Hogyan találtak egymásra, ön és a futball?
Bár a szüleim nem sportoltak, a család rendszeresen összegyűlt a televízió előtt, ha futballmeccset közvetítettek, és különösen igaz volt ez világbajnokságok idején. A játék szépségének szurkoltunk közgazdász öcsémmel együtt, nem volt kedvenc csapatunk, érdek nélkül elmerültünk a futball szépségében. Az tetszett meg a fociban, hogy a mérkőzésből bármi kisülhet. Egy színdarab előre meg van írva, ott estéről estére ugyanaz a végkifejlet…
Akadnak emlékezetes mérkőzései?
Biztosan, de ezeket nem raktároztam el. Azt viszont igen, hogy amikor a Samukámmal voltam várandós, és éppen ment a 2006-os vébé, Balatonszemesen nyaraltunk, és rajtam kívül senkit sem érdekelt, én meg már tiszta ideg voltam. Felpattantam a biciklire, és elkerekeztem a kocsmáig, ahol természetesen volt televízió. A törzsvendégek nagyon aranyosak voltak, párnákat raktak alám, babusgattak, dédelgettek, én meg gyönyörködtem a mérkőzésben, és közben rágcsáltam a szotyolát. Másnap, amikor a férjemmel, Janka lányommal meg a férjem nagylányával, Szonjával mentünk le a strandra, én a nagy pocakommal, olyan alakok köszöngettek rám, akik egy Rejtő-regényben is megállták volna a helyüket. A férjemék meg rémülten kérdezték: „Te honnan ismered ezeket a figurákat?”. „Ó, hát ők a barátaim, tegnap együtt néztük a meccset a kocsmában…” Aztán még jöttek németek is, meg osztrákok, akik szintén ott voltak előző este a csapszékben, Grüss Gott, az egyikük még pénzt is adott Jankának, hogy vegyen magának fagyit, Janka rémülten kérdezte, anya, elfogadhatom? Én meg mondtam, hogy persze, a bácsi is a barátunk…
Ezeket az élményeket a futballnak köszönheti. Akkor már Barca-drukker volt?
Persze. Nem szégyellem beismerni, engem is magával ragadott a divathullám, a Barca-őrület, amely mára az egész világot elárasztotta. De ebben nem sznobság van, világklasszisok, gyönyör nézni őket, esztétikai élvezet! Olyannyira beléjük szerettem, hogy amikor jött az a nehezebb időszak, Guardiola elment a csapattól, meg szegény Vilanova meghalt, én akkor sem pártoltam el tőlük, pedig a környezetemben sokan hűtlenek lettek. Én kitartottam, és megérte. Tessék megnézni, most milyen csodálatosan futballoznak!
A családban mindenki Barca-drukker?
Hát ez ragályos betegség. Szonja volt az első, akit megfertőzött, aztán engem, majd a lányomat, Jankát. Elkezdtük beleásni magunkat a játékosok élettörténetébe, mindent elolvastunk például Iniesta szülőfalujáról, Messiről, Puyolról, Piquéről, Xaviról. Szinte családtag lett belőlük. Nemcsak divatból hordtunk Barca-pólót, hanem mert meggyőződésünkké vált: Lionel Messi a világ legjobb labdarúgója.
Volt már Barca-mérkőzésen?
Sajnos még nem, pedig jegyem már volt!
És? Kidobta?
Dehogy… Tudja, aki színházban dolgozik, az nem tud előre tervezni. Minden nagyobb musicalben váltva vagyunk, és ha jön egy náthásabb időszak, akkor délig mindennap készenlétben kell állni, mert be kell ugrani, ha a váltótárs megbetegszik. Hát így veszett kárba a jegyem.
Vannak kedvencei a csapatban?
Nem fogja kitalálni: Messi… Meg az igazi nagyok: Iniesta, Xavi, Puyol, most Neymar és Suárez. Amikor formában vannak, olyan kémia működik közöttük, amihez foghatót én még a pályán nem láttam. Ilyesmi a színházban is ki tud alakulni, mondjuk nálunk, az Operettben. Ők is egy szívdobbanásból értik egymást, és mi is…
Ki a bonviván ebben a Barcában?
Na, ki? Hát természetesen Messi. A táncoskomikus pedig Iniesta. Nem olyan, mintha táncolna a pályán?
De. És a primadonna?
Várjunk csak… megvan! Piqué? Arisztokrata származás, gazdag család, kissé fennhéjázó modor… Igen, ő vérbeli primadonna. Olykor elgurul a gyógyszere.
El tudja képzelni, hogy másik csapatnak szurkoljon?
Én a jó focinak szurkolok, és nélkül elismerem, ha egy másik csapat szépen futballozik. Amikor a Rómeó és Júliát elkezdtük játszani, az egyik előadás egybe esett egy vb- vagy Eb-döntővel, ami tizenegyesekbe torkollt. Annyira belefeledkeztem, hogy elfelejtkeztem a belépőmről. Náray Erika, a Dajka végszavára – Júlia meghalt! – kellett volna belépnem. De nem léptem be, mert éppen tizenegyest rúgtak. Erika megismételte: „Mondom, Júlia meghalt!!!”. Erre már beléptem… A nézők nem vették észre, Erika viszont a szünetben odaszólt: „Tudtam, hogy a meccset nézed”.
És a Barcelona-öngyújtó története?
A Barca-meccsekre járó unokabátyám lepett meg vele. A múltkor tíz előadásból álló erdélyi turnén voltunk a színházzal, éppen Marosvásárhelyen játszottunk. A három technikus srác udvarias volt, de nem hódítottam meg őket különösebben, mígnem egyszer elővettem ezt az öngyújtót. Na, attól kezdve akkora respektem lett! „Katica!!! Hát nem is tudtuk! Hát emberből van!” Attól kezdve mindenki a barcás öngyújtómmal akart rágyújtani…
Ch. Gáll András
VILLÁMKÉRDÉSEK
Ugyanarra a napra szóló jegye van a Broadwayn a Rómeó és Júlia musicalre, illetve az El Clásicóra. Melyiket választaná?
Amikor belekezdett, tudtam a választ. Nem kérdés, az El Clásicót!
Vacsorameghívás Brad Pitt-től vagy Lionel Messitől?
Egy vacsorának Brad Pitt-tel nem tudjuk előre a végét. Szóval, Brad Pitt-tel vacsoráznék!
Tudna magyar csapatnak drukkolni?
Nemhogy tudnék, drukkolok is! A válogatottnak! Alig várom már, hogy elkezdődjön az Európa-bajnokság…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. áprilisi számában.)
