Meskó Zoltán: „Az Eb-kijutás főnyeremény volt, nem szabad eltékozolni!”

 

 

Hallo, good morning, I’d like to…
Szia, Meskó Zoli vagyok!

Nocsak, ezek szerint megy még a magyar! Azt olvastam a letehetetlen könyvedben, amelynek a vezetékneved a címe, egy kis kiegészítéssel, mármint az NFL első kézből, hogy már csak akkor beszélsz magyarul, ha a szüleiddel találkozol vagy felhívnak.
De akkor is hibrid a beszélgetés: ők magyarul kérdeznek, én angolul válaszolok. Úgyhogy most térjünk át angolra, ha nem bánod. Alright?

Alright. Sokan még ott tartunk, hogy a többszörös bajnok New England Patriots puntere vagy – bármit is jelentsen az, hogy punter –, de a könyvedet kiadó Art Nouveau szerkesztőjétől, Kemény Kristóftól tudom, hogy jelenleg állás nélkül vagy. Bár nem kizárt, hogy hamarosan lesz csapatod. Huszonkilenc évesen nem maradtál le semmiről.
Ebben egyetértünk, de ki kell, hogy javítsalak. Szinte biztos, hogy az NFL-pályafutásomnak már vége. És nem azért, mintha reménytelen lenne csapatot találni, hanem mert életemnek ezt a szakaszát lezártam, és elkezdtem egy újat, amit már jobban szeretek, mint a futballt. Pedig nem is olyan régen jártam a Chicago Bearsnél, mondjuk úgy, hogy próbajátékon, és nem is megy rosszul a rúgás, de már sokkal nagyobb fantáziát látok a privát, polgári foglalkozásomban. Analitikus szoftvereket értékesítek, IBM-termékeket, és kimondhatatlanul élvezem, amit csinálok. Ráadásul azt, amit tanultam a Michigan Egyetemen, azaz pénzügyeket és marketinget. Igen, ahogy mi mondjuk, ez egy „pretty cool stuff” (nagyon király dolog), és nagy kifutási lehetőséget látok magam előtt. Nem beszélve arról, hogy a hatodik hónapban van Haley, a feleségem, tehát gondolnom kell a gyarapodó családra is!

Megáll az ész! Egy amerikaifutball-játékos, aki a polgári életben érvényesül! Ez nem illik bele a világszerte elterjedt sztereotípiákba.
Tényleg? Érdekes… Ugye, izomagyú bunkóknak gondolnak bennünket? Ez azonban a többségre nem igaz. Remélem, most már elhiszed, hogy én nem azért jelentkeztem egyetemre, hogy azon keresztül profi futballista lehessek, hanem fordítva: azért lettem futballista, hogy ösztöndíjat kaphassak, és elvégezhessem az egyetemet, amire valószínűleg máskülönben nem lett volna pénze a szüleimnek. Pedig nekem gyerekként a futball volt a vallásom, mindegy, hogy a soccer vagy az amerikai, miközben katolikus is vagyok, templomba járó.

Hol laktok most Haleyvel?
Clevelandben, nem messze onnan, ahol a szüleim is élnek. Habár remek ajánlatot kaptam az IBM-től, hogy valahol Ázsiában legyek a képviselőjük, inkább maradtam Clevelandben. Tudod, tizenötször költöztem az életem során, a múltkor összeszámoltam, nagyon elegem van már belőle. Még akkor is, hogyha az amerikai életnek a velejárója a folytonos költözködés.

Beszélj egy kicsit az „igazi” fociról!
Mit mondjak? Azt, hogy a kisgyerekek körében már népszerűbb, mint az amerikai foci? Mert ez az igazság. Nekem egyébként mindegy, hogy európai vagy amerikai, mindkettőt imádom. Nem érdekel, hogy gömbölyű a labda vagy tojás alakú, a lényeg, hogy rúgni lehessen. Egyébként ahogy a punter rúgja, na, az ilyen játékost azonnal elzavarnák az európai futballpályáról.

Miért?
Mert az európai fociban szépen rá kell dőlni a lasztira, különben felrúgod az égbe, az meg nagyon gáz. Viszont a punternek éppen az a dolga, hogy elrúgja a francba. Ezért aztán jól hátradőlünk. Nem volt egyszerű átállnom, elhiheted.

Elhiszem. Ismered Németh Krisztiánt?
Twitterpartnerek vagyunk. Személyesen még nem találkoztunk, de figyelemmel kísérem a sikereit Kansasben. Nagyon klassz, amit elért a Sportingnál.

És mit szólsz ahhoz, hogy Magyar­ország kijutott az Európa-bajnok­ságra? (cikkünk 2016 februárjában jelent meg – a szerk.)
Ne mondd! Nem is tudtam! Óriási!

Ezt csak úgy mondod udvariasságból, vagy komolyan is gondolod?
A legkomolyabban. Azt tudtam, hogy baromi régen nem voltatok világversenyen. Szóval, én pénzügyes és marketinges szemmel nézem mindezt. Rettenetesen fel fog értékelődni a magyar futball, a magyar futballisták, a magyar klubok, minden. Ez törvényszerű. Amikor a Chicago Bulls Jordanékkal éveken át tarolt, a franchise értéke sokszorosára nőtt. A Patriotsé is. És a játékosoké is, más kérdés, hogy ezzel nekem nem volt olyan nagy szerencsém. Szóval hidd el nekem, olyan ez a kijutás az Európa-bajnokságra, mint egy főnyeremény. Csak nehogy eltékozoljátok! Könnyen megy az: ismerek olyan amerikaifutball-játékost, aki negyvenötmillió dollárt tapsolt el…

Ch. Gáll András

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. februári számában.)