Interjú Szilágyi László
Cikkünk 2013-ban készült!
Azt mondják, ha focizni kell, még ma is beáll a kapuba. A kapusposztot választja az ember, vagy egyszerűen hátraküldik?
Hát… gyerekként is testes voltam. A grundfociban odaszorultam a kapuba, de volt labdaérzékem és egyfajta határozottságom. Hívtak nagyobb klubhoz, de valahogy éreztem, hogy nem… Tizennégy évesen másfél hónapot töltöttem Kijevben, a Dinano bentlakásos iskolájában, de aztán vissza is jöttem. Mihajlicsenko volt a legnagyobb sztár az én korcsoportomban.
Ne vicceljen! Vele játszott?
Igen, ő már gyerekként is kitűnt. Érdekes, hogy az ő neve ragadt meg bennem, és később belőle lett nagy futballista, edzője is volt a Dinamo Kijevnek. Elindult tehát valami, de nem éreztem, hogy komoly lehet. De a „kismókusaim”! A kilencéves Ádám fiam hokizik is, és a Debreceni Olasz Focisuli oszlopos középhátvédje, Mátyás hétévesen a kilencévesek között szerepel. Egészen különleges, ballábas, jól cselez, és gólokat rúg.
Szokott focizni a gyerekekkel?
Folyamatosan! Hatalmas derbiket játszunk. A szomszéd kertjének megóvása érdekében a fák tetejére felhúztunk egy nagy zöld hálót, mert állandóan átment a labda.
Kitől örökölték a gyerekek a futballszeretetet?
Anyám testvére, Szabó Sanyi Szombathelyről származik, később Baróti Lajosnál játszott jobbszélsőt, és MNK-t nyert a Vasassal. Nagyapám testvére, Imre, Szabó „Pici” néven kétszer szerepelt a magyar válogatottban. Nagyon alacsony szélső volt, gyakran megbolondította a hátvédeket. Volt egy világsztárunk is! Anyám unokabátyja, Fazekas Árpád disszidált, a Bayern Münchenben és az Anderlechtben védett.
Van kedvenc csapata?
A nagybátyám miatt a Haladás. A mi Sanyink Halmosi apjával játszott. Aztán „összeboronálódtam” Debrecennel. Hét évig éltünk a városban, ahol az emberek élnek-halnak a fociért. Egy emeleten laktunk Vukmirral. Dragan lánya és Attila fi am a mai napig jó barátok, pedig azóta Vukmir az MTK-hoz igazolt.
Meghatározó futballélmény? A Junoszty tévé előtt…
A szovjetek elleni nulla hat! A harmadik gól után nem tudtam tovább nézni, kimentem az udvarra, ott hallgattam, ahogy anyám „közvetít”. Másnap a járási tanárfocicsapattal mentünk Munkácsra játszani. Hadd ne mondjam, milyen érzés volt beülni a buszba, ahol a kollégák fele nem volt magyar, miket kellett végighallgatnom… Aztán a Szovjetunió felbomlása után az első ukrán–orosz meccs. Kijevben rendeztem éppen 1998-ban, amikor az ukránok megverték az oroszokat három kettőre. Sok meccset láttam élőben. Emlékezetes volt az is, amikor az alig cseperedő, szögletesen ügyetlenkedő barcelonai Puyolból hülyét csinált Sevcsenko és Rebrov.
Szimpatizál a teltebb játékosokkal?
Inkább a kapusokkal. Ha emlékszik, Shiltonnak is volt pocakja. Mindig is a kapusok voltak a kedvenceim, Schmeichel, még előtte Schumacher. A mostaniak közül szeretem, ahogy Cech véd, de gyakran szurkolok ellene, mert nem szeretem a csapatát. Buffon magabiztos és elegáns, bizonyos értelemben költő a kapuban is. Ha olykor látom, csak miatta maradok a tévé előtt. Nálam Schmeichel a csúcs: erő, bátorság, ráadásul elképesztően tehetséges volt.
Tudott az ukránoknak szurkolni a 2012-es Eb-n?
Semlegesen nézem az ukránokat, és nem szeretem, ahogy játszanak. Nincs meg bennük az a hihetetlen elszántság, ami a balkáni csapatokban. Egyénenként tehetségesebbek, mint egy sor másik együttes.
Nem sajnálta őket, amikor Terry a gólvonal mögül vágta ki a labdát?
Mivel mi, magyarok is érintettek voltunk a történetben… (Kassai nem adta meg a gólt, Vad II gólbíró nem jelzett neki – a szerk.) Épp Beregszászon voltam, szidtak minket bőségesen. Ismerőseim dolgoztak a határon, és viccelődtek, hogy le kéne záratni a határt egy hónapra. Hogy voltunk képesek így elrontani az ő ünnepüket! Még szerencse, hogy csak zrika volt.
Az amatőr focicsapatoknak vagy az alternatív színházaknak adna pénzt?
A sport- és a zeneoktatás, a lélek és a test „helyre rakása”, az, hogy egészséges lelkű, az éneken, a zenén és a magyar népdalokon felnőtt, egészséges testű, szellemiségű csapatjátékos embereket neveljünk, fontosabb, mint az öszszes alternatív és kőszínház.
Melyik csapatot nézné meg legszívesebben?
Tíz év múlva azt, amelyikben a fiam játszik.
VILLÁMKÉRDÉSEK:
Reggeli tea Mel Gibsonnal vagy kávé Cristiano Ronaldóval?
Nem szeretem Ronaldót, mert piperkőc, a kávét kedvelem, és Gibsonnal is elvagyok.
Edzésre vagy színjátszókörbe küldené a gyerekeket?
Mindkettőre szükség van, szépen megférnek egymás mellett.
Guardiola vagy Mourinho?
Mourinho olyan állapotba hergeli a játékosait, hogy átlépik azokat a határokat, amiket nem kellene. Inkább Guardiola.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. decemberi számában.)
