Interjú Ch. Gáll András
Náray Erikát napjaink sorozatfüggő tévénézői A mi kis falunkból és a Drága örökösökből ismerhetik, a kissé hosszabb memóriájúak Scully ügynök magyar hangjaként az X-aktákból, a jazz megszállottjai pedig megannyi emlékezetes felvételről. A minap aztán a Nyugi! Köztünk marad… című talk showban kiderült a Játékszín, a Rózsavölgyi Szalon és a MÜPA művésznőjéről, hogy már kisgyermek korában menthetetlenül belezúgott a futballba.
Nem éppen szokványos szerelmi történet. Egy egri kislány egyik napról a másikra a legférfiasabb(nak hitt) sport rabja lesz. Hogy is volt ez?
Apukám – valójában a nevelőapám, de mindig is édesapámként szerettem Beraxa Józsefet – NB II-es futballista volt Egerben. Én már akkor kijártam a meccsekre, érdekes módon előbb ismertem meg őt, mint az anyukám, aki később férjhez ment hozzá, ha lehet azt mondani, rajtam keresztül ismerte meg a későbbi férjét. Minden meccsen ott ácsingóztam a pálya szélén, aztán később Egercsehiben is, mert oda költöztünk, elmaradhatatlan nézője voltam az NB III-as mérkőzéseknek. Jelzem, a futballba leginkább az NB III-ban lehet belebolondulni. Igaz ugyan, hogy ami a pályán történik, annak nincs sok köze a labdarúgás nevű játékhoz, no de azok a fazonok, akiket a korlát mellett lát-hall az ember! Az a szenvedély, ami a gyepen, illetve a nézőtéren érzékelhető, bőven kárpótol az esetleg hiányolható színvonalért. És milyen gyönyörűen meg lehetett tanulni káromkodni!
Az „igazi” futball szintjén melyik volt az első, meghatározó élménye?
Az 1978-as vb-döntő. Az akkori holland válogatott. A mai napig képtelen vagyok elfogadni az argentin győzelmet, bebeszéltem magamnak, hogy bunda volt. Azóta persze beleolvastam magam a történtekbe, ismerem a katonai diktatúra históriáját, a ’82-es falklandi háborút, és azt is tudom, hogy az 1986-os argentin–angol, a 2–1, Maradona kezezős gólja tulajdonképpen revans volt Falklandért. Újabb bizonyítéka számomra a tételnek, hogy a futball nem élet-halál kérdése, hanem annál sokkal több.
„NEM A CSINOS, DALIÁS KIÁLLÁSÚ, JÓ TESTŰ FIÚKÉRT ZÚGTAM BELE A FOCIBA”
Nem kérdezték meg még sohasem a kollégái, hogy mit néz egy futballmeccsen?
Dehogynem, és rögtön kiábrándítom őket, mert nem a csinos, daliás kiállású, jó testű fiúkért zúgtam bele a fociba. Ha ez így lenne, akkor nem bolondultam volna Messiért és Iniestáért. Engem a futballt körülvevő világ, a pletykák, háttérinformációk, átigazolási történetek, rejtélyek, titkok világa vonzott, ami sokszor izgalmasabb, mint a legjobb krimi. Megpróbálom megfejteni a megfejthetetlennek tűnő talányokat, hogy például Oscar, ez a filigrán, 67 kilós brazil varázsló miért éppen a Premier League-be szerződött, ahol ledarálták őt, és miért nem például a Barcába, merthogy oda való lett volna, és akkor most nem Kínában vezetne le 28 évesen.
Most jól melléütöttem a klaviatúrán, mert elámultam a tárgyi tudásán…
Pedig még nincs vége! Azt is megpróbálom kideríteni, hogy mi lehet az oka Coutinho abszurd pályafutásának. Brazil létére éppen a Premier League-ben, a Liverpoolban tündökölt, a Barcelonában meg csak szenvedett, és most a Bayernben sem róla szól a történet.
Ha Messit látja szólózni, kinek a szólója ugrik be a jazz világából?
Miles Davisé és a Weather Report basszistájáé, Jaco Pastoriusé. Amikor Leo elindul, és jobbra-balra dőlnek a védők, mint a bábuk, ugyanolyan ritmusa van az egésznek, mint Pastorius vagy Davis szólójának. De most, hogy ezt felidéztük, el is facsarodott a szívem.
Na, miért?
Hát még kérdi? Itt van ez a koronavírus, és nincs foci. Ez talán a legnagyobb csapás nekem ebben a járványban. A futball rendszere adott keretet, egyfajta ritmust a mindennapjaimnak. Mindig bejelöltem a naptárban a keddet és a szerdát, a BL-napokat, a tévéműsorban az összefoglalók időpontját, alig vártam már ezeket a dátumokat, meg a hétvégi bajnoki fordulókat, most meg… De valahogy majd csak túléljük ezt is, csak azért drukkolok, hogy a futball is élje túl!
VILLÁMKÉRDÉSEK
1. Ha megkérné Messi, hogy énekeljen a születésnapi buliján, mit felelne?
Extázisba jönnék! Azt hinném, hogy elvittek az ufók, és valami más dimenzióba kerültem
2. Melyik a legjobb futball témájú könyv, amit életében olvasott?
Bármelyik Jonathan Wilson-könyv. Amikor önnel beszélek, éppen a Futballforradalmak előtt állok a könyvespolcnál.
3. A legemlékezetesebb futballmeccs, amit életében látott?
Három ilyen van. Az Argentína–Hollandia vébédöntő 1978-ból, aztán a Barcelona–PSG 6–1 a 2017-es BL-ből, és még egy meccs az 1978-as vbről, amikor 2–1-re kikaptunk az argentinoktól.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. májusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
