Interjú Ch. Gáll András
Sokan – odafent, Sznobéria elefántcsonttornya legfelső emeletén – csak legyintenek Bugyi Zoli és a 3+2 együttes neve hallatán, pedig rosszul teszik. Amelyik banda megalakulása után első nekifutásra másfél millió lemezt adott el slágereiből, az valamit tud. Minden idők egyik legsikeresebb magyar – hiszen a tagok egytől egyig magyarok, és csak magyarul énekelnek – együttesének frontemberéből hatvanévesen sem lett Zoltán, és a FourFourTwo hasábjain először vall élete másik nagy szerelméről, a futballról.
Jó napot kívánok, Bugyi úr, Budapestről telefonálok.
Ne Bugyi urazzál nekem, engem mindenki csak Zolinak szólít még most is, pedig februárban elmúltam hatvan.
Bocsánat, Zoli, a FourFourTwo futballmagazintól kereslek, kezdésként tisztázzuk: van valami közöd a labdarúgáshoz?
Hogy van-e? Sokáig futballkapus akartam lenni, nem zenész, a bánáti Ürményházán, Versectől és a román határtól néhány kilométerre, ahol születtem és felnőttem, a helyi iskolában mindig védtem, amikor a szünetekben és a suli után fociztunk. A kedvencem, sőt, a bálványom Enver Maric volt, hallottatok róla?
Hogyne, a Velez Mostar kapusa volt, az 1974-es vébén és az 1976-os Európa-bajnokságon védett, mi, magyarországi srácok is imádtuk.
Na, hát tényleg ismeritek? Bohém fickó volt, igazi bravúrkapus, én akartam lenni a második Maric.
De szerencsére az első Bugyi Zoli lettél. Hogyan cserélted fel a kapuskesztyűt a gitárral?
Apám kocsmáros volt Ürményházán, engem vonzott a zene, gitározni kezdtem, aztán Turi Misi barátommal, aki hegedűn játszott, elkezdtünk muzsikálni a vendégeknek. Rockot, jazzt, ilyeneket. Carlos Santanát, Pink Floydot… Apám csak ráncolta a homlokát, mígnem egyszer eljátszottuk a Kicsiny falum című magyar nótát. Tetszett a vendégeknek, apám pedig hátba vágott: „Na, látod, fiam, ez kell!”. Aztán elkerültem Újvidékre, az ottani Isidar Bajic zeneiskolába jártam, egyre kevesebbet védtem, mert féltettem az ujjaimat. De igazából akkor indultunk be és alakítottuk meg a 3+2-t, amikor 1982-ben Temerinbe nősültem.
Jártál Vojvodina-meccsekre?
Persze, hogy jártam, Szinisa Mihajlovics volt a kedvencem, tudtad, hogy a nyolcvanas évek végén Újvidéken játszott?
Persze, hogy tudtam. Néhány éve Rátgéber Lacival ott voltunk a búcsúmeccsén.
Ne mondd, Lacival? Még Újvidékről ismerem! Szegény Szinisa egyébként leukémiás lett, de talán kijön a betegségből, nagyon drukkolok neki. De vissza a karrierünkhöz. A két testvéremmel, Gyulával és Jancsival, meg két másik sráccal megalakítottuk a 3+2-t, és sikeresek lettünk. De lemezt nem tudtunk kiadni, végül a zágrábi Jugoton csak úgy vállalta el a lemeznyomtatást, hogy egy szabadkai boltos garantálta, legalább tízezret elad belőle. Egy hét alatt ötvenezret sikerült neki, rövid idő alatt több példány kelt el belőle, mint ahány magyar él a Vajdaságban. Akkor rájöttünk, hogy Magyarországon nagyon fogy, úgy csempészték, mint a cukrot. Telt házas koncertet adtunk 1987-ben a Budapest Sportcsarnokban, és onnan kezdve nem volt megállás. Másfél millió lemezünk fogyott, a Csipkés kombiné meg a Kicsiny falum országos sláger lett.
Még ma is játszotok?
Persze, csak ma már négyen vagyunk, 2+2 valójában, mert János bátyám négy éve elhunyt, Gyula kiszállt, viszont belépett Dani fiam, a dobos. Magyarország a bázisunk, ott zenélünk, ha nincs járvány, meg Erdélyben és a Felvidéken.
És a foci?
Az megmaradt a titkos szenvedélynek. Annak idején Maric mellett Dragan Dzsajics volt a másik kedvencem, tudod, az a balszélső. De életem legnagyobb élménye az volt, amikor az 1990-es ausztráliai turnénkon találkoztunk Puskás Öcsivel. Egy asztalnál ülhettem vele, beszélgettünk, aranyos volt. Még most is kiráz a hideg, amikor visszagondolok rá.
VILLÁMKÉRDÉSEK
1. A kedvenc labdarúgód?
Akiket láttam futballozni, azok közül Enver Maric. De az igazi hősöm Puskás Öcsi.
2. Kinek drukkolsz?
A Zvezdának! A Crvena zvezda–Partizan rangadók hangulata semmi máshoz nem hasonlítható.
3. Kivel játszanál legszívesebben egy zenekarban?
Carlos Santanával. Megmutatnám neki, hogy nem csak a lakodalmashoz értek.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. augusztusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
