Szöveg Ch. Gáll András Fotó Galán Laura
Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész élete első dél-afrikai vendégszereplésére készül lélekben, a 61. születésnapján. De mielőtt felszállna a repülőgépre, együtt kiderítjük, jutott-e hely és idő az életében a legcsodálatosabb játéknak, a futballnak.
Azt mondják, a zebrahúst már betették a hűtőszekrénybe. A dél-afrikai magyaroknak fogok mesélni, valakinek kipattant a fejéből, hogy unalom ellen én is jó lehetek. Én megcsiklandozom mindenkinek a talpát, megvakarom a fülét, mert szép mesék hulltak az ölembe. Nem mind az enyémek, csak nálam vannak, én fényesítgetem őket, nekem van rá időm és hajlamom.
A futballhoz volt-e hajlama?
Édesapám egy ötszáz lelkes gömöri faluba, Sőregbe született, s harmadik gyermekként őt érte a szerencse, hogy ne csak trágyát hordjon, szántson, vagy legeltesse a marhát, hanem iskolába is mehessen. S az iskolából minden nyáron gerelyeket hozott haza, s megtanította a kanászgyerekeket is gerelyt hajítani, rudat ugrani és diszkoszt vetni.
Vagyis atlétaedző volt.
Igen, de a futballt is nagyon szerette, és olyan első osztályú mezítlábas, micisapkás, klottgatyás focicsapatot csinált, hogy még a fülekieket is megszorongatták. Végtelenül szerette édesapám a sportot, s amikor mentünk kirándulni, gerelyt hozott magával. Ha valaki emlékszik a hatvanas évekből egy furcsa családra, amelynek a zömök, vállas feje, bizonyos Berecz István gerelyt hajigált, na, azok mi voltunk. Édesapám fociedző is volt, és megszólalásig hasonlított Messire! Azt persze akkor még nem tudhattuk, hiszen Messi meg sem született. Engem mindig a lövésre tanított, lépjek a labda mellé, jól dőljek rá, és a lábfejemnek ezzel a részével, a rüsztjével kenjem meg, nem is mentek kapu fölé a lövéseim, mint a maiaknak! Remek érzés volt, férfiembernek ismernie kell ezt a boldogságot! Cselezésben nem voltam jó, ezt úgy próbáltam később ellensúlyozni, hogy a szavakkal cseleztem.
Hol kamatoztatta a lövőkészségét?
A Balassi téren. Van ez a fehér pártház meg az ÁFOR benzinkút, na hát ott. Amilyen zsivány voltam, én a védekezést és a kapusjátékot elkerültem, csak a gól érdekelt. Pimasz disznó voltam, az önbecsülésemet csak a gól növelte. Érdekes, felnőttként a csapatmunkát tanultam meg becsülni, azt, amiben gyermekként nem voltam jó.
„PIMASZ DISZNÓ VOLTAM, AZ ÖNBECSÜLÉSEMET CSAK A GÓL NÖVELTE”
Ki volt a kis Berecz bálványa?
Albert Flóri! Fradi-drukker volt az egész család, édesapám mondta is, hogy ez fontos! Elmagyarázta, hogy nem kell mindent elhinni, amit az iskolában tanítanak. „Ezek azt mondják, ellenforradalom, de ne hidd el, fiam.” Nem is figyeltem semmire az iskolában. Volt három gombfocicsapatom: a Benfica, a Manchester United és a Fradi. Az arcok rá voltak ragasztva a gombokra, Eusébio, George Best, Albert Flórián.
Mit szól a mai magyar focihoz?
Az én kapcsolatom a mai magyar futballal annyi, hogy amikor Marseille-be kirántotta magával azt a gyönyörű sokaságot, akkor a kicsi szívem ott kalapált a Vélodrome-ban. Beültem a barátomhoz a tévé elé – mert énnekem nincs televízióm, soha nem is volt –, hadd nézzem már meg, mert tegnap is ment valami, és akkor annyi, de annyi teasüteményt belém nyomtak!
A család – négy gyereke van – hogyan emésztette meg a tévé hiányát?
Nem is volt választásuk! Nekik azt kellett megemészteni, hogy egyáltalán van olyan szerkezet, hogy televízió.
Mondjon egy futballmesét!
Meccs volt, és veszítettek a helyiek. No, falusi meccseken még őszinte pofonok csattannak el, és hallgatólagosan annak kell nyernie, aki meghívta a másikat. Az otthoni fiúknak kedvezni kell, mert ha nem, akkor a bíró – aki ebben az esetben ráadásul még helyi is volt – beleszalad egy leckébe. Volt ott egy ember, aki meglátta az öltözőben a bírót, aki füttyögött a történelemcsináló sípjával. Ez Isten markából kinőtt komoly ember volt, aki egyetlen lavórban nem tud lábat mosni. Megragadta itt a bírónak a mejjit, a szőréből egy jó marokra valót kigyomlált, megfacsarta az ingét, és felnyomta egy kézzel a falra. Mert ha valakihez szólsz, azt előtte meg kell emelni. különben nem hiszi el, hogy amit mondasz, fontos.
És mit mondott neki?
Mit itété te tetű, tá átátá?
Ez mit jelent magyarul?
Mit ítéltél, te tetű? Tán átálltál?
VILLÁMKÉRDÉSEK
Van kedvenc csapata a Fradi mellett?
Van, a Barcelona. Hiszen Messi ott játszik…
Csak magyarul mesél?
Egyszer Tallinnban is meséltem, szinkrontolmács fordította észtre. Sikerem volt.
Felmentem a hiuba a törökbúzáért. Le tudja fordítani?
Hogyne, „székelyül” annyit tesz: felmentem a padlásra a kukoricáért. Ilyen könnyű kérdésekkel nem tud megfogni…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. decemberi számában.)
