Interjú Ch. Gáll András Fotó Mravik Gusztáv
„Komolyan megtarthatom ezt a Loki-sálat?! Nem hiszem el!” Dobos Dániel, a Valentin-napi M4 Sport – Az Év Sportolója Gála három zongorára írt versenyművének komponistája szeme úgy csillog, mint egy kisdiáké, ami nem is akkora túlzás, hiszen a maestro még csak 24 éves, és egyszerre szolfézstanár egy kispesti zeneiskolában, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem másodéves mesterhallgatója. „Főállásban” a Debreceni VSC szenvedélyes szurkolója.
Honnan a Loki iránti rajongás?
Mondhatnám, születési hiba. Tősgyökeres debreceni vagyok, a Belvárosban laktunk, a Varga utcában, a Szent Anna-templom mellett, amelynek édesapám a karnagykántora. A kálvinista Rómában a katolikus minoritáshoz tartozunk. Bár kisgyermekkorom óta a zene volt a szenvedélyem, a Bányai Júlia Általános Iskolában – ami 2012 óta Szent Efrém nevét viseli – kórusok előtt és után bőszen rúgtuk a labdát. Illetve, nekem rúgták kezdetben, mert eleinte kapus voltam.
A kapus is futballista?
Korábban nőttem, mint a többiek, és eleinte magasnak számítottam az osztályban. Aztán mellém cseperedtek a srácok, és akkor kiengedtek a mezőnybe irányító középpályásnak. Hirtelen kitárult előttem a világ.
Labdarúgóként most kezdődhetne a fénykora. Nem ismert néhányat személyesen a Loki jelenlegi törzstagjai közül?
Sajnos nem, csak a pályáról. Ki-kijártunk az Oláh Gábor utcai régi stadionba, nyolc-kilenc éves lehettem, amikor kettő nullára megvertük a Fradit, arra a meccsre élesen emlékszem. Már nem játszott nálunk Sándor Tamás, de nekem is ő volt a bálványom.
Mit szólna, ha felkérnék a Loki-induló megírására?
Van a klubnak indulója, a Tankcsapda írta, abban a zenei közegben, amelyben én mozgok, annál biztosan nem tudnék jobbat szerezni. „Nincs azóta más nekem, csak egy csapat…” Ezt tökéletesen eltalálták Lukács Laciék.
Hányadán áll a rockzenével?
Nincs nekem a rockkal bajom, főleg, ha minőségi. Azt a vonulatot kedvelem, amelynek a Tankcsapda is a reprezentánsa. Metallica, Guns N’ Roses, Bon Jovi, a magyarok közül még a P. Mobil.
„MÉG SZÉP, HOGY ELVÁLLALNÁM! MIÉRT NE ÁLMODOZZON AZ EMBER?!”
És ha a FIFA-tól kapna egy felkérést a 2022-es katari vb bevonuló zenéjének megírására? Ahhoz mit szólna?
Még szép, hogy elvállalnám! Miért ne álmodozzon az ember?! A jogdíjból egész szép nyaralásra utazhatnánk el a barátnőmmel valami egzotikus helyre.
Azzal az erővel, ahogy megnyerte a Bartók Világversenyt. Az hogyan is volt?
Több mint kétszáz pályamű közül találtatott a legjobbnak a szerzeményem, amelynek címe Drumul Dracului volt, Az ördög útja. Ez egy moldvai táncdallam, amely fokozatosan gyorsul fel és vadul meg, ahogy a zongoradarab is, amely a legfinomabb módon épül fel fokozatosan a végéig. A mű kádenciaszerű, gyors, heves lezárással fejeződik be, mintha jönne a szél, és ördögi kacajjal becsapná az ajtót. Tavaly november huszonötödikén volt az eredményhirdetés, akkor vettem át az első díjat.
Tudja, hogy az a Magyar Labdarúgás Napja, az 1953-as londoni 6:3 évfordulója?
Tényleg? És milyen az élet, egy napra rá kaptam meg Szabó Lászlótól, az Év Sportolója Gála kreatív producerétől a felkérést a három zongorára írt versenymű megkomponálására. Valójában Bella Mátét, a tanáromat keresték meg, de ő átengedte nekem.
Szabad kezet kapott?
Egyetlen kérése volt Lacinak, a kezdés legyen magyaros és robbanásszerű, és a darab fejezze ki a zene és a sport kapcsolatát. Végtére is versenyművet írtam, a három zongorista versengett…
A Loki az egyetlen szerelme?
Meg a Bayern München. Szeretem a német foci összehangoltságát.
És a zeneszerzők között?
Félek, hogy nem sokan ismerik: Guillaume de Machaut, az ezerháromszázas években élt francia polihisztor, aki nemcsak zeneszerző volt, hanem költő is. Manapság reneszánszát éli, sok kortárs komponistára hatással volt, talán rám is.
VILLÁMKÉRDÉSEK
Milyen zenét társítana a következő csapatokhoz: Barcelona, Liverpool, magyar válogatott?
A Barcához a csacsacsát, a Liverpoolhoz az ír népzenét, a magyar válogatotthoz pedig Kodály Háry Jánosát…
Ki a zene Messije, Ronaldója és Gera Zoltánja?
Messi Danyiil Trifonov, napjaink legcsodálatosabb virtuóza, Ronaldo számomra a zenében Kocsis Zoltán, Gera Zoltánról pedig, lássuk csak, az egyik legkeresettebb fiatal zongoraművészünkre, Balázs Jánosra asszociálok.
Mennyire van összhangban egy ország zenéje és futballja?
Nagyon is. A futball és a zene is sokszínű, mindkettőnek több rétege, dimenziója van, és mindkettő valamilyen szinten a néplélek kifejezője.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. áprilisi lapszámában.)
