Interjú Szöllősi György Fotó Makádi Péter, TV 2
A cikk 2012-ben jelent meg, ahol szükséges volt, frissítettük!
Nagy hír volt néhány éve, hogy visszatértél a röplabdapályára, az Újpest játékosaként. Hol játszottál azelőtt?
Nyolcévesen kezdtem, a BSE-ben lettem NB I-es játékos, aztán, amikor felvettek a Közgázra, a tanulás mellett csak az NB II fért bele, ott az egyetemi csapatban.
És tényleg visszatértél? Játszol hétről hétre? Tudod, csak a focit követjük…
Az Újpest nemzetközi programjában nem tudok részt venni, de edzésre, edzőmeccsekre járok. A tervem, hogy átmegyek a TF csapatába, ott sokan vannak azok közül, akikkel valamikor együtt szerepeltem.
Remek formádat és csodás alakodat a röplabdának vagy a géneknek köszönheted?
Valószínűleg mindkettőnek, de nehéz eldönteni, mert édesanyám is röplabdázott, szóval azt is tőle örököltem. Ő tagja volt az olimpiára kijutó magyar válogatottnak 1972-ben, igaz, Münchenben egy sérülés miatt nem lehetett ott.
És mi jut eszedbe a fociról?
A hétköznapokon egyáltalán nem követem, de azt vettem észre, hogy ha Európa-bajnokságot vagy vébét rendeznek, akkor belelkesedem, és minden meccset megnézek. Persze főleg hétéves Benedek fiam miatt, aki nagy focirajongó.
Vannak állandó kedvencek, vagy menet közben döntöd el, kinek szurkolsz?
Menet közben. Hű, kinek is szurkoltunk a nyári Európa-bajnokságon? Igen, az angoloknak nagyon, aztán a spanyoloknak.
Azt az Eb-t mi is rendezhettük volna. Ha azt mondom, Cardiff, 2007?
Számomra óriási élmény volt.
Mégis miért?
Olyan futball-legendákkal találkoztam és töltöttem együtt két napot, akiket azelőtt nem ismertem közelebbről. Nagy élmény volt látni, hallgatni Albert Flóriánt, Buzánszky Jenőt, Szepesi Gyuri bácsit vagy a Szőke Sziklát. Másrészt a kormányszóvivői jelölésem, majd visszalépésem körüli hisztéria után én akkor tértem vissza az életbe, az volt az első nyilvános szereplésem hosszú idő után. Hogy én lehettem a magyar–horvát Eb-pályázati prezentáció műsorvezetője. Olyan sok annyira pozitív visszajelzést kaptam, annyi dicséretet, hogy ez a visszhang sok erőt és önbizalmat adott a folytatáshoz.
Tény, hogy a te szereplésed volt magyar részről az egyedüli, ami osztatlan sikert aratott, a közös kandidálás végül nulla szavazatot kapott.
Valóban megalázó módon kullogtunk haza, ami a beharangozott, várható nagy sikerrel szemben, amellyel az elöljáróink kecsegtettek bennünket, nagy kudarc volt, ha finoman szeretnék fogalmazni, és óriási szívás, ha nem annyira finoman… Van viszont egy igazi szőke nős sztorim erről az eseményről. Davor Sukertől, akiről jószerével, bevallom, azt sem tudtam, hogy kicsoda, kaptam egy aláírt mezt Cardiffban. Amikor a Mokka szerkesztőségében ezt elmeséltem, a kollégák lázba jöttek a hírtől, ezért megígértem, hogy behozom, nekik ajándékozom a mezt. De mivel elég büdös volt, gondoltam, kimosom. Szerinted…?
Oda lett az aláírás.
Hát persze.
Pedig nem is vagy szőke… Nem keltesz kisebbségi érzést magad körül? Sikeres vagy a munkádban és anyukaként is…
A gyerekeimmel óriási szerencsém van, hogy éppen ők a gyerekeim, fantasztikusak! Hogy okos volnék? Sokan tudálékosnak tartanak, pedig szerintem ahhoz nem szólok hozzá, amihez nem értek, de amihez igen, például a gazdasági témákhoz, arról igenis van véleményem.
Ha a kisfiad három év múlva előáll azzal, hogy focista akar lenni, és semmi más nem érdekli, akkor mit teszel?
Nagyon boldog leszek, és támogatni fogom őt abban, hogy sikerüljön, amit eltervezett.
Nem ciki ma Magyarországon focistának lenni?
De nagyon is ciki. De a legtöbb ember mégis attól szenved, hogy nem tudja kitalálni, hogy mit szeretne csinálni. Nincs csodálatosabb, mint ha valaki megtalálja, hogy mi az ő feladata. Egyelőre amúgy röplabdázni akar, mert annyit van velem edzésen meg meccsen. De a magyar röplabda sem sok élményt tartogat, hiába a rengeteg erőfeszítésünk, és hiába népszerű külföldön a sportág, idehaza siralmas a helyzet.
Te voltál a pesti FIFA-kongresszus monumentális nyitóünnepségének háziasszonya. Blattert ismerve csodálkoznék, ha nem udvarolt volna.
Ó, nagyon édes volt! Amint feljött a színpadra, az volt az első dolga, hogy adott két puszit. Pedig az ünnepséget előkészítő svájci ügynökség képviselői számára az okozta a legtöbb aggodalmat a kiválasztásomkor, hogy szabad-e nekem Blatterrel együtt megjelennem a színpadon, miközben magas sarkú cipő nélkül is egy fejjel magasabb vagyok nála… Egyébként rengeteg rendezvényen közreműködtem már, de ilyen alaposan előkészített, kidolgozott műsort, mint a FIFA-kongresszus megnyitója, még sohasem láttam. Pedig minden évben megrendezik valahol a világon.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. novemberi számában.)
