Interjú Kovács Gergely, Szöllősi György Fotó Kristóf Lajos
Cikkünk 2012-ben jelent meg! (a szerk.)
Mikor fociztál legutóbb?
Az olimpia előtt egy németországi edzőtáborban. Jó kemény német ellenfelekkel játszottam, vívókkal, akik keveset nézték a labdát.
Odafigyelsz, hogy mi történik a futballvilágban?
Amennyire az időm engedi, igen. Gyermekkoromban inkább a válogatott meccsekre jártam ki, emlékszem a brazilok elleni, 2004-es találkozóra, illetve arra, amikor a ZTE megverte a Manchester Unitedot. A külföldi csapatok közül a Bayern Münchennek szurkolok.
Bayern-meccsen jártál már?
Még nem, viszont a sportpszichológusom London előtt felajánlotta, hogy ha megnyerem az olimpiát, kivisz.
Meg is van, mi volt a siker titka!
Nagy motiváció volt, az biztos, és már szervezi is a túrát. Voltam a BL-döntőn is, de nem jutottam be a stadionba. A szurkolói zónában néztem egy nagy kivetítőn, és még úgy is nagy élmény volt, hogy kikapott a Bayern. A Chelsea most megérdemelten nyert, de bízom benne, hogy az új igazolásokkal a csapat erősödött, és végre összeszedi magát.
Mi kell ahhoz, hogy úgy tudjon koncentrálni egy sportoló, ahogy te az olimpián?
Elvégeztük a szakmai munkát, az edzésszám megfelelő volt, felkészültem az ellenfelekből, tudtam, milyen akciókat akarok elővenni ellenük. Ez adta a magabiztosságot, másrészt két szakember, Kárpáti Róbert pszichiáter és Faludi Viktória pszichológus is segítette a mentális felkészülésemet, nekik pont az volt a feladatuk, hogy a koncentrációmat fejlesszék.
Van olyan elem, ami a te módszereidből a csapatsportokra is átültethető? Mit tudnál javasolni az önbizalom-hiányos magyar futballistáknak?
Minden csapatsport kis részben egyéni sport is, a játékos a saját önbizalmát tudja a leginkább növelni. Velünk is foglalkoztak csapatszinten szakemberek, és együtt mértük fel, ki miben jó, miben lehet leginkább a csapat segítségére. Ez bármely más sportágra átültethető. Nem hiszem egyébként, hogy magyar betegség az, hogy játékosok, versenyzők a legnagyobb téttel bíró pillanatokban csuklanak össze. Ez sokkal inkább személyiségfüggő.
Annak, hogy jó voltál matematikából, van szerepe a sportban?
Valóban nagyon szerettem a matematikát az általános iskolában, és gimnáziumba is matektagozatra jártam. Annyi szerepe lehet, hogy a matek maga a logika, ez pedig minden sportban, a vívásban is kiemelten fontos. Átgondolnom, hogy mit fog az ellenfél csinálni, arra nekem mit kell lépnem. A következő két-három tust már lehet előre sejteni.
Edződ, Somlai Béla azt nyilatkozta rólad, hogy te lehetsz a vívás Puskása. Mire gondolhatott?
Nagyon megtisztelő, ha ilyet mondanak rólam, de úgy érzem, még nagyon sokat kell tennem azért, hogy az ilyen legendákkal együtt említsenek. Viszont a sikerem, ahogy Puskás sikerei is, nagy motivációt jelenthet a fiataloknak: látják, hogy ha keményen dolgoznak, azzal sikereket érhetnek el.
A futballban mik az erényeid, esetleg gyengéid?
Az előretolt csatár posztján szoktam feltűnni. Gyerekkoromban sokat fociztam, és többen mondták, hogy sohasem passzolok, viszont sok gólt szereztem.
Ha átvitt értelemben nézzük, és az életedre vonatkoztatjuk, melyik poszt való a leginkább neked?
Az életben nem jellemző rám a csatármentalitás, nem vagyok nyomulós, leginkább a szélső védőt mondanám. Nem szeretek a középpontban lenni, viszont biztosítani próbálok mindent magam körül.
VILLÁMKÉRDÉSEK
Olvastad A három testőrt?
Igen, de akkor már vívtam, úgyhogy nem d’Artagnan miatt kezdtem el. Inkább az osztálytársaim kérdezték, hogy tényleg ilyen látványos-e a vívás, de mondtam nekik, hogy nem!
Sok kockafejű osztálytársad volt a Fazekasban?
Mindenki azt gondolja, hogy igen, pedig nagyon kemény focimeccsek mentek lent az udvaron.
Kard által vész, ki kardot ránt?
Ez a mai magyar vívásban nem jellemző.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. októberi számában.)
