótának minden sport kötelező volt. Ezután a Szovjetunióba kerültem, majd három év után, 1972-ben a pápai Vadászrepülő Ezrednél szolgáltam. Itt, miután megismertem a vezetőket és a civileket, elhatároztam, hogy focicsapatot alapítok. Nem nagyon engedélyezték a pilótáknak, hogy futballozzanak, de végül sikerült kiharcolnom. Összejött egy csak pilótákból álló csapat, bekerültünk a kispályás másodosztályba, amit rögtön meg is nyertünk.
Milyen poszton játszott?
Én mindig mindenhol, Gyulaházán és másutt is a kilences mezt kaptam. Gólérzékeny játékos voltam, és szerettem is gólt lőni.
Úgy hírlik, Csillagvárosban, a nemzetközi űrhajóskiképző központban is aktív játékos volt.
Pápáról Csillagvárosba kerültem. Ott egyetlen űrhajós szerepelt a városi csapatban, és az én voltam. Az együttes kimagasló szinten szerepelt, csak az volt a probléma, hogy én űrrepülésre készültem. A parancsnok egy idő után szembesített azzal, hogy vagy a focit választom, és természetesen akkor is szívesen látnak a Szovjetunióban, vagy az űrhajózást. Ekkor ért véget futballpályafutásom.
Ilyen előzmények után nehéz lenne elhinni, hogy foci nélkül ment tovább az élet.
Az Interkozmosz-program keretén belül öt ország két-két űrhajósjelöltje tartózkodott kint, tőlünk Magyari Béla és én. Ez összesen tíz játékost jelentett, ami már elég is volt két csapatra. Bélával az első két hónapban mindig együtt voltunk, és akárki volt is még velünk, mindig nyertünk. Az alezredesünk ránk szólt, hogy ez így nem lesz jó, mert a többieknek nem lesz sikerélménye. Azt mondta: „Válassz magadnak négy embert, és Béla lesz a másik csapatkapitány!”. Érdekes a sorstól, hogy akiket én választottam, később azok repültek az űrbe is, és a másik csapat tagjai maradtak lent. De Bélával legalább megmutattuk, milyen a technika a magyar futballban. Ontottuk a gólokat.
Figyeli az itthoni futballeseményeket?
Persze, olyannyira, hogy amikor a Kecskemét kazah ellenfelet kapott az Európa-ligában, akkor én is elutaztam a csapattal. Ott aztán régi, kedves ismerőseimmel is találkoztam.
Lehet az űrben focizni, esetleg gombfocizni?
Gombfocizni esetleg, ha mágneses megoldást alkalmazunk. A labdát lehet lődözni ide-oda, de az is megmarad a levegőben. Az a kérdés, milyen impulzust adunk neki, de azt is ki lehet találni. Elvben mindent meg lehet csinálni a világűrben, amit idelent, az egyetlen feltétel, hogy a súlytalansággal meg kell birkózni.
Kovács Gergely
VILLÁMKÉRDÉSEK
Tényleg volt a világűrben?
Ezekre a komolytalan kérdésekre azt szoktam válaszolni, hogy nem, eldugtak engem az oroszok a sivatagban.
Igaz, hogy fogkrémes tubusban pálinkát rejtett el?
Még ennyi idő után is hazugságok keringenek rólam. Az akkori, régi unikumot vittem magammal.
Látott UFO-kat?
Na, annyi unikum azért nem volt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. novemberi számában.)
